Történelem

A felrobbanó pápa: mi történik, ha a balzsamozás rosszul sikerül?

Az emberi temetkezési szokások az idők során igazi tehetségről tettek tanúbizonyságot

A temetkezési szokások sokfélék lehetnek, az ókori egyiptomiak figyelemre méltó mumifikálási módszereitől (gondoljunk csak bele, mi történt a szemgolyókkal?) a mai környezetbarát megoldásokig, mint a komposztálás és az aquamáció.

A felrobbanó pápa: mi történik, ha a balzsamozás rosszul sikerül?
Nuncio Pacelli 1924 júliusában, a város 900. évfordulóján
Fotó: NorthFoto

A halottak kezelésének egyik legelterjedtebb módja a balzsamozás, amely lehetővé teszi a holttestek biztonságos kiállítását, ha – mondjuk – az elhunyt személy Róma püspöke.

Ugyanakkor ez nagyon, nagyon rosszul is sülhet el.

Gondoljunk vissza 1958 októberére, Rómába. Akkor a regnáló pápa, XII. Pius éppen akut szívelégtelenségben halt meg. Életében tudta, hogy pápaként holtteste egy nap ki lesz állítva, hogy a gyászolók megtekinthetik, de egy bizonyos trenddel szakított, amikor kijelentette, hogy szerveit ne távolítsák el.

Ez volt a kezdete egy szerencsétlen, megkérdőjelezhető balzsamozási gyakorlatnak, amelynek eredményeként XII. Pius pápa, nos, kissé felrobbant. Ez hirtelen véget vetett a látogatók áradatának, és még a svájci gárda tagjai is eldőltek, de erről később…

Mint oly sok szerencsétlen kísérlet a történelemben, a robbanó pápa is egy álommal kezdődött. Riccardo Galeazzi-Lisi orvos álmával, aki ki akart próbálni egy új balzsamozási módszert, amely megfelel Pius pápa kívánságának, hogy szervei a testében maradjanak.

Itt érintünk egy fontos lépést a balzsamozás folyamatában, amelynek során általában az összes szövetet és belső szervet kiszívják, majd konzerváló folyadékkal töltik meg. Vagy még jobb, ha a szerveket eltávolítják, mint a mumifikálásnál. Ennek oka, hogy ha nem így tesznek, az immunrendszer által kordában tartott baktériumok nagy, gáztermelő bulit rendeznek (mint minden jó buli), ezért a holttestek hasa gyakran megduzzad.

Galeazzi-Lisi ehelyett arra összpontosított, hogy a testet olajjal átitatja, mielőtt több réteg műanyagba csomagolja. Ez a szokatlanul meleg időjárással párosulva tökéletes feltételeket teremtett a testben zajló bomlási folyamat felgyorsulásához, és végül valami meg kellett, hogy történjen.

A Surgeons Hall Museums Anatomy Lab vezető kutatója, Ken Donaldson professzor így magyarázta: „Bár ez összhangban volt Pius kívánságával, hogy »olyannak temessék el, amilyennek Isten teremtette«, hibának tekinthető, hogy ezzel a módszerrel a belső szervek nem maradtak meg. Az autolízis és a bélbaktériumok által okozott bomlás elkerülhetetlenül nagy mennyiségű gáz keletkezését eredményezte a testben.”

„A négynapos ravatalozás és temetési szertartás alatt a pápa mellkasa a mellüregben felgyülemlett gázok miatt »felrobbant«, majd az orra és az ujjai leváltak, és a test zöldes-fekete színűvé vált. A szag annyira émelyítő volt, hogy néhány őr elájult, és az őrzést csak úgy lehetett elviselhetővé tenni, hogy 15 percenként cserélték az őröket.”

Igen, úgy tűnik, hogy a bomlás ökoszisztémája nem kímél senkit, sem férfit, sem nőt, sem pápát.

Kapcsolódó írásaink