Elsüllyedt ókori fürdőkomplexumot találtak a Nápolyi-öbölben

A lelet a Baiae elsüllyedt romjai közül került elő, amely egykor a Római Birodalom legdekadensebb és legexkluzívabb üdülőhelye volt.

A kivételes lelet az elmúlt évek egyik legjelentősebb víz alatti régészeti felfedezése. A helyszínt 2023-ban azonosították, de csak most dokumentálták teljes egészében, feltárva az eredeti pilae által még mindig megtámasztott, sértetlen mozaikpadlót, amely a suspensurae fűtési rendszer része volt – egy zseniális római mérnöki csoda, amely lehetővé tette a meleg levegő áramlását a padló alatt és a falakban futó csöveken keresztül.

A leletet igazán rendkívülivé nem csak a kiváló állapotban való fennmaradása teszi, hanem az a izgalmas lehetőség is, hogy ezek a termálfürdők magának Marcus Tullius Cicerónak tartoztak. Klasszikus források szerint a híres római politikus és filozófusnak villája volt pontosan ezen a területen, Baiae-ban, így ez lehet az első fizikai bizonyíték a történelem egyik legbefolyásosabb alakjának magánrezidenciájára.

Ahhoz, hogy megértsük e felfedezés jelentőségét, meg kell ismernünk Baiae egyedülálló helyét a római történelemben. A Nápolyi-öböl északnyugati partján fekvő ősi város hírneve és luxusa még Pompeii és Herculaneum városait is felülmúlta. Nevét állítólag Baiusról, Odüsszeusz kormányosáról kapta, akinek sírja állítólag a környéken található.

A Kr. e. 2. század óta Baiae kénes vizének gyógyító hatása, amelyet bonyolult kamrák és csőhálózat segítségével vezettek a városba, vonzotta Róma legbefolyásosabb elitjét. Írók, mint például Livius már i. e. 176-ban dicsérték gyógyító hatását, de i. e. 1. századra Baiae valami sokkal hedonisztikusabbá változott: luxus üdülőhely lett, ahol a római politikusok, tábornokok és császárok olyan élvezeteknek hódoltak, amelyek a mai Las Vegast is elpirítanák.

A város vendéglistája a római hatalom krémjének névsorát tartalmazta: Marius, Lucullus, Julius Caesar (akinek villája volt a mai Castello dombon), Augustus, Nero és Hadrianus császár, aki 138-ban halt meg a fürdőkben. Baiae extravaganciájának leghíresebb epizódja 39-ben történt, amikor Caligula császár elrendelte egy úszó híd építését az egész öböl felett, és egy jóslatot megcáfolva lovon átlovagolt a csaknem öt kilométer hosszú platformon - számol be az AncienOrigins.

A víz alatt megőrzött mérnöki csoda

Az újonnan felfedezett termálfürdő római szaunaként (laconicum) működött, és a kifinomult suspensurae rendszerét alkalmazta, amely az ókori mérnöki tudás csúcspontját jelentette. Ez az innovatív fűtési módszer a padlót kis téglaoszlopokra (pilae) emelte, hogy a forró levegő keringhessen a légkamrákban. A tubuli (üreges falburkoló csempe) segítségével, amely a fűtött levegőt a falakon keresztül továbbította, a rendszer biztosította az egyenletes hőmérséklet-eloszlást az egész komplexumban.

A mozaikpadló rendkívüli állapotban maradt fenn, így egyedülálló betekintést nyújt a római kézművességbe és mérnöki technikákba. Ellentétben sok más régészeti lelőhellyel, ahol az organikus anyagok elbomlottak vagy a szerkezetek összeomlottak, Baiae víz alatti környezete természetes konzerválóként működött, és a leleteket olyan állapotban tartotta fenn, amely a szárazföldön lehetetlen lett volna.

E fürdők Cicero villájával való lehetséges azonosítása nagy történelmi jelentőséget ad a felfedezésnek. Marcus Tullius Cicero, aki talán Róma legnagyobb szónoka és egyik legbefolyásosabb politikai alakja volt, ismert volt arról, hogy a római elit többi tagjával együtt gyakran látogatta Baiae-t. Írásai élénk képet adnak a római társadalomról és politikáról, de magánéletéről fizikai bizonyítékok nem maradtak fenn.

A klasszikus források Cicero villáját kifejezetten a Baiae területén helyezik el, így ez a termálkomplexum elsődleges jelöltnek számít a híres államférfihoz való kapcsolódás szempontjából. Ha ez beigazolódik, ez lenne az első kézzelfogható régészeti bizonyíték Cicero személyes menedékhelyére – arra a helyre, ahol valószínűleg azokról a politikai machinációkról töprengett, amelyek végül 43-ban meggyilkolásához vezettek.

A kutatók által jelenleg vizsgált kerámiaanyagok kulcsot adhatnak ennek a kapcsolatnak a megerősítéséhez. Ezek a töredékek nemcsak az építkezés időpontját, hanem a használat módját és az elhagyás körülményeit is feltárhatják, amelyek összhangban állhatnak a Cicero baiae-i tartózkodásáról szóló történelmi feljegyzésekkel. A felfedezés akkor történt, amikor a víz alatti régészet forradalmasítja az ókori római part menti településekről alkotott ismereteinket.

Ma Baiae romjai a világ egyik leglátványosabb víz alatti régészeti parkját alkotják, amely búvárok és átlátszó fenekű hajókkal érkező látogatók számára is látogatható. A lelőhely szobrokat, mozaikokat, macskaköves utcákat és egész épületegyütteseket foglal magában, amelyek élénk képet adnak a római luxusról és túlzásról.