Miért ölték meg Szókratészt?

Mérges bürök ivásával történő kivégzése máig megrendítő epizód a nyugati filozófiában. Ha megértjük, miért ölte meg Athén Szókratészt, sokat elárul a város társadalmi-politikai és kulturális dinamikájáról.

A vádak: istentelenség és a fiatalok megrontása

Az athéniak két fő bűnnel vádolták Szókratészt: istentelenséggel, vagyis az állam által elismert istenekbe vetett hit hiányával, valamint Athén ifjúságának megrontásával. Három polgár – Melétosz, Anütosz és Lükón – emelte ezeket a vádakat. Az istentelenség vádja Szókratész állítólagos új istenségek bevezetéséből és a hagyományos vallási hiedelmek gyakori megkérdőjelezéséből fakadt. Befolyásos jelenléte az athéni fiatalemberek körében, amely arra ösztönözte őket, hogy megkérdőjelezzék a tekintélyt és kritikusan gondolkodjanak, vezetett az ifjúság megrontásának vádjához.

Szókratész módszere, más néven a szókratészi módszer, a kritikai gondolkodás serkentésére és az ötletek megvilágítására irányuló, mélyreható kérdések feltevését foglalta magában. Míg ma a nyugati oktatásban alapvető módszerként ünneplik, az ókori Athénban felforgatónak és veszélyesnek tekintették. Filozófiai vizsgálódásai gyakran leleplezték és zavarba ejtették a bevett normákat és tekintélyeket, ami csodálatot és ellenszenvet is kiváltott belőle.

A társadalmi-politikai kontextus

Ahhoz, hogy megértsük, miért ölte meg Athén Szókratészt, kulcsfontosságú figyelembe venni a kor társadalmi-politikai légkörét. A városállam a peloponnészoszi háború után lábadozott, amely Kr. e. 404-ben Athén Spárta elleni vereségével ért véget. A háború politikailag instabillá vált, gazdaságilag meggyengült és társadalmilag széttagolttá tette Athént. Ebben a bizonytalan légkörben az athéniak erősen vágytak a hagyományos értékek és rend helyreállítására.

Szókratész számos ellentmondásos személlyel való kapcsolata nem segített az ügyén. Követői között volt Kritiasz és Alkibiadész, akik mindketten kétes hírnévnek örvendtek. Kritiasz a Harminc Zsarnok egyike volt, egy spártai-párti oligarchia, amely rövid ideig uralkodott Athénban, és brutális rezsimjéről volt ismert. Alkibiadész ezzel szemben egy karizmatikus és ambiciózus politikus volt, aki a háború alatt Spártához átállva elárulta Athént. Bár maga Szókratész nem volt politikailag aktív, a fenti férfiakhoz fűződő kapcsolatai árnyékot vetettek vélt szándékaira és hűségére.

A halálához vezető tárgyalás

Platón és Xenophón tanítványainak művei elsősorban Szókratész perét dokumentálják. Platón „Apológiájában” Szókratész jellegzetes szellemességgel és logikával adja elő védekezését. Azt állítja, hogy a város jótevője, egy bögölyhöz hasonlítva magát, amely egy lomha lovat (Athént) arra ösztönöz, hogy az éber és tudatos maradjon. Azt állítja, hogy tettei isteni küldetésből fakadnak, hogy bölcsességet keressen és terjesszen.

Meggyőző védelme ellenére az 501 athéni polgárból álló esküdtszék bűnösnek találta. Az ítélet szoros volt, szűk, körülbelül 30 szavazatos különbséggel. Szókratész lehetőséget kapott arra, hogy a halálbüntetés helyett alternatív büntetést javasoljon. Elveihez híven az életfogytiglani ingyenes étkezést javasolta, amelyet általában az olimpiai bajnokoknak tartottak fenn. Ez a vélt arrogancia csak még jobban elidegenítette az esküdtszéktől, ami arra késztette őket, hogy nagyobb különbséggel szabják ki a halálbüntetést.

A kivégzés

Az athéniak úgy hajtották végre Szókratész halálos ítéletét, hogy mérges bürököt tartalmazó keveréket itattak vele. Platón Phaidónja szerint Szókratész nyugodtan és higgadtan nézett szembe a halálával, utolsó pillanataiig filozófiai diskurzusokat folytatva. A büntetés méltóságteljes elfogadása megszilárdította örökségét, mint a szabad gondolkodás és az intellektuális integritás mártírja.

Szókratész halálának öröksége és reflexiója

Szókratész perének öröksége a mai napig jelentős. Híres perének nemrégiben történt rekonstrukciója kiemeli annak tartós hatását és relevanciáját a kortárs diskurzusban. A Nemzeti Hellén Múzeum (NHM) által lebonyolított álper során Szókratészt ártatlannak találták. Az ilyen események kiemelik Szókratész által felvetett filozófiai és etikai kérdések időtlen jellegét.

Az ilyen kérdések a filozófiatörténet meghatározó eseményei, amelyek az egyéni szabadság és az állami hatalom összecsapását szimbolizálják. Rávilágítanak a társadalmi normák megkérdőjelezésében rejlő veszélyekre, valamint a független gondolkodás elősegítésének lehetséges következményeire a politikai és társadalmi zűrzavarok idején.

Miért ölték meg Szókratészt?

Szókratész halála máig tartó kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatás természetével és a filozófus társadalmi szerepével kapcsolatban. Vajon a kivégzése szükséges intézkedés volt a demokrácia megőrzése érdekében, amit Szókratész ellenzett? Vagy a félelem és a félreértés vezérelt igazságtalanság volt? Vajon ma demokráciánk lenne, ha Athén nem végezte volna ki, ehelyett hagyta volna, hogy terjessze demokráciaellenes nézeteit?

Egy dolog biztos: Szókratész pere és halála komoly emlékeztetőül szolgálnak azokra a veszélyekre, amelyekkel azok szembesülnek, akik megkérdőjelezik a status quót. Öröksége fennmaradt, számtalan generációt inspirálva arra, hogy kövessék az igazságot, megkérdőjelezzék a tekintélyt és értékeljék a megvizsgálatlan életet. Szókratész pere nem pusztán történelmi esemény, hanem mély tanulság a gondolatszabadság és a társadalmi konformitás közötti tartós küzdelemről - írta meg a Greek Reporter.