Masszőrként dolgozott az SS vezérnek

Feliks (később Felix) Kersten 1898-ban született a balti német közösség tagjaként, Észtországban. A családja német származású volt, ezért Kersten a német nyelvet anyanyelvi szinten beszélte. Későbbi életében ez kulcsfontosságúvá vált. Az első világháború után Finnországba emigrált, ahol természetgyógyászatot, majd fizioterápiát tanult. A sors különös iróniája, hogy az a tudás, amellyel hátfájós páciensek panaszait enyhítette, egyszer még emberéletek ezreit mentette meg.

Kersten tehetsége nem volt mindennapi: már a húszas években híres lett az európai arisztokrácia és politikai elit körében, mint zseniális masszőr. Olyan technikával dolgozott, amely különösen hatékony volt a krónikus fájdalmak enyhítésében és ebben az időben ez még szinte misztikus tudásnak számított. Holland állampolgárságot is szerzett, és európai körökben jól csengő neve lett.1939-ben azonban egy különös felkérés érkezett: a náci Németország belügyminisztere, az SS rettegett vezére, Heinrich Himmler kínzó gyomor- és bélfájdalmaira keresett enyhülést. A bizalmi körök Kersten nevét ajánlották.

Himmler, a koncentrációs táborok létrehozója, a tömeggyilkosságok adminisztrátora, a Harmadik Birodalom egyik legsötétebb alakja volt és közben szinte bábként mozgott egy fájdalomcsillapító masszőr kezei alatt. Kersten lassan, óvatosan építette ki a bizalmat. Nemcsak testileg enyhítette Himmler szenvedéseit, hanem egyfajta pszichológiai kapcsolatot is kialakított vele. A vezér úgy érezte, csak Kersten tudja „tiszta” energiával kezelni őt. Napi masszázsainak helyszíne az SS főhadiszállásán volt, a szó szoros értelmében a gonosz központjában dolgozott.

És itt kezdődik Kersten valódi hőstetteinek sorozata.

Kersten sokszor hallgatta Himmler végtelen szóáradatát az árja felsőbbrendűségről, de eközben papírlapokat is csúsztatott elé. Kegyelmi kérvényeket. Zsidó származású emberek neveit. Hollandiából, Lengyelországból, Németországból. Gyakran betegségekre hivatkozva vagy az iparban betöltött „fontos szerepük” miatt kérte az elengedésüket. Megesett, hogy egyetlen éjszakai masszázs alatt akár 100 ember szabadulásához is hozzá járult.

Az egyik leghíresebb mentőakciója az ún. „Fehér Buszok” történetéhez kapcsolódik. 1945 tavaszán – a háború utolsó hónapjaiban Kersten közbenjárására engedélyt adott Himmler a skandináv Vöröskeresztnek, hogy több ezer skandináv és más nemzetiségű foglyot evakuáljanak a náci koncentrációs táborokból. Több mint 15 000 embert mentettek ki így Bergen-Belsenből, Neuengamméből és más helyekről. Kersten nevét ekkor már diplomáciai körökben is ismerték.

Kersten munkája nem volt veszélytelen. A Gestapo folyamatosan figyelte, és a Himmlerhez való túlzott közelsége sokakban gyanút keltett. A masszőr azonban mesterien lavírozott, soha nem keltette fel a vezér gyanúját, miközben egyre több embert mentett meg. Több történész szerint legalább 60 000 ember életét befolyásolta pozitívan – közvetlenül vagy közvetve.

A háború végén Kersten gyorsan eltűnt a náci körökből, és segített a szövetségeseknek Himmler elfogásának előkészítésében is. A háború után Hollandiában és Svájcban élt, és visszavonultan dolgozott. Több elismerést is kapott, Finnország és Hollandia pedig állami kitüntetésben részesítette.

De érdekes módon a nevét sokáig csak kevesen ismerték, talán azért, mert története túl abszurd volt, hogy igaznak tűnjön. Egy masszőr, aki a sátán jobb keze lett, hogy megmenthessen embereket.

Felix Kersten 1960-ban hunyt el. Élete tanulsága, hogy egyetlen ember milyen hatással lehet a világra. Megmutatta, hogy a legváratlanabb helyzetekben is embernek lehet maradni. A története egyszerre sötét és felemelő, egy híd a rettenet és a remény között.

Ha legközelebb halljuk a nevét, ne csak fizioterapeutaként gondoljunk rá, hanem mint egy csendes ellenállóra, aki a náci rendszer belsejében, hangtalanul, mégis hatékonyan tette, amit kevesen mertek volna: embereket mentett.