Miért mi vagyunk az egyetlen túlélő emberi faj?

A paleontológusok megpróbálták kideríteni, hogy pontosan mi történt, és hogy vajon őseink tehetnek-e róla. Ha visszapörgetjük az idő kerekét a Homo sapiens feltételezett kialakulásának időpontjáig – körülbelül 300 ezer évvel ezelőttig –, akkor azt találjuk, hogy több más emberi faj is létezett.

A neandervölgyiek talán a leghíresebbek ebből a csapatból, de nagyjából ugyanebben az időben léteztek a gyeniszovaiak, a Homo heidelbergensis, a Homo naledi és a Homo erectus, valamint a Flores szigetén élő kicsinyített emberfaj, a Homo floresiensis, amelyet általában „hobbitoknak” neveznek. Több fajra is van némi fosszilis bizonyíték, de a DNS hiánya sok ilyen töredékből nem teszi lehetővé az akkoriban jelenlévő más fajok teljes megerősítését.

Legalább hét emberi faj élt egy időben, több tízezer éven át. Őseink nagyjából 60 ezer évvel ezelőtt kezdtek elköltözni Afrikából, és ezek a vándorlások egybeestek a többi faj eltűnésével. Mi voltunk felelősek a kihalásukért? Miért csak mi vagyunk azok, akik kicselezték a feledést?

„Bárcsak egyszerű választ adhatnék. Őszintén szólva nem tudjuk, miért csak mi maradtunk meg. Nyilvánvaló, hogy néhányuk már azelőtt eltűnhetett, hogy mi elterjedtünk volna a világban, de azt tudjuk, hogy az elmúlt 100 ezer évben a Homo sapiens, miután Afrikában fejlődött ki, elkezdett Afrikából kijönni” – mondta Chris Stringer professzor, a Természettudományi Múzeum emberi evolúcióval foglalkozó kutatásának vezetője az IFLScience The Big Questions című podcastjában.

Az Afrikából való kivándorlás során őseink kapcsolatba kerültek más emberekkel, találkoztak a neandervölgyiekkel Európában, a gyeniszovaiakkal Ázsiában, és a többi lehetséges, a világon elterjedt fajjal.

„Nos, mindazok a fajok, amelyek kevesebb mint 100 ezer évvel ezelőtt ott voltak, valahogyan eltűntek ebben az időszakban, így könnyű kapcsolatot teremteni a mi fajunk elterjedése és a többi faj eltűnése között. Néhányan közvetlen kapcsolatot hoznak létre, és azt mondják: „Egyszerűen csak kiirtottuk őket, ez egyszerű. Nagyon magasan fölöttük álltunk, és ők túlszárnyalták a versenyt, és nagyon gyorsan kipusztultak. Valójában minél többet tudunk erről az időszakról, annál bonyolultabbnak tűnik” – mondta Stringer.

A többi faj közül a legtöbbet a neandervölgyiekről tudunk. Az emberek évezredeken keresztül megosztották velük a területüket, sőt még párosodtak is velük. Arra is van bizonyíték, hogy már akkor is átélték az éghajlati változásokat és más megrázkódtatásokat, amelyek miatt hanyatlásnak indulhattak. Stringer professzor hangsúlyozta, hogy ma már tudjuk, hogy nem voltunk különösebben felsőbbrendűek a neandervölgyieknél. Életképes faj voltak. Azonban potenciálisan túlszárnyaltuk őket az erőforrásokért, amikor ők küzdöttek, ami az eltűnésükhöz vezetett.

Ami a többi emberi fajt illeti, Stringer elmondta: „Nem tudjuk, hogy a gyenyiszovaiak miért haltak ki, de azt tudjuk, hogy néhány ezer éven belül eltűntek, miután a Homo sapiens eljutott Szibériának abba a régiójába. Ismét fel lehet állítani ezt a lehetséges kapcsolatot. A [H. Floresiensis], nem tudjuk, mi történt vele, és a [H. erectus], nem tudjuk, mi történt vele. Extrapolációval, talán ugyanaz a folyamat történt azokkal is, de sokkal kevesebb adatunk van.”

Van azonban egy olyan érv, hogy talán a neandervölgyiek mégsem haltak ki teljesen. Volt kereszteződés a Homo sapiens és a neandervölgyiek között, köztünk és a gyenyiszovaiak között, valamint a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak között . Majdnem azt mondhatnánk, hogy eltűntek a génállományunkból.

„Bizonyos értelemben a neandervölgyiek nem haltak ki teljesen, mert egy részük tovább él bennünk. Valaki kiszámolta, hogy mivel nem mindannyiunkban ugyanazok a neandervölgyi DNS-darabkák vannak, ha összeadjuk a ma a világon mindenkiben lévő összes neandervölgyi DNS-t, valószínűleg a neandervölgyi genom 40 százalékát rekonstruálhatjuk anélkül, hogy neandervölgyi lenne, csak a ma élő emberekből” – magyarázta Stringer.