Az ősi maja népek genomjai feltárják a maja civilizáció összeomlását

„Eredményeink a maja népesség számának csökkenésére utalnak” – írta e-mailben a Live Science-nek Shigeki Nakagome, a tanulmány társszerzője, a dublini Trinity College genomikai orvoslásának adjunktusa, ami „összhangban áll az archeológusok által felvetett forgatókönyvvel, miszerint a népesség csökkenése ugyan bekövetkezett, de nem halt ki teljesen”.

Nakagome és kollégái szerdán (május 28-án) tették közzé eredményeiket a Current Biology folyóiratban. Tanulmányukban a kutatók azt a hipotézist vizsgálták, hogy a 420-as évek végén kívülállók vették át a hatalmat Copánban, és azt is feltárták, hogy a helyiek és a nem helyiek közötti interakciók hogyan hoztak társadalmi és kulturális változásokat ebben a fontos maja központban.

Copán a klasszikus maja civilizáció délkeleti szélén fekvő fontos főváros volt, amely Közép- és Dél-Amerika közötti kereszteződésként működött. A négy évszázadon át uralkodó királyi dinasztiát 426-ban alapította Copánban egy K'inich Yax K'uk' Mo' nevű férfi, aki a feliratok szerint kívülálló volt. Más maja lelőhelyeken talált csontvázak korábbi genom- és izotópanalízisei arra utaltak, hogy a migráció és a génáramlás gyakori volt, de a génkeveredés jellegét Copánban még soha nem vizsgálták.

A Copánban eltemetett hét ember genomjának szekvenálása alapján a kutatók felfedezték, hogy mindannyian különböző anyai ágból származnak. Két férfi azonban ugyanahhoz az Y-kromoszómához tartozott, és együtt temették el őket: az egyik férfi egy gazdag sírban feküdt, és valószínűleg a dinasztia uralkodója volt, a másik pedig valószínűleg áldozatként végezte életét.

A férfiak azonban nem voltak közeli rokonok. „Annak ellenére, hogy a dinasztikus uralkodó és az áldozat ugyanahhoz az Y-kromoszóma haplogrupphoz tartozik, nem találtunk semmilyen rokonságot” – mondta Nakagome. A férfiak közös leszármazási vonala a mai amerikai őslakos népek körében gyakori – tette hozzá.

A hét ősi genomot összehasonlítva a Szibériában és Amerikában korábban szekvenált genomokkal, a kutatók erős bizonyítékot találtak a genetikai folytonosságra a maja régióban a késő archaikus korszaktól, körülbelül i. e. 3700-tól i. e. 1000-ig, egészen a mai napig. Ezek a genetikai adatok „a helyi ősök tartós fennmaradására utalnak a maja régióban” – írták a kutatók a tanulmányban.

Azt is megállapították, hogy a klasszikus maja időszakban mexikói hegyvidéki ősökkel rendelkező emberek áramlottak be, valószínűleg más maja lelőhelyekről, például Chichén Itzából. Ezek a „kívülállók” – akik talán a copáni uralkodó dinasztia tagjai voltak – keveredtek a helyiekkel, és így két fő ősi vonalból álló népesség jött létre.

A hét személy genomikus adatainak további vizsgálatával a kutatók képesek voltak becsülni a maja népesség méretét bizonyos időpontokban. Modelljük szerint „a maja régió népessége jelentős növekedést tapasztalt, és körülbelül 19 000 főre nőtt” Kr. u. 730 körül – írták. A növekedés összefüggésben lehet a kukorica-termesztés megjelenésével, amely nagyobb népességet tudott eltartani. Ezt követően a népességszám csökkenni kezdett Kr. u. 750 körül, „egybeesve a klasszikus maja civilizáció összeomlásával” – írták.

Bár a népesség drámaian lecsökkent a maja politikai rendszer összeomlásával, a kutatók végül elemzésükben alátámasztást találtak a népesség időbeni fennmaradására.

„A tanulmányunkban megfigyelt genetikai folytonosság alátámasztja azt az elképzelést, hogy a népességet nem váltotta fel egy másik csoport az összeomlás után.” A mai több mint hétmillió maja genomja szorosan kapcsolódik az ősi maják genomjához.