A „jégherceg” rejtélye

Egy gyermek, egy rituálé és egy korábban soha nem használt technológia. Az úgynevezett "Jégherceg" sírjának felfedezése Dél-Németországban mérföldkő volt a régészetben. Egy kutatócsoportnak egy példátlan fagyasztási technikának köszönhetően sikerült kiemelnie és tanulmányoznia egy középkori elit gyermek ép sírját. A National Geographic szerint ez a felfedezés nemcsak lehetővé teszi számunkra, hogy rekonstruáljuk egy több mint tizenhárom évszázaddal ezelőtti gyermek életét és halálát, hanem fényt derít a kora középkori Európa felső társadalmi osztályainak temetési rituáléira és szokásaira is.

2021-ben a Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal (BLfD) szakértői csapata a dél-németországi Mattsies lelőhelyen dolgozott, amikor egy kivételes felfedezésre bukkantak: egy körülbelül másfél éves gyermek sírjára, akit egy rendkívüli állapotban lévő kőből készült sírkamrában temettek el.

A National Geographic szerint a temetkezés 670 és 680 közé datálható, a gyermeket a 7. század közepére helyezve, egy olyan régióban nyugszik, amely korábban római villa volt.

A Mathias Pfeil vezérigazgató vezette BLfD csapat azonnal felismerte a temetés egyediségét. A kőből épült és mészhabarccsal lezárt sírkamra szokatlan és rendkívül összetett módszer volt abban az időben, ami arra utalt, hogy a gyermek magas társadalmi státuszú családhoz tartozott. Az ókori római villában való elhelyezkedés megerősítette az elit kontextus gondolatát, ahol a temetkezési hagyományok ötvözhették a helyi és a külföldi elemeket.

A felfedezés jelentős kihívást jelentett a régészek számára. A test és a hozzá tartozó tárgyak károsodásának elkerülése érdekében a kutatók egy újszerű technikát alkalmaztak: a teljes sírkamrát sokkfagyasztással jégtömbbe zárták. Ez az eljárás lehetővé tette számukra, hogy a teljes sírt kiemeljék és sértetlenül szállítsák egy Bamberg városában található speciális laboratóriumba.

Ennek a fagyasztási technikának az alkalmazása jelentős előrelépést jelentett a kényes régészeti maradványok konzerválásában. A sír és tartalmának épségének megőrzésével a szakemberek részletes vizsgálatokat végezhettek anélkül, hogy megváltoztatták volna a tárgyak eredeti elrendezését vagy az emberi maradványok állapotát. A módszer, amely a gyermeknek a "Jégherceg" (Eisprinz) becenevet adta, a régészeti örökségvédelem innovációjának példaként szolgál.

A laboratóriumban a maradványokon elvégzett elemzések lehetővé tették számukra, hogy rekonstruáljuk a gyermek életének és halálának alapvető aspektusait.

A fogászati ​​és DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy kék szeme és világos haja volt, és valószínűleg ugyanabban a régióban született, ahol eltemették. Annak ellenére, hogy szoptatták, ami általában némi védelmet nyújt az élet korai éveiben, a gyermek kezeletlen fülfertőzés következtében halt meg, ami gyakori halálok volt a premodern társadalmakban.

Az információk hangsúlyozzák, hogy a sírmellékletek és a temetkezés módja megerősítik azt a hipotézist, hogy a gyermek egy magas rangú családhoz tartozott. A kőkamra bonyolultsága és a mészhabarcs használata – a korban szokatlan és munkaigényes anyagok és technikák – egyértelműen jelzik a család helyzetét.

A gyermek holttestét állatbőrre helyezték, és minőségi ruházatot adtak rá: bőrcipőt, nadrágot és hosszú ujjú, selyemcsíkokkal szegélyezett lenvászon tunikát. A médiajelentések szerint a tunika a Bizánci Birodalommal való kapcsolat révén jutott el a régióba, így kizárólag az elit számára fenntartott luxuscikké vált.

A gyermek személyes tárgyai között ezüst karkötőket viselt a csuklóján és ezüst sarkantyút a lábán. Találtak egy aranyberakással díszített hüvelybe épített kardot is, valamint egy szövetdarabot, amelyen két aranyfüstcsík volt kereszt alakban elrendezve. A régészek hangsúlyozták, hogy ez utóbbi tárgy a kor felső osztályainak korai keresztényesítésére utalhat.

A sírkamra egyik sarkában a kutatók egy szőnyegen elrendezett tárgyak sorozatát találták: egy bronztálat , amelyben egy fésű volt, egy faedényt, egy ezüsttel megerősített gömb alakú poharat, valamint mogyoró-, alma- és körtemaradványokat. Olyan csontokat is találtak, amelyekről a kezdeti elemzés után azt hitték, hogy egy kutyáé, de a későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy egy malacról van szó, amelyet valószínűleg ételáldozatként helyeztek el.

A sírban talált tárgyak lehetővé tették a szakértők számára, hogy rekonstruálják a kor elitje által gyakorolt ​​temetési rituálé egyes aspektusait. Egy hivatalos nyilatkozatban Pfeil így magyarázta a temetkezési tárgyak jelentőségét: „A fésűt a személyes higiéniára, a bronztálat a kézmosásra, az ezüst díszítésű esztergált faedényeket és poharakat pedig az ünnepi étkezések során használták.”

A tárgyak elrendezése, valamint az ételek és evőeszközök jelenléte egy temetési lakoma megünneplésére utal, egy olyan rituáléra, amelynek mély szimbolikus jelentése volt a közösség és a gyermek családja számára. A luxuscikkek, személyes tárgyak és ételáldozatok kombinációja tükrözi az elhunyt fontosságát és azt a szándékot, hogy biztosítsák a túlvilágra való megfelelő átmenetet, a kor hiedelmeinek és szokásainak megfelelően - írta meg az SFP Versilia.