Történelem
Új emberi ősfajokat fedeztek fel Etiópiában
Két különböző emberi ősfaj élt egymás mellett 2,6 és 2,8 millió évvel ezelőtt
A Nature folyóiratban közzétett figyelemre méltó leletek a híres Ledi-Geraru kutatási projekt helyszínéről származnak, ahol a tudósok korábban a legrégebbi ismert Homo példányt és a Föld legkorábbi kőeszközeit fedezték fel. A legújabb kutatások bizonyítják, hogy az emberi evolúció sokkal bonyolultabb volt, mint azt hagyományosan elképzelték, és inkább egy „bozontos fára” hasonlít, mint egy egyenes evolúciós vonalra.
„Ez az új kutatás azt mutatja, hogy a majomtól a neandervölgyi emberen át a modern emberig terjedő kép, amely sokaknak a fejében él, nem helyes – az evolúció nem így működik” – magyarázza Kaye Reed, az Arizonai Állami Egyetem Emberi Eredet Intézetének kutatója és a Ledi-Geraru Kutatási Projekt társszervezője.
„Itt két hominin faj él együtt. Az emberi evolúció pedig nem lineáris – inkább egy bokros fa, amelyben vannak kihalt életformák.”
A fogak, amelyek átírták a történelmet
A felfedezés középpontjában 13 fosszilis fog áll, amelyek rendkívüli történetet mesélnek az ősi együttélésről. Ezek a fogmaradványok, amelyeket a Ledi-Geraru lelőhely különböző pontjain találtak, mind a Homo nemzetséghez, mind pedig egy teljesen új Australopithecus fajhoz tartoznak, amelyet még soha nem azonosítottak máshol a Földön.
A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a Ledi-Geraru Australopithecus fogak egy új fajt képviselnek, amely különbözik az Australopithecus afarensis fajtól – a „Lucy” által képviselt híres fajtól, amely talán a valaha felfedezett leghíresebb korai emberi ős. Ez a felfedezés megerősíti, hogy még mindig nincs bizonyíték Lucy fajtájának 2,95 millió évnél fiatalabb példányaira, ami arra utal, hogy ez a vérvonal kihalt, míg más hominin fajok tovább fejlődtek.
Brian Villmoare, a tanulmány vezető szerzője és az ASU egykori hallgatója, aki jelenleg a Nevadai Egyetem Las Vegas-i campusán dolgozik, hangsúlyozza a felfedezés jelentőségét:
„A 2,6–2,8 millió éves üledékekben talált új Homo-fogak – amelyekről ez a tanulmány számol be – megerősítik a mi leszármazási águnk ősiségét. Tudjuk, hogy néztek ki a legkorábbi Homo fogai és állkapcsa, de ennyi az egész. Ez hangsúlyozza, hogy további fosszíliák megtalálása rendkívül fontos ahhoz, hogy megértsük az Australopithecus és a Homo közötti különbségeket, és esetleg azt is, hogy hogyan tudtak egy időben ugyanazon a helyen élni, ami a fosszilis leletekből kiderül.”
Vulkanikus időkapszulák
Ezeknek az ősi fosszíliáknak a pontos kormeghatározása Etiópia geológiai adottságának, az aktív vulkanizmusnak köszönhető. Az Afar régió továbbra is a Föld egyik tektonikailag legaktívabb területe, ahol a vulkánkitörések több millió évre visszamenő természetes időjelzőket hoztak létre.
Christopher Campisano, az ASU geológusa és az Emberi Eredet Intézet kutatója így magyarázza a kormeghatározás folyamatát:
„A lerakódáskor a tájban zajló vulkánkitöréseket tudjuk keltezni. Tudjuk, hogy ezek a fosszíliák a kitörések között kerültek a talajba, így a fosszíliák feletti és alatti rétegeket is keltezni tudjuk. Azok a vulkáni hamu rétegek, amelyek a fosszíliák tájban való megjelenése alatt keletkeztek, adják a kitörések korát.”
Ezek a vulkáni hamurétegek olyan kristályokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudósok számára a geológiai képződmények pontos korának meghatározását. A fogakat vulkáni hamurétegek között találták, ami egyértelműen bizonyítja, hogy 2,6–2,8 millió évvel ezelőttről származnak.
Ősi tájak rekonstrukciója
A fosszília-leletek segítségével a tudósok rekonstruálni tudták a több millió évvel ezelőtti környezetet, és élénk képet festettek az ősi hominidák által lakott világról.
A mai Ledi-Geraru hibás talajú pusztasága éles kontrasztot alkot azokkal a tájakkal, amelyeken 2,6–2,8 millió évvel ezelőtt őseink jártak. Ramon Arrowsmith, az ASU Föld- és Űrkutatási Iskola professzora és a Ledi-Geraru Kutatási Projekt hosszú távú együttműködője így írja le az ősi környezetet: „A geológia megadja nekünk a fosszíliákat tartalmazó üledékes lerakódások korát és jellemzőit.
Ez elengedhetetlen az életkor meghatározásához.” Kutatásai szerint a folyók egykor növényzettel borított tájon átfolytak sekély tavakba, amelyek az idő múlásával tágultak és szűkültek – ez messze áll a mai száraz kopár tájtól.
Ez a környezeti kontextus elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, hogyan élhettek együtt több hominida faj ugyanazon a területen. A változatos táj valószínűleg különböző ökológiai fülkéket biztosított, amelyek lehetővé tették, hogy a különböző fajok közvetlen versengés nélkül éljenek meg azonos erőforrásokért.
A csapat még nem tud nevet adni az új Australopithecus fajnak kizárólag a fogak alapján; további fosszília-leletekre van szükség a hivatalos taxonómiai besoroláshoz. A felfedezés következményei azonban messze túlmutatnak a névadási konvenciókon, és alapvetően megváltoztatják a korai emberi evolúciós útvonalakról alkotott ismereteinket.
