Az itthon szerzett világbajnoki érem még szebben csillog

Bajit egyébként 13,15 másodperces egyéni rekordja visszavonulása után is értékes helyhez segítené a világranglistán, s a nagyszerű gátas tizenkét évet átívelő pályafutása során tíz magyar bajnoki aranyat szerzett, s most – bár szívesebben lenne ott a rajtnál –, mint mondta, a hazai rendezésnek is roppant örül, különösen annak, hogy nagykövetként segíti a szervezők munkáját.

– Mindössze harmincnégy éves, még nyugodtan ott lehetne az indulók között. Nem sajog picit a szíve?

– Természetesen sajog. Jobb lenne még futni, és egyáltalán, ki nem szeretne minél tovább fiatal maradni. Sokáig ez volt a motivációm, a hazai vb-rendezés. Kétezer-tizenkilencben megsérültem, két térdműtétem is volt, de ebből még fel tudtam állni. Inspirált a világbajnoki indulás lehetősége is, de aztán rájöttem, nem megy, nem bírja a lábam.

– Lelkileg azért csak segíthette, hogy a Nemzeti Sportügynökség sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyettese lett, így aztán bent maradt a sportban.

– Igen, pszichésen ez tényleg sokat számit, mint ahogyan most az is, hogy vb-nagykövet lehetek.

– Ez a protokollon túl mit jelent?

– Sok-sok feladatot. Szervezést, tárgyalást, reklámot, népszerűsítést. Volt Sulihős program, aztán Hétköznapi hős program, sok-sok munkával.

– De, gondolom, megérte.

– Én is úgy hiszem, bejött mindkettő, hihetetlenül népszerű lett a vb segítségével az atlétika.

– Sűrű napokat él?

– Abszolút. Ahogy közeledik a rajt, egyre több a teendő.

– Úgy tudom, állatorvos. Most erre is jut ideje?

– Nem, a vb minden percemet elviszi. Nehéz döntés volt, szeretem a munkám, így aztán súlyos döntés elé kerültem. Az állatorvostudományi egyetem kisállatklinikáján dolgoztam, s lehet, visszatérek.

– Az edzősködésre nem gondolt?

– Nem, nem éreztem, hogy vár a pálya.

– Tanácsokkal sem szolgál a fiataloknak?

- Szép is lenne: Baji Balázs tanácsnok. De a viccet félre téve, ha megkeresnek, segítek. Már, ha tudok. De nyomulni nem fogok, nem gondolom magamról, hogy a világon bárkinél jobban értek mondjuk a gáttechnikához.

– És a vébéről mit gondol, lesz magyar érem?

– Nehéz kérdés. Óriási a konkurencia. Úgy negyvenöt nemzet szerez érmet, s eddig több mint száztíz ország nyert már. Sok a versenyszám, nekünk nincs szabadtéri világbajnokunk. s ha kimondjuk, ha nem, a világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstöt nyert kalapácsvető, Halász Bence legnagyobb éremesélyesünk. De már maga a létszám eredmény, az, hogy nagyjából harminc versenyzőnk indulhat. És hát meglepetéseket is várok, titkon remélem, itthon önmagát is túlszárnyalja egy-két atlétánk.

– Éremmel vagy érem nélkül, már az csoda, hogy kapott egy nagyszerű stadiont a vébére az ország.

– Igen, egy ilyen stadion beviszi a gyerekeket a pályára. Ha idővel nem is ott fog edzeni, de néhányuk legalább megfogadja, hogy ő bizony ott fog egyszer versenyezni.

– Ez igen szép és kívánatos, azért most mégis egy-két érem lenne az igazi.

– Minek tagadnám, bennem is motoszkál a gondolat, hogy az itthoni esetleges siker lökést adhat a jövő évi olimpiára is.