Lélegzetelállító tetoválásokat fedeztek fel 1200 évvel ezelőtti múmiákon

Az emberek évezredek óta díszítik testüket maradandó tetoválásokkal. A gyakorlatra vonatkozó, legrégebbi bizonyítékaink több mint 5000 évre nyúlnak vissza a világ több pontján, de nem könnyű megtalálni őket, mivel a lágyszövetek gyorsan bomlanak.

Azokban az esetekben, ahol a bőr megmaradt – általában mumifikálódott –, a még meglévő tetoválások nehezen válnak láthatóvá, mivel a bőr elsötétedik, és megkeményszik, a tinta pedig kivilágosodik, és a környező szövetekbe jut.

Itt lép be a képbe Kaye és kollégája, Michael Pittman paleobiológus a Hongkongi Kínai Egyetemről. A páros az elmúlt évtizedben a lézerserkentett fluoreszcenciát (LSF) használta a dinoszauruszok lágyszöveteinek rejtett részleteinek feltárására.

Ez az első alkalom, hogy ezt a technikát tetovált múmiák tanulmányozására használták, és az eredmények nagyon látványosak. A kutatók több mint száz egyedet vizsgáltak. Nem minden egyedről derült ki, hogy tetoválással rendelkezett, de azok esetében, akiknek igen, a bőrük a lézeres stimuláció hatására fényesen fluoreszkált, míg a tetovált területek nem.

Ez olyan nagy kontrasztú képeket eredményezett, amelyek szinte teljesen kiküszöbölték a tinta elszivárgásának hatását, és olyan finoman bevésett tetoválásokat tártak fel, amelyek készítésének módját nehéz meghatározni.

A 0,1 és 0,2 milliméter közötti szélességű vonalak azonban egytűs szúrásos tetoválásra utalnak, szemben a bemetszések készítésével és festékkel való bedörzsölésével, ahogyan azt korábban az ősi tetoválások esetében feltételezték.

Ez összhangban van egy nemrégiben végzett kísérleti vizsgálattal is, amely szerint Ötzi, a jégember 5300 éves tetoválásai szúrásos tetoválással készültek.

„Még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan készültek a tetoválások, de a modern #12 tetoválótűnél finomabb hegyet használtak (0,1-0,2 mm a 0,35 mm-hez képest)” – mondta Pittman.

„Ez hagyományos tűs tetoválási technikára utal, szemben a vágás és töltés technikával. A Chancay-kultúra emberei számára rendelkezésre álló eszközök alapján a tetoválásokat valószínűleg kaktusztűvel vagy kihegyezett állati csonttal készítették”.

Bár nem tudhatjuk biztosan, hacsak nem kerül elő néhány ősi tetoválóeszköz, a tetoválásaik részletessége alapján néhány más következtetést is levonhatunk a Chancay-kultúrára vonatkozóan. Ezek elkészítése időbe és erőfeszítésbe kerülhetett, amely arra utal, hogy komoly jelentőséggel bírtak az őket készítő és viselő emberek számára.

A kutatók össze tudták hasonlítani a tetoválásokat a textíliákon és kerámiákon található mintákkal is, amelyekről a Chancay egykori népe ismert. A tetovált minták bonyolultsága összehasonlítható volt ezekkel a, más művészeti formákkal, amely arra utal, hogy a tetoválások fontos részét képezték a chancayak esztétikai életének.

A tetoválások bonyolultságában és minőségében is volt némi változatosság, amely az azokat készítő művészek eltérő képzettségi szintjét jelentheti. A mai tetoválóművészekkel összehasonlítva, egyes jeleket tanuló szintű tetoválók készíthettek, míg a bonyolultabb mintákat évek vagy évtizedek tapasztalatával rendelkező művészek készíthették.

És ezek az ősi, régen elhunyt mesterek akár még a mi technikáinkat is informálhatják, évszázadokkal azután, hogy éltek.

„Még mindig nem tudom elhinni, milyen keskenyek voltak a vonalak az általunk vizsgált, nagy részletességű tetoválásokon” – mondta Pittman. „Az a tény, hogy egy szabványos #12-es modern tetoválótű nem képes erre, azt mutatja, hogy még mindig sokat tanulhatunk a korai tetováláskészítésből, még a több mint ezeréves tetoválásokból is.”

Ez új terület az ősi tetoválási gyakorlatok és technikák tanulmányozásában, és most a csapat további kutatásokat szeretne végezni. Tervezik, hogy munkájukat kiterjesztik a világ minden tájáról származó múmiákra, hogy segítsenek fényt deríteni arra, hogy őseink milyen különböző módon és okokból jelölték meg a testüket.

„A tetoválások rengeteg információt hordozhatnak, többek között a kultúráról és arról, hogy mi volt fontos a tetovált egyén számára” – magyarázta Pittman.

„A korai tetoválások tanulmányozása ritka ablakokat nyit ezekre a szempontokra, néha olyan módon, amely más régészeti bizonyítékokból nem áll rendelkezésre, ahogy azt a mi nagy részletességű tetoválási felfedezésünk is mutatja.”