Végh Richárd: Jobban akartam az érmet, mint a lengyel

Végh előbb technikai tussal verte a görög Nikolaosz Karavanoszt, majd bravúrt bemutatva 5–2-re legyőzte az azeri Abubakr Abakarovot, aki egy kategóriával lejjebb, 86 kilóban világbajnoki bronz-, illetve Európa-bajnoki ezüstérmes is volt. Az elődöntős folytatás már nem sikerült ilyen jól, a súlycsoport georgiai klasszisa, a kétszeres Eb-címvédő, párizsi olimpián ezüstérmes Givi Matcharashvili ugyanis alig másfél perc alatt technikai tussal verte.

Végh az elődöntőt követően elégedetlen volt magával, viszont remélte, hogy a bronzmeccsre fel tudja magát szívni és jobb produkciót tud majd nyújtani. A jobb produkcióra a lengyelek veterán szabadfogásúja, a 35 éves Radoslaw Baran ellen volt szükség.

A meccs első három percében mégis úgy tűnt, Végh kicsit talán megszeppent a nagy lehetőségtől, Baran ugyanis lényegesen gyorsabbnak tűnt nála és hiába próbált kezdeményezni, riválisa irányította a meccset, másfél perc után pedig egy levitellel és egy billentéssel 4–0-s előnybe került. Végh a folytatásban is igyekezett kapaszkodást kezdeményezni és onnan indulni, nagy iramot diktált, de a lengyel jól állt a lábán, ráadásul a harmadik percben egy újabb levitellel 6–0-ra növelte előnyét.

A helyzet ekkor kilátástalannak tűnt, ugyanakkor a menet legvégén megcsillant a magyar szurkolók számára a remény, amikor a zónából Végh ki tudta tenni ellenfelét a szőnyegről, igaz, ezért pontot nem kapott, mert riválisa a térdén csúszott ki. Viszont a pihenő után egyértelműen ő maradt támadásban, Baran pedig láthatóan már nem volt jó erőben. Az első menetben a homlokán felszakadt bőr miatt többször is kötözésre szorult lengyel nem tudott megállni a magyar birkózó előtt, aki alig fél perc után jól fogott össze ellenfele hóna alatt és a szőnyeg szélénél erőteljes támadással a hátára vágta, amivel előnyét két pontra csökkentette (4–6). Baran bajba került, mert két perc még hátra volt, de szinte semmi ereje nem maradt, Végh Richárd pedig folyamatosan ment előre. A magyar fáradozásainak gyorsan meglett az eredménye, amikor gyönyörűen két pontért kirakta a szőnyegről ellenfelét, ezzel pedig 6-6-ra alakította az állást. Ekkor már ő vezetett, viszont egy pillanatra sem lassított, s a folytatásban sorozatosan kiléptette a lengyel sportolót, aki már gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni és menekülésért intették is.

Végh Richárd végül 10–6-ra győzött és pályafutása eddigi legnagyobb sikerét aratta, egyúttal a magyar küldöttség első dobogós helyét szerezte.

„Ah de jó, nagyon boldog vagyok” – mondta a meccs után Végh Richárd, aki az értékelését azzal kezdte, hogy a lengyel erősebb nála és ez látszott a mérkőzés feléig. – „Az első menetben azt éreztem, amit eddig is, hogy fizikálisan utol kell még érjem a többieket. Sajnos le tudott vinni, le tudott tarolni az elején a lengyel. Utána állóképességben sikerült felőrölnöm szerencsére. Szerintem jobban akartam mint ő, ez volt ennek a titka.”

Az érdi birkózó mindehhez hozzátette, hogy már az első menetben tudta, mennie kell azért, hogy felőrölje Barant, s amikor látta, hogy ellenfele nem bírja, az egyrészt örömöt okozott neki, másrészt viszont azt is érezte, hogy mennie kell tovább, nem szabad leállnia. „Tudtam, ha csinálom ugyanazt tovább, akkor nagyon jó esélyem lesz győzni” – jegyezte meg az Eb-érmes sportoló.