Történelem

Az európai vagy az iszlám rabszolgatartás volt humánusabb?

Az Iszlám világ rabszolgatartásának története

Míg az iszlám világban és az európai–amerikai történelemben is találhatunk rabszolgatartással kapcsolatos eseményeket, a két kultúrkör közötti összehasonlítás nem egyszerű feladat. Az iszlám történelem során számos időszakban és régióban voltak olyan korszakok, amikor a rabszolgaság létezett, mégis a vallásos elvek számos esetben hangsúlyozták az emberi méltóság és az egyenlőség fontosságát.

Az európai vagy az iszlám rabszolgatartás volt humánusabb?
Képünk illusztráció
Fotó: Sergio Anelli / Leemage via AFP

Az európai és amerikai rabszolgatartás esetében azonban gyakran találkozunk a brutális kizsákmányolás, emberi jogi sérelmek és az elnyomás súlyos formáival. Az atlanti rabszolgakereskedelem és az azt követő évszázadok során azok az életkörülmények, amelyben tartották őket rendkívül kegyetlenek és embertelenek voltak.

A rabszolgaság kegyetlen valóságával szembesülve az iszlám világban és a nyugati kultúrákban is felmerül a kérdés: melyik rendszer mutat nagyobb mértékű humanizmust a történelemben? Az objektív válasz erre a kérdésre nehezen adható, mivel mindkét kultúrkörben voltak olyan időszakok és helyek, ahol a rabszolgaság körülményei igen változatosak, különbözőek voltak.

Az iszlám történelmében és kultúráiban alkalmazott rabszolgaság a középkori időszaktól egészen a 19. századig számos területen jelen volt. E gyakorlat része volt az arab világ, a török birodalom és más iszlám civilizációk társadalmi és gazdasági rendszerének.

Az iszlám rabszolgaság az elsősorban kereskedelmi és gazdasági haszon elérése érdekében jött létre. Az évszázadok során rabszolgák millióit szállították el az afrikai, európai és ázsiai térségekből. Az afrikai rabszolgákra való kiterjedt kereslet különösen a transzszaharai és transzatlanti kereskedelem kialakulása során vált nyilvánvalóvá. Létezett néhány különös szabály az arab uralkodók rabszolgatartó szokásaiban, például a hárem rabszolganőit szabadon bocsátották uraik halála után. És minden gyermek, akinek az apját mesternek ismerték el, szabadon született. Az amerikai rabszolgák többsége esetében nem ez volt a helyzet, ők életük végéig rabszolgák voltak, akárcsak gyermekeik.

De a rabszolgák útja Afrikából a Közel-Keletre a Szahara-sivatagon keresztül hosszú és veszélyes volt, és sokan kimerültségtől, betegségtől és veréstől haltak meg az átutazás során. Sok afrikai férfit kasztráltak annak érdekében, hogy eunuchként szolgálhassanak a háremekben, a halálozási arány állítólag 85 százalék volt a kasztrálás során. Ez az oka annak, hogy a Közel-Keleten olyan kevés afrikai népességcsoport van, annak ellenére, hogy afrikai milliókat szállítottak oda az 1300 éves arab rabszolga-kereskedelem alatt.

Csak becsülni lehet, hogy hány embert érinthetett a rabszolgaság, de a becslések szerint 8 és 30 millió között van ez a szám, ami azt jelenti, hogy az iszlám, arab rabszolga-kereskedelem szinte biztosan sokkal nagyobb volt, mint a transzatlanti útvonalon bonyolított kereskedelem, amely a legtöbb beszámoló szerint 8 és 12 millió között lehetett.

A rabszolgaság az iszlám világban szorosan kapcsolódott a háborús hadvezetéshez és a hódításokhoz. Az elfogott hadifoglyok, illetve az elfoglalt területeken élő népek sokszor rabszolgaság sorsára jutottak. Ezen túlmenően, az iszlám jogrendszerben számos szabályozás létezett a rabszolgaság kezelésére, például az igazságos bánásmódra és a rabszolgák jogaira vonatkozóan.

A rabszolgaság intézménye az iszlám világban hosszú időn keresztül fennmaradt, de a 19. századi nyugati társadalmi és gazdasági változások hatására fokozatosan háttérbe szorult. Az európaiak közreműködése az afrikai rabszolga kereskedelemben és az emancipációs mozgalmak hatására az iszlám országok is fokozatosan elfogadták a rabszolgaság eltörlését.

Fontos hangsúlyozni, hogy az iszlám rabszolgaság történetének értelmezése összetett és sokrétű kérdés. A téma megértése szükségessé teszi a történelmi kontextus, a különböző iszlám kultúrák sajátosságainak és az egyes időszakok gazdasági viszonyainak figyelembevételét.

Az iszlám rabszolgaság esetében látható néhány olyan jellemző, amelyek humánusnak tekinthetők. Az iszlám jogrendszerben voltak jogai a rabszolgáknak, például az életükhöz való jog és az emberi méltóságuk tiszteletben tartása. Az iszlám jogban az is előírás volt, hogy a rabszolgáknak tisztességes bánásmódban kell részesülniük, az őket érő bántalmazás büntetendő volt. Az iszlám törvényekben keletkeztek olyan szabályok, amelyek a rabszolgák felszabadításának ösztönzésére és segítésére szolgáltak.

Fontos kiemelni, hogy a rabszolgaság bármely formája ellentétes az emberi jogokkal, és mindkét kultúrkör történelmében hozzájárult a társadalmi igazságtalanságokhoz. A történészek és kutatók továbbra is vizsgálják a rabszolgaság különböző aspektusait mind az iszlám, mind az európai–amerikai szempontból, hogy mélyebb megértést szerezzenek ezen emberiesség elleni bűncselekmény történetéről.