Kétszáz emberből egy Dzsingisz kán leszármazottja?

A Bajkál-tó közelében egy kis nomád törzsben született Temüjin, ahogy eredetileg hívták, olyan emberré nőtt, aki egyesítette Mongóliát és egy birodalmat irányított, amely Kína keleti szélétől az Adriai-tengerig terjedt. Mindezek ellenére ma valahogy leginkább a szexről híres.

Valószínűleg már hallotta, hogy a népesség meglepően nagy hányada közvetlenül Dzsingisz Kán leszármazottja. De vajon igaz ez? Vagy ez csak egy újabb matematikai szükségszerűség, mint például a Károly császárral való rokonság?

Hányan lehetnek Dzsingisz Kán leszármazottai?

Ennek a tényszerűnek tűnő állításnak a története közel 20 évre nyúlik vissza, egy úttörő történeti genetikai tanulmányhoz. Amikor 16 ázsiai népcsoportból vettek DNS-mintákat, és a kutatók meglepetten fedezték fel, hogy a kontinens férfi lakosságának közel egytizede egy szokatlan Y-kromoszómális vonalat hordoz, amely szerintük valószínűleg Dzsingisz Kántól származik.

Miért voltak ennyire biztosak benne? Hiszen nem vehettek mintát tőle, így a hiányzó információkat tudományos és történelmi nyomok alapján pótolták. Így például az az elképzelés, hogy az egyedi Y-vonal egyszerűen a természetes népességnövekedésnek köszönhető, nem állja meg a helyét. „Ha ez a terjedés általános népességnövekedésnek lenne köszönhető, akkor több olyan vonalat is találnánk, amelyek ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint a magas gyakoriság és a több populációban való jelenlét” – magyarázta a kutatócsoport. „De nem találunk ilyet.”

A statisztikai elemzés kizárta, hogy az Y-kromoszóma-vonal véletlenül jelent meg: ennek valószínűsége rendkívül kicsi.

Ha tehát nem véletlen volt, akkor mi más lehetett? Egyszerű biológiai szelekció – egy hihetetlenül szexi férfi eredménye, aki évszázadokkal ezelőtt a mongol sztyeppéken kóborolt? Ez is lehetséges, de a kutatók szerint nagyon valószínűtlen: „az Y kromoszómán található gének kis száma és speciális funkciói kevés lehetőséget nyújtanak a szelekcióra” – írták, ezért „más magyarázatot kell keresni”.

Így egy másik típusú genetikai nyomás felé fordultak – amely az embereknél talán még erősebb, mint a biológia.

„Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a kultúra nagyon nagy szerepet játszik az emberi populációk genetikai variációjának és sokszínűségének mintáiban” – nyilatkozta akkor a National Geographic magazinnak Spencer Wells genetikus, a tanulmány 23 társszerzőjének egyike, számol be az IFLScience. „Ez az első dokumentált eset, amikor az emberi kultúra néhány száz év alatt egyetlen genetikai vonal ilyen hatalmas mértékű növekedését okozta.”

Egyszerűbben fogalmazva: Dzsingisz kán – és utána fiai és unokái – nem azért voltak „genetikailag alkalmasak”, mert feltétlenül erősek vagy jó vadászok voltak, hanem azért, mert kánok voltak. A hadserege által meghódított népeket gyakran tömegesen mészárolták le, ami decimálta a jövő generációk potenciális génállományát – és ami még fontosabb, a család vonala egyes becslések szerint egészen a 19. század közepéig uralkodott Ázsia nagy részén.

Más szavakkal, a genetikai vonal azt mutatta, hogy a volt mongol birodalom területén a férfiak körülbelül 8 százaléka, vagyis világszerte körülbelül minden 200. férfi egy közös férfi őstől származik – és logika, statisztika és józan ész alapján ez az ős szinte biztosan Dzsingisz kán volt.

Hány gyermeke volt Dzsingisz kánnak?

Hivatalosan Dzsingisz kánnak legalább kilenc gyermeke volt – négy fia és öt lánya első feleségétől –, bár a valós szám valószínűleg ennél magasabb.

Első és fő feleségét, Börte-t, mindössze kilencévesen vette feleségül – ami nagyon rosszul hangzik, de a feljegyzések szerint további hét évig nem éltek együtt „férj és feleségként” –, és élete során még hat feleséget vett magához: Yesugen és nővére Yesui, Khulan, Möge Khatun (technikailag ágyas, de ki számolja), Juerbiesu és Ibaqa Beki.

Ezen hölgyek mellett a legenda szerint akár 500 ágyast is tartott – gyakran nemes hölgyeket és hercegnőket a meghódított törzsekből és területekről – és hasonló számú gyermeket nemzett.

Bár ez a történet nagyon népszerű, teljesen ellenőrizhetetlen. A mongol szokások miatt Dzsingisz valószínűleg csak Börte négy fiát ismerte el törvényes örökösének, a többi gyermekének, köztük Börte öt lányának személyazonossága pedig a történelem homályába veszett.

Mindazonáltal David Morgan, a mongol történelem szakértője a The New York Timesnak nyilatkozta, hogy „teljesen elképzelhető”, hogy a kánoknak ennyi gyermekük volt. Például Tusi, Dzsingisz legidősebb fia, akinek a neve a szép fenékre utal, egyedül 40 fiúval rendelkezett, és „elég egyértelmű, hogy mit csináltak, amikor nem harcoltak” – mondta.

Ahogyan a Tsonjin Boldog közelében, a Tuul folyó mellett álló óriási szobor is mutatja, Dzsingisz kán nagy hatással volt Mongólia és a világ történelmére.

Hány embert ölt meg Dzsingisz kán?

Genetikai öröksége ellenére pontosabb Dzsingisz kánra harcosként, nem pedig szeretőként emlékezni. Általánosan elfogadott, hogy a mongol hódítások során - több mint 23 millió négyzetkilométernyi területet hódítottak meg Eurázsiában - közel 40 millió ember halt meg.

Van még valakinek annyi leszármazottja, mint Dzsingisz kánnak?

Bár Dzsingisz kán öröksége rendkívül gazdag, nem egyedülálló. Egy tanulmány egy másik Y-kromoszómális leszármazási vonalat talált, szintén Kelet-Ázsiában, amely a mintában szereplő férfiak körülbelül harminc százalékában volt jelen – ez nem sok Dzsingisz utódaihoz képest, de még így is hatalmas szám.

A kutatók megállapították, hogy ez a vérvonal körülbelül 500 évvel ezelőtt keletkezett, éppen akkor, amikor Kína a Ming-Csing átmenetnek nevezett hatalmas politikai változáson ment keresztül.

„Arra a következtetésre jutottunk, hogy a vérvonal terjedését előidéző események nemcsak a genetikai, hanem a történelmi feljegyzésekben is szerepelhetnek” – magyarázza a tanulmány.

A kutatók ismét bizonyítékot találtak arra, hogy ez a társadalmi nyomás egy bizonyos genetikai vérvonalat – Giocangga vérvonalát – részesített előnyben a többivel szemben. „A nemesség rendkívül kiváltságos volt; például egy kilencedik rangú nemes évente körülbelül 11 kilogramm ezüstöt és 22 000 liter rizst kapott, és számos ágyast tartott” – írták. „Így kialakult egy társadalmi mechanizmus, amely Giocangga és Nurhaci által hordozott specifikus Y-vonal növekedéséhez és egy korlátozott számú populációba való terjedéséhez vezetett. Feltételezzük, hogy ez a vérvonal volt a mandzsu vérvonal.”