Sport
Komjáti András visszavárja az élvonalba a Vasast - INTERJÚ
– Úgy tudom, Felcsúton dolgozik, elnöki tanácsadóként. Ez mit jelent?
– Az NB I-es csapatot érintő dolgokban konzultálok a tulajdonossal.
– Ott is él?
– Nem. Úgymond ingázó vagyok. Jövök, megyek.
– Egykoron úgy hozzátartozott Angyalföldhöz, mint a Lehel út vagy a Fáy utca. A statisztikusok úgy tudják, a Vasasban 433 bajnoki mérkőzésen 44 gólt szerzett, főként fejelt. Védő létére jószerivel minden tizedik meccsen gólt szerzett. Vonzódik még a Vasashoz?
– Az elmúlt időszakban távolabb kerültem a Vasas-családtól, de hát ilyen az élet. Egyébként meg, ha a programommal nem ütközik, természetesen kilátogatok a bajnoki mérkőzésekre. Még mindig otthon vagyok a Vasas-pályán.
– Most, hogy bajban a csapat, átvenné?
– Nem. Hatvankilenc éves leszek, ebben a korban ez már megterhelő.
– Ezt ilyen határozottan kijelenti?
– Igen. Mert ez a feladat már nem nekem való.
– Kiszivárgott egy elméletileg szigorúan titkos névsor egy edzőcseréről, de érdekes, hogy volt Vasas-játékos neve nincs a lajstromban.
– Erről nincs tudomásom, de ha így van, nagy kár, mert vannak volt Vasas-játékosok, akik biztosan tudnának segíteni, például Tóth András vagy Mészöly Géza.
– Az idény végéig megbízott vezetőedzőként Desits Szilárd irányít, a Sportál információja szerint azonban néhány magyar szakember már képben van Angyalföldön. Többek között Németh Antal neve is felvetődött, aki az utánpótlás-válogatottaknál dolgozott, és a DAC-nál volt edző.
– Az aktuálisan megüresedett kispadokra mindig vannak jelöltek és önjelöltek... A futball az egész világon már csak ilyen.
– Ön egyébként kit látna szívesen a kispadon?
– Ez nehéz kérdés, de szerencsére nem az én feladatom eldönteni, ki lesz a Vasas vezetőedzője.
– Miközben olasz a szövetségi kapitány, orosz a bajnokcsapat edzője, a Vasasnál még vendégségben is csak ritkán jár külföldi szakember. Mit gondol, mit őriz a csapat?
– Korábban a Vasasnál is megfordultak külföldi edzők, az utóbbi időben a klub magyar edzőket szerződtetett, és nagyon remélem, ez a továbbiakban is így lesz.
– És mintha külföldi játékost sem látnának szívesen. Az anyagiakon túl, mi kellene ahhoz, hogy külföldről is igazoljanak?
– Ezt megint csak nem én döntöm el.
– Hogyan látja, mitől zuhant össze az egykoron iskolateremtő Vasas, amelynek Mészölytől Farkasig sok-sok kiválóság játéka adott rangot? Egyebek mellett ez a csapat vezette be nálunk a négy-kettő-négyes felállást.
– Igen, ez a felállási rend nagyszerű újítás volt Illovszky Rudolftól. Másutt már több helyen is ezt játszották, leáldozott a WM-rendszernek, s az új harcmodort az akkori Vasas-játékosok, klasszisuknál fogva, tényleg meg tudták valósítani. Élvezet volt nézni azt a csapatot.
– Ön melyik időszakban érezte leginkább otthon magát a Fáy utcában?
– Mivel NB I-es pályafutásom valamennyi meccsét a Fáy utcában játszottam, így természetes, hogy végig nagyszerűen éreztem magam. Jó edzőim és remek játékostársaim voltak, úgyhogy nem is kívánkoztam másfelé.
– Ki volt a kedvenc edzője?
– Volt több is. Szerettem Illovszky Rudi bácsit, Bundzsák Dezsőt és Mészöly Kálmánt is.
– Mit tud, hogyan dolgozik a klubnál az utánpótlásképző Kubala-akadémia?
– Sajnos ezt nem tudom, erre nincs rálátásom.
– Most célként nyilván ön is az azonnali visszajutást jelölné meg. Mit gondol, lesz rá esély?
– Igen, de a Vasasnál egyszerűen nem is lehet más a cél. Remélem, erre nem kell annyit várni, mint az elmúlt időszakban.
– Mit hallott, tudnak erősíteni?
– Jószerivel semmit nem tudok erről, hiszen nem látok bele a klub napi működésébe. Mindenesetre valamennyi klubnál folyamatos az erősítés, a fejlődés vágya, mert ha megállsz, előbb-utóbb nem létezel.
– A régi Vasas-játékosok közössége ott áll a csapat mögött? A vezetők igénylik egyáltalán a segítséget?
– Mi, régiek természetesen szorítunk a csapatért, de arról, hogy a vezetők igényelnek-e egyáltalán segítséget, nincs tudomásunk. Ha kérnek bennünket, megmondják, miben lehetünk a segítségükre, ha tudunk, természetesen ott vagyunk. Többünk életének jelentős része a Vasas, nem mondhatunk le a múltunkról, mert akkor jövőnk sincs.
