Történelem
Őseink 850 000 évvel ezelőtt megették gyermekeiket?
Ez túlélési stratégiát jelentett egy olyan környezetben, ahol versengeni kellett a nagyragadozókkal
A Sierra de Atapuerca Gran Dolina lelőhelyén feltárt lelet közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Homo antecessor a húskitermelés rutinszerű stratégiáinak részeként kannibalizmust folytatott gyermekeken.
Egy sajtóközleményben dr. Palmira Saladié, az IPHES-CERCA kutatója és a Gran Dolina-i ásatások társkoordinátora a következőképpen írta le ennek a sötét felfedezésnek a jelentőségét:
„Ez az eset különösen nagy hatású: nemcsak a gyermek életkora, hanem a vágások pontossága miatt is. A csigolyán egyértelmű bemetszések láthatók a fej leválasztásának kulcsfontosságú anatómiai pontjain. Ez közvetlen bizonyíték arra, hogy ezt a gyermeket úgy kezelték, mint bármely más zsákmányt.”
Az ősi kannibál gyakorlatok folytatása
Az újonnan felfedezett csigolya egy tíz emberi maradványból álló gyűjtemény része, amelyet 2025 júliusában találtak meg a TD6 régészeti szinten, és mindegyiket a Homo antecessor fajhoz sorolják. Számos példányon láthatók a szisztematikus húsfeldolgozás jellegzetes jelei, beleértve a szándékos töréseket és a hústalanítási vágásokat, amelyek megegyeznek az ugyanazon korai emberek által fogyasztott állati csontokon megfigyeltekkel.
Ez a kannibál viselkedésminta nem példa nélküli Atapuercában. Közel három évtizeddel ezelőtt ugyanez a régészeti réteg szolgáltatta az első dokumentált emberi kannibalizmus esetét világszerte. Dr. Saladié, az őskori kannibalizmus és tafonómia vezető szakértője szerint : „Amit most dokumentálunk, az ennek a viselkedésnek a folytonossága: a halottakkal való bánásmód nem kivételes volt, hanem ismétlődő.”
A bizonyítékok erősen arra utalnak, hogy ezek a korai emberek saját fajukat használták fel táplálékforrásként, potenciálisan a kannibalizmust is alkalmazva a területi ellenőrzés módszereként a jégkorszaki Európa zord környezeti viszonyai között.
Fajok közötti verseny ellenséges környezetben
A jelenlegi ásatási kampány figyelemre méltó betekintést nyújtott az ősemberek és más ragadozók közötti versengésbe is. A kutatók egy több mint 1300 koprolitot (megkövesedett ürüléket) tartalmazó hiénalatrinát fedeztek fel közvetlenül az emberi maradványokat tartalmazó réteg felett. Ez a rétegtani egymásra rétegződés döntő bizonyítékot szolgáltat a barlang húsevők és emberek váltakozó tartózkodására, illusztrálva a pleisztocén kori táj erőforrásaiért és menedékéért folytatott intenzív versenyt.
A kutatók szerint ez a felfedezés megerősíti azokat az elméleteket, amelyek szerint a Homo antecessor kannibalizmusa nem pusztán opportunista volt, hanem szisztematikus túlélési stratégiát jelentett egy olyan környezetben, ahol az emberek közvetlenül versengtek a nagyragadozókkal mind a zsákmányért, mind a barlangi menedékekért. Ez a versengés ösztönözhette az egyre kifinomultabb vadászati és feldolgozási technikák fejlődését, amint azt a gyermek csigolyáján megfigyelt lefejezési nyomokhoz szükséges pontos anatómiai ismeretek is bizonyítják.
Következmények a korai emberi viselkedés megértéséhez
Az Atapuerca-i leletek megkérdőjelezik a korai emberi társadalmakról alkotott romantizált elképzeléseket, feltárva, hogy a 850 000 évvel ezelőtti túlélési stratégiák olyan gyakorlatokat is tartalmaztak, amelyeket a modern emberek visszataszítónak tartanak.
A kannibalizmusnak ez a szisztematikus megközelítése a korai európaiak kognitív képességeinek és társadalmi szerveződésének kifinomultságára utal. A hatékony feldaraboláshoz szükséges pontos anatómiai ismeretek, valamint a gyakorlat ismétlődő jellege több egyénen és időszakon keresztül arra utalnak, hogy ez a tudás kulturálisan öröklődött a Homo antecessor közösségeken belül.
Dr. Saladié megjegyezte, hogy a TD6 valószínűleg számos további emberi maradványt tartalmaz, még feltárásra váró rétegekben:
Minden évben új bizonyítékokra bukkanunk, amelyek arra kényszerítenek minket, hogy újragondoljuk, hogyan éltek, hogyan haltak meg, és hogyan bántak a halottakkal közel egymillió évvel ezelőtt.
A felfedezés egyre több bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a kannibalizmus elterjedtebb volt a korai emberi populációk körében, mint azt korábban gondolták. Hasonló bizonyítékokat találtak más európai lelőhelyeken is, ami arra utal, hogy a környezeti stressz időszakaiban a kannibalizmus gyakorlata kulcsfontosságú túlélési mechanizmust jelenthetett, amely lehetővé tette a korai emberi populációk fennmaradását a kihívást jelentő éghajlati viszonyok között - tudjuk meg az ancient-origins.net cikkéből.
