Fél évszázados a gól, amely sosem volt az

Hurst (balra a földön) lövése után lepattan a labda. Ki tudja, hova? (Fotó: MH)

1966. július 30-án az angol válogatott 90 perc után 2:2-re állt a némi meglepetésre döntőbe került nyugatnémetek ellen a hazai rendezésű világbajnokságon, a Wembley-ben. Tizenegy perc már letelt a ráadásban is, amikor Geoff Hurst, a találkozó első góljának szerzője (húsz perccel későbbtől: az első ember a vb-döntők történetében, aki három gólt tudott szerezni) éles szögből Hans Tilkowski kapujára lőtt. Labdája a lécről a gólvonal tájára pattant. Az angolok azonnal az égnek emelték a kezüket és gólt ünnepeltek. Amúgy nem csak a pályán: mint utóbb kiderült, több mint harmincmillióan nézték Nagy-Britanniában a tévéközvetítést, ez mindmáig a valaha volt legnézettebb esemény az országban, többen látták még Diana hercegnő temetésénél is. A németek ellenben biztosak voltak abban, hogy a labda nem haladt át teljes terjedelmével a vonalon. Wolfgang Weber, aki a 89. percben 2:2-re alakította az állást, odarohant Bobby Charltonhoz, az angolok csillagához, s ráüvöltött: „Hagyjátok már abba! Mit csináltok? Tisztán láttam, hogy nem volt gól!”

Ám a futballban az a gól, amelyet a bíró megad. Mint ezt. A svájci vezetőbíró, Gottfried Dienst nem tudta, mi a jó ítélet. Kiment partjelzőjéhez, az azeri származású, akkor szovjetnek (sőt az angol sajtóban orosznak) titulált Tofiq Bahramovhoz, aki bólintott: „Benn volt.”

Az angolok Hurst révén a hajrában lőttek még egy gólt, de azóta is mindenki tudja, AZ a gól döntött.

Amelyen ötven éve vitatkoznak. Az angolok hálásak (voltak) az exszovjet bírónak, akit még II. Erzsébet is kitüntetett! Bahramov amúgy a legendák szerint egyszavas választ adott arra a kérdésre, miért döntött ilyen határozottan a németek ellen: „Sztálingrádért”. Az angol szurkolók dalt költöttek, amelynek refrénje (Two World Wars and One World Cup, Két világháború és egy vb) olyan mély konfliktust szült a németekkel, hogy a 2006-os németországi vb előtt a brit külügyminisztérium nyomatékosan kérte állampolgárait a gúnydal mellőzésére. Ettől még énekelték.

A technika rengeteget fejlődött az elmúlt fél évszázadban. A 21. század első éveiben angol fizikusok és mérnökök, mások mellett az Oxford Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, amelyre Weber, Uwe Seeler, Franz Beckenbauer és a többi német a pályán: nem volt gól. A labdának a komputergrafika szerint még legalább 2,5–6 centit haladnia kellett volna előre, hogy biztosan átjusson a gólvonalon. Ám az angol szurkolók ebbe soha nem tudnak belenyugodni. Idén január­ban a Sky Sports csatorna elemzői addig vizsgálódtak, míg megállapították: mégiscsak áthaladt a labda a gólvonalon. Lelkük rajta.

A vb-történelem tíz legvitatottabb ítélete

1. Az egyedül kapura törő francia Marcel Langiller megállítása 0:1-nél az argentinok ellen – a bíró a 84. percben jelezte, lejárt a játékidő!
2. Puskás Ferenc góljának lesnek minősítése 2:3-nál, 1954-ben, a nyugatnémetek elleni döntőben.
3. Geoff Hurst lövése, az angolok harmadik gólja az 1966-os döntőben.
4. Clive Thomas 1978-ban döntetlennél nem adta meg Zico szögletből lőtt gólját a skótok ellen – a walesi bíró szerint lejárt a játékidő.
5. A nyugatnémet Toni Schumacher szankció nélkül hagyott brutális szabálytalansága a francia Patrick Battiston ellen 1982-ben.
6. A svéd Fredriksson két lesgólt is megadott a belgáknak 1986-ban Mexikóban, akik így hosszabbításban 4-3-mal kiejtették a szovjet csapatot.
7. Ugyancsak az 1986-os tornán Diego Maradona kézzel ütött góljának megítélése az angolok ellen.
8. A 2002-es tornán az ecuadori Byron Moreno megverette az olaszokat a házigazda dél-koreaiakkal. Aztán az ázsiaiak még nagyobb segítséget kaptak a spanyolok ellen.
9. A 2006-os világbajnokságon a horvát Josip Simunic három sárga lapot kapott az angol Graham Polltól.
10. A 2010-es dél-afrikai tornán Frank Lampard meg nem adott gólja a németek ellen.