A tudósok titkos bronzkori rituálé nyomaira bukkantak

A régészek izotópanalízissel határozták meg az állatok földrajzi eredetét, és megállapították, hogy némelyikük eredetileg Egyiptomból származott, ami a kora bronzkorban kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra utal Kánaán és Egyiptom között.

A szamártemetkezéseket két nagy épület udvarának padlója alatt találták meg, és rituális alapkövekként értelmezték – felajánlásokként, amelyek célja az épületek védelme és hosszú élettartamuk biztosítása volt. A gyakorlat korábban is ismert volt, de ezek a leletek kiterjesztik földrajzi és társadalmi kontextusát.

Érdekes módon minden szamár reproduktív korú nőstény volt, és kizárólag rituális célokra használták őket, ellentétben a helyi háziállatokkal (juhokkal és kecskékkel), amelyek maradványai haszonelvű használatra utalnak.

A leletek nemcsak a szamarak fontosságát erősítik meg a bronzkori kultúrában, hanem azt is bizonyítják, hogy az áldozati rituálékat nemcsak templomokban vagy palotákban, hanem a középosztály otthonaiban is végezték. Ez új betekintést nyújt a mindennapi vallási gyakorlatba, valamint tisztázza az egyiptomi és a kánaáni civilizációk közötti kapcsolatok természetét.