Elődöntős a magyar vízilabdacsapat

Varga Zsolt szövetségi kapitány tanítványai a várakozásoknak megfelelően jószerivel már a nagyszünetig eldöntötték az összecsapást, melynek legeredményesebb játékosa Nagy Ádám, Vigvári Vendel, Manhercz Krisztián, Nagy Ákos lett három–három góllal.

A magyarok a 18.20 órakor kezdődő görög–japán párharc győztesével találkoznak a szombati elődöntőben.

Férfi vízilabda világkupa, szuperdöntő, negyeddöntő:

Magyarország–Hollandia 21–11 (6–4, 5–2, 6–2, 4–3)

-------------------------------------------------

gólszerzők: Nagy Ád., Vigvári Ve., Manhercz, Nagy Ák. 3-3, Burián, Vigvári Vi., Tátrai, Fekete 2-2, Batizi 1, illetve Ten Broek 3, Van der Weijden, Van der Werve 2-2, De Weerd, Gbadamassi, B. Hessels, Te Riele 1-1

A magyarok meccskeretéből a rutinos center, Kovács Péter maradt ki, ez azt jelentette, hogy Varga Zsolt szövetségi kapitány Batizi Benedek személyében újoncot avatott. A ráúszást a hollandok nyerték, de egy támadó hiba miatt hamar a magyarokhoz került a labda, Nagy Ádám pedig az első lövésből betalált. A rivális egyáltalán nem találta a magyar védekezés ellenszerét, blokkok, kapufák, szabálytalanságok és Csoma védései akadályozták meg a gólszerzést, s közben már négygólosra hizlalta előnyét a magyar csapat, amelyben az újonc Batizi is betalált egy remek labdaszerzést követően. A hollandok a harmadik emberelőnyüket kihasználva több mint öt perc után lőtték az első góljukat. Ezután viszont kissé kapkodóvá és pontatlanná vált a magyarok játéka, így az ellenfél 5-4-re felzárkózott, az első negyed utolsó találatát ötméteresből Vigvári Vendel szerezte.

A második negyedben már jobban kiütközött a két gárda közti különbség, ehhez nagyban hozzájárultak Csoma védései is, míg támadásban sorra lőtték az akciógólokat Varga Zsolt tanítványai. A játékrész végéhez közeledve pedig Nagy Ádám emberelőnyös gólja az addigi legnagyobb különbséget jelentette (10–5). A nagyszünetben 11–6-os állást mutatott at eredményjelző.

Térfélcserét követően egy tökéletesen kijátszott emberfóros góllal nőtt a különbség, de erre azonnal válaszolt a Honvédban játszó Hessels egy távoli bombával. A magyarok szinte bárhogy képesek voltak betalálni, lefordulásból, előnyből, távolról vagy kijátszott figurákból, míg a túloldalon ez a repertoár csak a fórokra és a hajszálpontos távoli bombákra korlátozódott, így folyamatosan nőtt a távolság a csapatok között. Az utolsó nyolc percben az egyre fáradó hollandokon a kapuscsere sem segített, ekkor labdavesztésekből egyre több megúszása és gólja volt a magyar válogatottnak, amely kissé kiengedett az utolsó percekre, de így is elérte a húsz dobott gólt, és visszaállította a tíztalálatnyi különbséget.