Miért volt olyan nagy ügy átkelni a Rubiconon?

A Rubicon ma is folyik. Ez egy folyó a mai Olaszország északkeleti részén, Cesena déli és Rimini északi területén, amely az Appennini-hegységben ered és az Adriai-tengerbe ömlik. Messze nem egy átkelhetetlen folyó, amelyet gyors, vadállatokkal teli vizek vesznek körül. Valójában ma már alig több, mint egy csendes, sekély patak, amelyet festői hidak kötnek össze.

Legendás hírnevét a Római Köztársaság bukása és Julius Caesar felemelkedése során betöltött történelmi jelentőségének köszönheti. A „Rubicon átkelésével” Caesar gyakorlatilag kirobbantotta a római polgárháborút, és ezzel szinte megdönthetetlen hatalomra tett szert, írja az IFLScience.

Az i. e. 1. században a Rubicon folyó természetes határt képezett a Római Birodalom közvetlen ellenőrzése alatt álló olasz-félsziget és Gallia között, amely egy „szelídítetlen” régió volt Európa szárazföldjén, ahol hatalmas kelta törzsek éltek.

A rómaiak, a hírhedten hatékony Julius Caesar vezérletével, i. e. 58 és 50 között egy sor véres hadjárat során sikerült meghódítaniuk Gallia nagy részét. Később azzal dicsekedett, hogy galliai hódításai során egymillió embert ölt meg és további egymilliót rabszolgává tett.

Ez ókorban hatalmas terület volt, de a rómaiak kidolgoztak egy kormányzati rendszert, hogy (legalábbis elvileg) kézben tartsák a dolgokat. A tábornokok imperiumot (parancsnoki jogot) kaptak, hogy uralkodjanak a saját tartományaikban, de a Római Köztársaság központjában csak a választott magistratusok gyakorolhatták a hatalmat. Ha egy tábornok és serege úgy döntött, hogy elhagyja távoli tartományát és Róma felé veszi az irányt, az egyértelműen a szenátus hatalmának kihívása volt, és lázadásként kezelték.

Kr. e. 49 januárjában Julius Caesar pontosan ezt tette. A tudósok vitatják, miért tette meg ezt a sorsdöntő lépést, és a történet nagyon bonyolult, de a legegyszerűbb igazság az, hogy a Római Köztársaság évtizedek óta omladozott, széttépte a szokásos gyilkos civilizációs tényezők: társadalmi zavargások, korrupció és politikai instabilitás.

Eközben a tartományokban a katonák egyre hűségesebbé váltak tábornokaikhoz, nem pedig a több száz kilométerre fekvő távoli Római Köztársasághoz. Így a tábornokok – különösen a mindig ambiciózus Caesar – jól kiképzett, hűséges katonákból álló seregeket tudtak felállítani.

Caesar nem volt bolond. Tudta, hogy a Rubicon átkelése nem fog jól elsülni, de tudta, hogy ez a végső hatalom megszerzéséhez szükséges lépés. A döntés meghozatalakor a híres mondatot mondta: „A kocka el van vetve”, ami másképp azt jelenti, hogy „nincs visszaút”.

A többi már történelem, ahogy mondani szokták. A Rubicon átkelése után polgárháború tört ki Julius Caesar és egykori szövetségese, Pompeius között. Ezután brutális harcok következtek, amelyek átalakították a Római Köztársaságot. Caesar végső győzelme a köztársaság hanyatló demokratikus intézményeinek végét jelentette, és utat nyitott a Római Birodalom.

Az igazi kihívás nem a folyón való átkelés volt, hanem az a visszafordíthatatlan lépés, hogy választottak egy utat, és vállalták annak következményeit, ahogyan azt ma is értelmezzük.