Sport

Szöglázadás

St. Etienne kijáratánál a francia Antoine Fauré hívei megtámadták az olasz Giovanni Gerbit, az országúti kerékpársport hőskorának egyik közismert figuráját, a „vörös ördögöt”

Zajlik a Tour de France körverseny, a kerékpársport… mije is? Világbajnoksága? Olimpiája? Mindkettő igaz is meg nem is. Valaki egyszer úgy fogalmazott: „A kerékpárosok Tour de France-a egyszerre olimpia, labdarúgó-világbajnokság és egy hétvégi krikettparti Angliában…”

Szöglázadás
Pillanatkép a versenyről
Fotó: AFP/Marco Bertorello

Százhúsz évvel ezelőtt, 1903 júliusában rendezték meg az első Tour de France-ot, amelyet az olasz születésű francia Maurice Garin, a „kis kényseprő” (ez volt a foglalkozása) nyert meg honfitársa, a fiatal és ismeretlen Lucien Pothier előtt. Garin 2 óra 49 perccel előzte meg a fiatal és ismeretlen Pothier-t. Hat szakaszon összesen 2428 kilométert kerekezett. Átlagsebessége 25,283 km/h volt. Egy évvel később, 1904-ben is Garin volt a győztes, de a résztvevők szó szerint élet-halál harcot vívtak egymással, és a – szögekkel. Annyi szög ugyanis azóta sem hevert az országutakon, mint abban az esztendőben. Annyi vandalizmust sem előtte, sem utána nem jegyeztek fel a kerékpársport történetírói. Jobb helyeken ötven centiméteres falécekből meredeztek felfelé a hegyes acélhegyek.

St. Etienne kijáratánál a francia Antoine Fauré hívei megtámadták az olasz Giovanni Gerbit, az országúti kerékpársport hőskorának egyik közismert figuráját, a „vörös ördögöt”, összeverték a szerencsétlent, eltörték egyik ujját, és szitkozódva rohantak rá a többiekre. Teljes volt a zűrzavar, és általános a verekedés. Husángokkal estek neki Garinnek és azt ordibálták: „Éljen Fauré!” „Öljétek meg Garint!” Kocsik érkeztek végül, és pisztolytűz tisztította meg az utat, a támadók pedig elmenekültek. Nimes környékén – Ferdinand Payan francia versenyző diszkvalifikálása miatt – barikád épült, és felvonultak a szögek is. Mi volt a vád Payan ellen? Egyszerű: csalt! A drót egyik végét egy automobilhoz kötötte, a másik végére dugót szerelt, amit a szájába vett, a fogával szorított, s ez mentesítette attól, hogy pedálozzon.

„Ha nem gyilkolnak meg Párizs előtt, én leszek az első” – mondta a százhatvanhárom centi magas és hatvanegy kilós Garin.

Az 1904-es szöglázadást napjainkban elrettentő példaként emlegetik. Bebizonyosodott, hogy a hadművelet csupán egyesek életét fenyegette. De Garin túljárt a szögek eszén. Másodszor is első lett a Tour de France-on, Pothier, César Garin és Hippolyte Aucouturier előtt.

Négy hónappal később azonban az első négy helyezettet diszkvalifikálták: Garint két évre, Pothier-t egész életére felfüggesztették, és az ötödiknek beérkező Henri Cornet-t hirdették ki győztesnek. Az volt a vád ellenük, hogy csaltak. Garin például egy szakaszt vonaton tett meg… Harminchárom éves volt, amikor ezzel a versennyel vége szakadt kerékpáros pályafutásának. 1953-ban, a Tour de France fél évszázados jubileumán a nyolcvankét éves Garin kijelentette:

„Fiatal barátaim sohasem fogják megérteni, milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk primitív gépeinkkel a lehetetlen utakon. Ezek az utak ellenségesebbek voltak, mint az ellenfelek, de mégis szép emlékeket hagytak bennem.”

Ami az 1904-es Tour de France-ot illeti: hát mégis a szögek nevettek a végén?