Sport

„Megvan benne Roger, Rafa és az én teniszem”

Djokovic még nem látott Alcarazhoz hasonló játékost – A spanyol nem gondolta, hogy lehet esélye egy wimbledoni döntőben a szerb klasszis ellen

Djokovic úgy látta, a második szettben szalasztott el nagy esélyt, amikor kritikus helyzetben sokat hibázott, ugyanakkor Alcaraz mentális erejét is kiemelte. Szerinte a sokoldalúság a legnagyobb erőssége a spanyolnak – írta meg az eurosport.hu.

„Megvan benne Roger, Rafa és az én teniszem”
Carlos Alcaraz és Novak Djokovic
Fotó: The Yomiuri Shimbun via AFP / Yomiuri /Tetsu Joko

Egy álom vált valóra. wimbledoni bajnok vagyok, mindig is erre vágytam – mondta a bajnok.

Carlos Alcaraz megcsinálta. Sokan lehetetlennek tartották, pár héttel ezelőtt talán még az ő gondolatai között sem fordult meg komolyan, hogy már idén esélye lehet a győzelemre. Főleg úgy, hogy még csak azt sem állíthatjuk, hogy könnyű sorsolása lett volna: a döntőig vezető úton legyőzte Matteo Berrettinit, Holger Runét és Daniil Medvedevet, a fináléban pedig Novak Djokovicot verte meg öt szettben, azon a pályán, ahol kicsivel több mint tíz évvel korábban győzték le utoljára a szerbet.

„Elég kemény volt az első szett, hogy őszinte legyek. Úgy éreztem, rendben van a játékom, magas szinten teniszezek. Megvoltak a lehetőségeim, hogy elvegyem a szerváját, de nem tudtam kihasználni, ami probléma egy olyan legendával szemben, mint amilyen Novak. Ilyenkor szenvedni fogsz. Tudtam viszont, hogy a második szettben is lesznek lehetőségeim, ezért koncentrálnom kell. Vártam a lehetőségre, hogy előnybe kerüljek, vagy legalább szorosan tartsam az eredményt.”

„Nagyon fontos volt a második szett, mert ha azt elveszítem, valószínűleg nem emelhetem magasba a trófeát a meccs végén. Valószínűbb, hogy kikaptam volna három szettben. Önbizalmat adott, motivált a folytatásra nézve, és arra gondoltam, legyőzhetem Novakot” – magyarázta Alcaraz, aki nem csak füvön, de fejben is sokat lépett előre. Nem volt olyan nagyon régen, legfeljebb egy hónapja, hogy az idegesség miatt az egész testében görcsölni kezdett egy Djokovic elleni meccsen.

Mondtam már, szerintem teljesen más játékos vagyok, mint a Roland Garroson voltam. Sokkal érettebb lettem azóta, rengeteget tanultam abból a meccsből. Most másképp készültem, máshogy álltam hozzá mentálisan. Jobban megbirkóztam a nyomással, kevésbé voltam ideges, mint a Roland Garroson. A fű persze más, mint a salak, de örülök, hogy tartani tudtam a lépést, nem tört meg, nem adtam fel. Egészen az utolsó labdamenetig harcoltam.

2002-ben, amikor legutóbb volt a Nagy Négyesen kívüli bajnoka Wimbledonnak, Carlos Alcaraz még meg sem született. Ez a győzelem tehát nem csak az ő szempontjából volt jelentőségteljes pillanat, de tenisztörténeti léptékkel nézve is fontos mozzanatnak tekinthető. Ha túlzás is lenne egy korszak végéről beszélni, elvégre Djokovicnak még bőven lesz esélye további Grand Slameket nyerni, jelentheti egy új korszak kezdetét.

„A meccs előtt nem gondoltam volna, hogy le tudom győzni Novakot. Ez nyilvánvaló. A mai mérkőzés megváltoztatta ezt a többi versenyre, a többi Grand Slamre nézve. Emlékezni fogok erre a pillanatra. Emlékezni fogok rá, hogy készen álljak az ötszettesekre, a remek labdamenetekre, a remek játszmákra, a nagyon-nagyon hosszú mérkőzésekre, a fizikális és mentális kihívásra. Valószínűleg megváltoztatja a hozzáállásomat egy kicsit ez a mérkőzés.”

Minden dicséretet megérdemel. Bámulatosan tartotta magát a fontos pillanatokban. Az, hogy egy ennyire fiatal játékos ilyen szinten kezelje az idegességét… Szerintem kiválóan fogadtam az utolsó játékban, de egészen hihetetlen ütésekkel válaszolt – dicsérte ellenfelét Djokovic.

A 23-szoros Grand Slam-bajnok számára ismerős forgatókönyv szerint indult a mérkőzés: bréklabdát hárítva hozta a szerváját, majd az első adandó alkalommal lebrékelte az ellenfelét. Alcaraznak még felocsúdni sem volt ideje, Djokovic máris elhúzott 4:0-ra, javarészt annak köszönhetően, hogy jobb volt a fontos pontoknál. A második szettben sokkal nehezebb dolga volt, ám a rövidítéssel így is elhúzhatott volna 2:0-ra, amennyiben hasonlóan játszik, mint az előző 15 tie-breakjében. Csakhogy...

Cserbenhagyott a fonák. Elhibáztam egyet szettlabdánál. Ütött egy viszonylag hosszú fonákot, ami furcsán pattant, ám ettől még meg kellett volna oldanom. Utána 6-6-nál a háló közepébe ütöttem. Két nagyon rossz fonák, és ennyi. Megfordult a meccs. A harmadik szettben nagyon magas szintre kapcsolt, én pedig egészen hosszú ideig hullámvölgybe kerültem. Összeszedtem magam a negyedikre, és azt éreztem, sikerült visszaszereznem a momentumot. Az volt az esélyem.

Úgy gondolom, hogy remekül készítettem elő a lendített röptét a bréklabdánál. Nagyon-nagyon szeles volt a mai nap. A szél miatt furcsán érkezett a labda, és nem üthettem meg fej fölül, ezért lendített röptét választottam. Láttam, hogy a másik sarokba fut, és vissza akartam tenni a labdát, de elrontottam. A következő játékban elvette a szervám, és onnantól kezdve az adogatásaira kellett figyelnie. Van, amit sajnálok, voltak lehetőségeim.

Jobban megoldhattam volna a második szett végét. Alcaraz azonban minden dicséretet megérdemel a küzdőszelleme miatt, bemutatott pár hihetetlen védekezést, például annál az elütésnél, amivel a döntő szettben brékelt. Megérdemelte a győzelmet, ez nem kérdés – mondta a szerb klasszis.

Djokovic elismerte: meglepte, mennyire gyorsan alkalmazkodott Alcaraz a füves borításhoz, és szerinte ezzel is bizonyította, hogy ő a világ legjobb játékosa. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy Djokovicot ne fűtené a visszavágás gondolata, szeretné, ha kialakulna közöttük egy egészséges rivalizálás, és akár már a US Open döntőjében találkoznának. A kihívás ugyanakkor valamilyen szinten ismerős lehet a számára, ugyanis a legnagyobb riválisait látja visszaköszönni Alcarazban.

Már legalább egy éve beszélnek arról, hogy a játékában felfedezhetőek Roger, Rafa és az én teniszem egyes elemei. Egyet kell értenem ezzel. A legjobbat építette be ebből a három világból. Mentálisan erős és érett, pedig csak 20 éves. Ez lenyűgöző. Megvan benne a spanyolokra jellemző mentalitás és küzdőszellem, Rafához hasonlóan hihetetlenül védekezik. Emellett nagyszerű a fonákja, kicsit hasonló, mint az enyém. Kétkezes, kiválóan védekezik, tud alkalmazkodni is.

Hogy őszinte legyek, sosem játszottam ilyen teniszezővel, mint amilyen ő. Rogernek és Rafának egyaránt volt egyértelmű erőssége és gyengesége. Carlos nagyon egyben van. Csodálatosan alkalmazkodik, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú és sikeres karrierje legyen minden borításon – tette hozzá Djokovic.

Kapcsolódó írásaink