Japán történelmi támadása Amerika ellen

A II. Világháborúban Japán tervezte Amerika megtámadását. Ehhez csak a megfelelő fegyver hiányzott. Tudósaik kitalálták, hogyan lehetne kihasználni a Csendes-óceánon kelet felé haladó élénk légáramlatot, hogy csendes és halálos szerkezeteket küldjenek az amerikai szárazföldre.

A Fugo nevű projekt „bombahordozó léggömbök küldését irányozta elő Japánból, hogy felgyújtsák Amerika hatalmas erdőit, különösen a Csendes-óceán északnyugati részén. Azt remélték, hogy a tüzek pusztítást fognak okozni, lerombolják az amerikai morált, és megzavarják az amerikai háborús erőfeszítéseket”. A japán hadsereg által tervezett léggömböket fák kérgéből formált könnyű papírból készítették. Hozzájuk szenzorokból, porral töltött csövekből, kioldószerkezetekből és más egyszerű és bonyolult mechanizmusokból álló bombák voltak csatolva.

A léggömbbombák 33 láb átmérőjűek voltak, és körülbelül 1000 fontot tudtak felemelni, de a rakományuk halálos része egy 33 kilós, gyalogság elleni repeszbomba volt, amelyet egy 64 láb hosszú gyújtózsinórhoz erősítettek, amelynek 82 percig kellett volna égnie, mielőtt felrobban.

A magasba emelkedve a zseniálisan megtervezett gyújtóbombák egy része – amelyeket homokzsákokkal súlyoztak - Japánból az amerikai szárazföldre és Kanadába szállt. Az út több napig tartott.

A léggömbbombák célállomásai nagy területet foglaltak magukba. Észak-Mexikótól Alaszkáig, Hawaiitól Michiganig jelentek meg. Amikor felbocsátották őket – csoportosan –, állítólag úgy néztek ki, mint az égen lebegő medúzák.

A légibombák 1944 végén kezdtek el felbukkanni az Egyesült Államok nyugati részén. Decemberben a Wyo állambeli Thermopolis közelében lévő szénbányában dolgozó emberek egy ejtőernyőt láttak a levegőben, gyújtott fáklyákkal, és sípoló hangot, majd robbanást hallottak, és füstöt láttak a bánya közelében este negyed hét körül.

Néhány nappal később egy másik bombát is észleltek Kalispell közelében. A léggömböt és az alkatrészeket Butte-ba vitték, ahol az FBI, a hadsereg és a haditengerészet munkatársai mindent alaposan megvizsgáltak. A tisztviselők megállapították, hogy a léggömb japán eredetű, de hogy hogyan került Montanába, és honnan jött, rejtély maradt.

Végül amerikai tudósok segítettek megoldani a rejtélyt. Mindent összevetve a japán hadsereg valószínűleg hatezer vagy még több ilyen fegyvert bocsátott útjára. Több százat észleltek a levegőben vagy találtak a földön Amerikában. Hogy a japánok ne tudják nyomon követni árulásuk sikerét, az amerikai kormány arra kérte az amerikai hírügynökségeket, hogy ne számoljanak be a léggömbbombákról. Így vélhetően soha nem tudhatjuk meg a kár pontos mértékét.

Azért találhatunk részletek a pusztítás mértékéről. 1945 tavaszán egy terhes nőt és öt gyermeket ölt meg egy lezuhant japán léghajóból származó 15 kilogrammos, nagy robbanóerejű gyalogság elleni bomba a Gearhart-hegyen. Állítólag ezek voltak a cselekmény egyetlen dokumentált áldozatai.

Egy másik léggömbbomba Washington államban egy villanyvezetékbe csapódott, elvágva az áramot a Hanfordi Mérnöki Műveknél, ahol az Egyesült Államok saját titkos projektjét, a nukleáris bombákhoz felhasználandó plutónium előállítását végezte.

Közvetlenül a háború után messziről érkeztek jelentések léggömbbombás incidensekről. A Beatrice Daily Sun arról számolt be, hogy a pilóta nélküli fegyverek hét különböző nebraskai városban landoltak, köztük Omahában is. A Winnipeg Tribune megjegyezte, hogy az egyik léggömbbombát Detroittól tíz mérföldre, egy másikat pedig Grand Rapids közelében találták.

Hosszú időn keresztül találtak ilyen bombákat. 1984-ben a Santa Cruz Sentinel megjegyezte, hogy Bert Webber író és kutató 45 ballonbombát talált Oregonban, 37-et Alaszkában, 28-at Washingtonban és 25-öt Kaliforniában. Webber szerint az egyik bomba az oregoni Medfordban esett le, és egy nagy lyukat ütött a földbe.

2014 októberében Brit Columbiában is találtak egyet. Mind a két oldalára C–4-et erősítettek és darabokra robbantották.