Kiderült, miért és mióta csókolózik az ember

A csókolózás az embereknél jelenleg a szerelem szimbolikus kifejezése, a viselkedésminta azonban már az ősembereknél és az emberszabású majmoknál is megfigyelhető volt: tisztálkodás célját szolgálta – ezt állítja egy új, átfogó tanulmány.

A csók sokoldalú módja volt annak, hogy az emberek civilizációkon és társadalmakon átívelően kimutatták a szeretetet, az intimitást vagy a társadalmi kötődést, leggyakrabban kulturális konvenciók által szabályozott módon – számolt be róla az Independent.

Egy tavaly közzétett tanulmány szerint Mezopotámia mintegy 4500 évvel ezelőtt volt az egyik legkorábbi ismert hely, ahol a csókolózás „jól bevált gyakorlat” volt.

A mai Irak és Szíria területén, az Eufrátesz és a Tigris folyók között élő korai emberi kultúrákból előkerült több ezer agyagtábla tanúsága szerint a csókolózás a romantikus intimitás részének számított ezekben az időkben.

Az azonban, hogy fajunk pontosan hogyan kezdte el így kommunikálni a szeretetet, továbbra is vita tárgya.

• Az egyik elmélet szerint a csókolózás olyan gondoskodó viselkedésformákból fejlődött ki, mint az előrágás, (amikor egyes anyaállatok előre megrágott étellel etetik a kicsinyeiket).
• Egy másik elmélet szerint az aktus egyfajta kompatibilitási tesztként alakult ki és az egészségi állapot felmérésére szolgált.

Az Evolutionary Anthropology című folyóiratban megjelent új tanulmányban a tudósok átfogóan áttekintették ezeket a hipotéziseket, hogy feltárják ennek az intim viselkedésnek a gyökereit az emberben.

Az elemzés az emberi csókolózáshoz hasonló funkciójú viselkedést vizsgált az állatvilágban is.

A tudósok azt feltételezik, hogy a csókolózás akkor alakult ki az embermajom-ősöknél, amikor a fáktól távol, a földön kezdtek jelentős időt tölteni.

Ez pedig csak azután következhetett be, hogy a klímaváltozás miatt az élőlények az erdős élőhelyektől a szárazabb és nyitottabb tájak felé vándoroltak – mondják a kutatók.

Korábban már írtunk arról, hogy a legtöbb tanulmány szerint az ajakcsók legkorábbi bizonyítékai egy meghatározott földrajzi helyről, Indiából származnak Krisztus előtt 1500-ból, ahonnan más régiókba is átterjedhettek.

Több kutatásban elemezték a csókolózás pozitív hatásait: segíti a másik ember megismerését, erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, és még kalóriát is éget az arcizmok mozgatása révén. Azonban egyes országok vezetőit mindez hidegen hagyta, és – higiéniai vagy morális szempontokat figyelembe véve – betiltották az intim érintéseket, mint például Angliában.

A 16. században Nápoly vezetősége is tehetetlenül figyelte, ahogy a fekete halál mérhetetlen pusztítást okoz a királyságban. A bő száz évvel korábbi angol rendelet mintájára 1562-ben ők is betiltották az utcán való csókolózást.

Indonéziában manapság is börtönbe kerülhetnek a szerelmespárok, ha utcai csókolózáson kapják őket, s ha mindezt szemérmetlen módon, látható szenvedéllyel teszik, akkor akár öt év szabadságvesztéssel is büntethetők.

Egyes elméletek szerint az őskorban az anyák úgy táplálták a gyermekeiket, hogy a megrágott ételt szájukon keresztül juttatták utódaik szájába, majd felnőttként is folytatták az élvezetet adó példát. Az egyiptomiak egyfajta „illatcsókot” váltottak, ami abból állt, hogy az egyik fél az orrát a másik arcához szorította és beszívta annak illatát.