Sport

Vidáts Csaba máig nem felejti Edströmöt – INTERJÚ

Akik látták labdarúgó-válogatottunk 1973. június tizenharmadikai, svédek elleni világbajnoki selejtezőjét a Népstadionban, egy életre megtanulták Ralf Sigvard Edström nevét. Ugyanis a svéd játékos fejesével 3–3-ra egyenlített, s ezzel „elintézte”, hogy a magyar csapat ne jusson el a németországi világbajnokságra. A szurkolók Vidáts Csaba „szerepét” sem felejtik azóta sem, hiszen rá volt bízva az akkor húszéves középcsatár, s persze az újonc kapus, Bicskei Bertalan felelősségét is emlegetik. A védő egy évvel később játszott utoljára a válogatottban, megállt huszonkét mérkőzésnél, majd aztán világgá ment, emigrált a futball világából. Akkoriban jelesül Végh Antal Miért beteg a magyar futball című izgalmas botránykönyve tartotta lázban a futballrajongókat, akik aztán szinte észre sem vették, hogy Vidáts valahol lemaradt. Manapság már nem tudni, mennyien hiányolták, s felmerült ugyan a neve, hogy teniszezget, meg hogy az OTSH-ban dolgozik, de jószerivel eltűnt a lapokból és hát az futballöltözők világából. Beszélgetésünk során azt mondta, így is boldog volt eddig az élete.

Vidáts Csaba máig nem felejti Edströmöt – INTERJÚ
Vidáts Csaba nyugdíjasként a borászattal kapcsolódik ki
Fotó: MH/Török Péter


– Tényleg ez az Edström-gól törte meg 26 évesen Vidáts futballkarrierjét?

– Akkor még nem lehetett csak úgy eligazolni, s az akkori Vasas-edző szó szerint azt mondta, most én vágom magát haza. Azóta is azt hiszem, hogy a magyar–svédre gondolt.

– Arra emlékszem, hogy valamivel később Bicskeivel mintegy visszajátszották a jelenetet, elmondták, ki hogyan helyezkedett, hol állt, ki mit csinált, de a gólt már nem lehetett visszavonni, és maradt Edström a gólszerző.

– Ha nem ismerném a következményt, ma is ugyanúgy helyezkednék.

– Ez még igen sokáig foglalkoztatta a szurkolótábort, hiszen 1970 után ismét hiányoztunk vb-ről.

– Igen, joggal voltak dühösek a szurkolóink, nehezen emésztették meg, hogy kétszer is elbuktunk a vb-selejtezőkön.

– Aztán jött Végh Antal könyve is, a Miért beteg a magyar futball? Mindenki azt kereste, azt olvasta, mindenki arról beszélt.

– Én abban nem voltam érdekelt.

– Ilyen légkörben döntött úgy, hogy ebből nem kér tovább, otthagyta a Vasast, még Ózdon játszott egy évet, és csendben, köszönés nélkül eltűnt.

– A nekem fontos emberektől elköszöntem, és megköszöntem a segítségüket.

– Ha jól emlékszem, akkoriban az járta, hogy nem volt igazán jóban az akkori idők egyik hazai edzőikonjával, Illovszky Rudolffal.

– Lehet, hogy így volt.

– Mihez kezdett, amikor befejezte? Tudom, elvégezte a közgázt, édesapja mérnök, édesanyja közgazdász volt, így a családjukban hagyománynak számított a tanulás. De mi lett a játékkal?

– Elkezdtem dolgozni napi tizenkét-tizennégy órákat, sok volt a pótolnivaló.

A válogatott labdarúgó teniszező lányait menedzserként segítette
A válogatott labdarúgó teniszező lányait menedzserként segítette
Fotó: MH/Török Péter

– Aztán egyszer csak azt hallottuk, hogy teniszezget, pontosabban, a lányának tart teniszedzéseket. Végzett edzőit?

– Nem végeztem. De nem is tartottam edzéseket, az akkori körülményeknek megfelelően próbáltam segíteni a lányaimnak. Igyekeztem menedzselni őket.

– Bár gondolom, más is segített, s így Réka bekerült a világ legjobb kétszáz játékosa közé. De bizonyára kellett ehhez a szülői gondoskodás és akarat is.

– Igen, ez nyilvánvaló, hiszen egyedül egy gyermek nem sokra megy.

– Ekkortól ez határozta meg a család életét?

– Egy ideig.

– Hol dolgozott?

– Akkor már saját vállalkozásom volt, ingatlannal foglalkoztam.

– Az áll a könyvekben, hogy a futball számára elveszett Vidáts az IPV főosztályvezetője volt, aztán az OTSH gazdasági igazgatója lett, majd az MTI kereskedelmi igazgatóhelyetteseként is dolgozott.

– Igen, a foci befejezését követően ezeknél cégeknél is dolgoztam, majd, mint mondtam, saját vállalkozásom lett.

– De miként lett borász? Úgy tudom, a Vasasnál voltak igazi szeszszakértők, akik időnként kiruccantak, belenéztek az éjszakába, de Vidáts nem volt köztük.

– Valóban nem ittam.

– Akkor honnan jött a borászkodás ötlete?

– Igaz, az egyik nagyapámnak volt szőleje, de én nem onnan indultam, s nem is a nosztalgia vitt rá.

– Hát akkor?

– Éppen huszonöt éve, a nagy forróságban ültünk egy ismerős borász szőlőjében, a Balatonnál, s ott megmozdult valami bennem. Nem kellett nagy késztetés, vettem egy szőlőt, majd az évek során még néhányat. Bár nyugdíjas vagyok, ez több mint egyszerű hobbi, egyben kikapcsolódás.

– Úgy tudom, manapság saját vállalkozásában, a Balatonnál borászkodik.

– Nem, Budapesten ingatlanokkal foglalkozom, a vállalkozásomban, a borászat csak mellékes.

– A futball mára teljesen kimaradt az életéből?

– Sajnos, csak drukkerként vagyok jelen.

– Ha nincs az az Edström-gól, minden bizonnyal másként alakul az élete.

– Lehetséges, bár én így is elégedett vagyok a sorsommal.

– Egyébként, ha lehetne, mit tenne másként? Például tudom, hogy csatárként kezdte a futballt, de mint jól fejelő játékost, később hátra vezényelték.

– Maradtam volna csatár, beállósként is rúgtam harminckilenc gólt, pedig onnan a másik kapu elég messze van.

– Futball nélkül telnek a hétköznapjai?

– Nem, én nézem a meccseket, s drukkolok a profi magyar játékosoknak.

– Tud még a magyar sikereknek örülni, a kudarcokon bánkódni?

– Hogyne tudnék, hiszen aki egyszer a pálya közepén hallhatta a Himnuszt, az nem felejti.

– És a család? A tenisz azért még megmaradt?

– Szép családom van, a teniszt is szoktam nézni.

– A Vasashoz kötődik még?

– A Vasast nem lehet elfelejteni, sokat köszönhetek a klubnak. Jó volt ott futballozni. És az a lényeg: ha visszanézel, akkor boldog vagy.

– Ha hívnák, mondjuk, hogy tanítsa meg a gyerekeket fejelni, ráállna?

– Nem is tudom. Mindenesetre ez a foci már nem az a foci, és nem tudom, nem avult-e el időközben, amit én tudtam, ismertem.

Kapcsolódó írásaink