Középkori graffitiket találtak Jézus utolsó vacsorájának helyszínén

A zsidók és a muszlimok számára a helyszín egyenlő súlyú, úgy gondolják, hogy a bibliai Dávid király temetkezési helye, akinek sírja állítólag az építmény alatt fekszik. Az épületet, amelyet ma a zarándokok látnak, a keresztesek építették 1099-ben, és azóta is vonzza a látogatókat a világ minden tájáról.

Most egy figyelemre méltó nemzetközi kutatás feltárta a Cenacle belsejében régóta rejtett feliratokat és műalkotásokat, amelyek friss betekintést nyújtanak ennek a szent helynek a gazdag történelmébe. Az Osztrák Tudományos Akadémia (OeAW) és az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) tudósai örményország és más intézmények szakértőivel együttműködve számos faragott vagy rajzolt epigráfiai elemet – címereket, feliratokat és rajzokat – dokumentáltak a cönákulum középkori falain. A tanulmány a jeruzsálemi Studium Biblicum Franciscanum évkönyvében, a Liber Annuusban jelent meg, számol be az AncientOrigins.

„Ezek a graffitik új megvilágításba helyezik a középkori földrajzi sokszínűséget és a jeruzsálemi nemzetközi zarándokmozgalmat” - mondta Ilya Berkovich, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa a Scinexx által közzétett interjúban.

A középkori zarándokok szó szerint nyomot hagytak

Ezeknek a feliratoknak a többsége a késő középkorból származik, konkrétan 1300 körüli, amikor a Cenacle egy ferences kolostor felügyelete alatt állt.

A Holt-tengeri tekercsek Leon Levy Digitális Könyvtárának laboratóriumában végzett digitális képalkotó technikák segítségével a kutatócsoportnak sikerült azonosítania és javítania számos szabad szemmel szinte láthatatlan feliratot. Erőfeszítéseik aláírások és szimbólumok gazdag gyűjteményét tárták fel, feltárva a középkori zarándoklatok globális hatókörét.

Az egyik különösen érdekes felfedezés a stájerországi Tristram von Teuffenbach nemes, aki 1436-ban elkísérte Habsburg Frigyes főherceget – a későbbi német-római császárt – egy jeruzsálemi zarándoklatra. Teuffenbach családi címerét egy Cenacle falon azonosították, és a stájer Murau régió heraldikai feljegyzéseivel párosították. Ezt a kapcsolatot az OeAW hosszú távú projektje, a Corpus Vitrearum tette lehetővé, amely a középkortól kezdve az ólomüveget és a heraldikát vizsgálja.

A német nyelvű világhoz kapcsolódó felfedezések mellett a kutatócsapat más régiókból származó jelölések széles skáláját fedezte fel. A svájci Bernből származó von Rümlingen család pajzsának szénrajza további bizonyítékot szolgáltat a közép-európai zarándoklatra. Ugyanilyen meggyőző a kelet-bajorországi Regensburgból származó Johannes Poloner aláírása, aki 1421–22-ben Jeruzsálembe látogatott, és nevét a megszentelt terem falára firkálta.

A történelmileg legjelentősebb leletek közé tartozik egy örmény felirat, amelyen az állt, hogy „1300 karácsonya”. Magasan a falon, az örmény nemesi feliratokra jellemző helyen elhelyezkedő üzenet egy évszázados történelmi kérdést oldhat meg. Alátámasztja azt az állítást, hogy II. Het’um örmény király és serege elérte Jeruzsálemet az 1299. december 22-i szíriai Wādī al-Khaznadār csatában aratott győzelmük után. Ennek a feliratnak a jelenléte ritka megerősítő bizonyítékot kínál az örmény és a közel-keleti történelem vitatott epizódjára, s erős bizonyíték arra, hogy valóban megtörtént.

Egy másik figyelemre méltó felirat arab nyelvű, és a következő kifejezést tartalmazza: „…ya al-Ḥalabīya”, amelyet a kutatók szerint egy aleppói keresztény nő hagyott hátra (a „ya” arabul nőnemű utótag). Ez a bizonyíték különösen ritka, mivel rámutat a nők középkori zarándoklatokon való részvételére, amit a történelmi források csak szórványosan dokumentálnak. Tovább emeli a Cönákulumot meglátogatók vallási sokszínűségét is.

Kiderül a jeruzsálemi zarándokok megdöbbentő sokszínűsége

Örményország, Szíria és a német nyelvterület mellett bizonyítékok vannak Szerbiából és a cseh földekről érkező zarándokokról. A legnagyobb graffiticsoportot azonban arabul beszélő keleti keresztények hagyták hátra.

„Összerakva a feliratok egyedülálló betekintést nyújtanak a zarándokok földrajzi eredetébe. Ez sokkal változatosabb volt, mint amit a jelenlegi nyugati dominanciájú kutatási perspektíva elhitetett velünk” – mondta Berkovich az Osztrák Tudományos Akadémia sajtóközleményében.

Összesen mintegy 40 epigráfiai elemet azonosítottak, köztük öt heraldikai pajzsot, amelyek alaposabb és pontosabb megértést adtak a kutatóknak a 13. és 15. század között Jeruzsálembe látogató zarándokok profiljáról. A felfedezés világossá teszi, hogy az utolsó vacsora helyszínére való zarándoklatok gyakori eurázsiai jelenség voltak a középkorban, Jeruzsálem a kultúrák, nyelvek és hiedelmek kereszteződéseként működött. Ez megerősítette a Cönákulum szent jellegét, és még nagyobb súlyt adott a keresztény hit szent helyeként való azonosításának.

Mivel a digitális képalkotás és az interdiszciplináris együttműködés képes visszahozni az ősi feliratokat, ez a projekt további felfedezéseket nyit meg, amelyek megvilágíthatják, hogyan tapasztalták meg, osztották meg és tisztelték a Szentföld szent tereit a történelem különböző időszakaiban.