Sport

Gálhidi már tudja, ki lesz a nyerő az Európa-bajnokságon

Számtalan csapatnál és sok országban is edzősködött a 70 éves Gálhidi György, aki jelenleg főfoglalkozásban szurkolói státuszban létezik, hiszen folyamatosan nézi a futball Európa-bajnokságot. És most, hogy már kiestünk, számára egészen más lett az Eb.

Gálhidi már tudja, ki lesz a nyerő az Európa-bajnokságon
Varga Barnabást kiütötte a skót kapus, a VAR nem látott szabálytalanságot
Fotó: AFP/Lluis Gene

– Gondolom, szakszemmel nézi a meccseket.

– Á, dehogy. Nekem csak egy szemem van, mit beszélek, kettő, de az ilyenkor szurkolói üzemmódban működik. Miközben klubokkal tárgyalok, a saját sorsom mellett a magyar válogatott sorsa is érdekel. Sajnos, hazajöttünk, ettől kezdve már más az Eb.

– Eddig milyen volt?

– Élvezetes meg unalmas is. Mint minden nagy torna. De, mint mondtam, előjött belőlem a szurkoló, csak a mieink érdekeltek igazán. Sajnos, a Svájc elleni első mérkőzés gyengécskére sikerült. Utána viszont fokozatosan javult a csapat, a németek ellen már stabilabb volt a védekezésünk, jobban kontrolláltuk a középpályát, helyzeteink voltak.

– És a skótok ellen?

– Az első félidő még kicsit dadogott, de a hetvenedik percben leomlottak a gátak, elkezdtünk ragyogóan futballozni. Varga borzasztó sérülése kihozta az „érted is játszunk, harcolunk” igazi csapatérzést. A srácok egységes csapatot alkottak, csúsztak-másztak, aki esetleg hibázott, a két oldalán játszó társa azonnal biztosította, kisegítette. Igazi csapatot alkottunk. Rossi vezetőedzősége idején én is a kispestieknél dolgoztam, a tarcsinál, és azt láttam, a mester ebben nagy. Tényleg tud csapatot összerakni. Ezt most a válogatottnál is megmutatta.

Gálhidi György
Gálhidi György több országban edzősködött
Fotó: MH-archívum

– A nyolcaddöntőbe jutás már nem sikerült.

– Sajnos, nem. Későn ébredtünk, s akkor meg rosszul alakultak a riválisok meccsei.

– De ettől még szurkol.

– Már, ha lesz kinek. Talán a jó futballnak.

– Az eddigi az jó volt?

– Mondtam már: ilyen is, meg olyan is. Igaz, sokat bosszankodtam is, mert például a játékvezetés színvonala összességében méltatlan egy ilyen nagy, parádés tornához. Néha már-már botrányos.

– Igen, de tévedések mindig voltak, lesznek.

– Pedig az UEFA folyamatosan újít a szabályok terén is. És persze állandóan azt hangoztatja, hogy a játék fejlesztése érdekében hoz szabálymódosításokat. Kezdődött a kezezés megítélésével. Régen egy dolog volt fontos: a kéz kereste a labdát, vagy a labda találta el a kezet. Vagyis szándékos volt a kezezés, vagy vétlen. Már maguk a játékvezetők sem tudják, mikor számít szabálytalannak a labda kézzel érintése.

– És az ütközések?

– Azok megítélése ugyancsak groteszk. Én nem számítottam puha játékosoknak, de csípi a szemem, amikor egy védő két kézzel löki el az előtte, mellette felugró ellenfelét, a játékvezető pedig továbbot jelez. És a becsúszások megítélése is vicces. Régen az számított, mit talált el a védő: a labdát vagy az ellenfelét? A labda elrúgása után néha bizony találkozott az ellenfél lábával. Ilyenkor azt tanították, hogy ugord át a becsúszó lábat. Most hiába érinti először a labdát a láb, sokszor faultot ítélnek. Vagy hiába változik meg a labda iránya, vagy gyengébb, gyávább összecsapásnál is faultot fújnak a sporik.

– És Varga Barnabás esete?

– Skandalum. A múltban is voltak agresszív kapusok, de ahogy most a skót Gynn kirohant, csak Zrínyi katonáinak kirohanásához hasonlítható, akiknek az életük múlott ezen. Gynn kirohanásánál hárman maradtak a földön. De aztán se tizenegyes, se szabadrúgás, se sárga lap. Ki érti ezt! Még szerencse, hogy Barni remélhetőleg nem rokkant bele az ütközésbe.

– Pedig most van segítség, ott a VAR.

– Szerintem nem lett jobb a játék a VAR-ral sem. A leshelyzetek megítélésénél például egyértelműen segítenek, de a faultok, szabálytalanságok, rájátszások láttán ugyanannyit hibáznak. A kezezés pedig, ahogy mondtam, egyszerűen tréfás. Botrány.

– Végül, árulja el: mit gondol, ki nyeri az Eb-t?

– Nem vagyok nagy jós, de így, hogy már nem vagyunk érdekeltek, én a házigazda németekre gondolok. Csapatjátékban eddig talán ők nyújtották a legtöbbet, meg persze otthon is vannak. És ez nem kis előny.

Kapcsolódó írásaink