Magasra tette a mércét Mizsér Attila

– Édesapja, Mizsér Jenő kiváló edző volt, versenyzői pályafutása végén ön viszont 1994-ben meglepetésre bankár lett. Miért?

– A családi élet fontos volt számomra és a bankszakmai munka ritmusa jobban támogatja ezt, mint a sportvezetői, vagy edzői munka.

– Az öttusától ugyan soha sem szakadt el, volt a szövetség alelnöke is, de vajon miért döntött úgy, hogy túl a hatvanon vezetői állást vállal?

– Ez nem egy hirtelen elhatározás volt, hiszen 2017-től felkérésre, tanácskozási joggal részt vettem az elnökségi üléseken. Megismerve a sportág gondjait elmondtam a véleményemet arról, hogy hogyan lehetne modernizálni a sportágat, hatékonyabbá tenni a szövetség munkáját. Három éve írásban összefoglaltam, hogyan lehetne kijavítani a hibákat, de az akkori elnökség erre nem volt vevő. Egy éve Simicskó István lett a szövetség elnöke, akinek elmondtam a véleményemet, hogy lehetne célszerűbben működtetni a szövetséget, s mit kellene tenni ahhoz, hogy a magyar öttusa újra olyan sikeres és népszerű legyen, mint amilyen húsz-harminc éve volt. Ezt a visszazárkózást próbálom főtitkárként segíteni, irányítani.

– Gondolom azzal tisztában van, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkozott?

– Természetesen, mert a magyar öttusa elveszítette a nemzetközi presztízsét, itthon pedig szinte egy láthatatlan, alig ismert sportág lett. A versenyzői bázisa is leszűkült, a tizennégy év feletti korosztályban mindössze száz-százhúsz versenyzőnk van, ebből felnőtt korú alig egy tucat. Ez nagyon kevés. Ellentmondásos, hogy míg szervezetileg nagyon rossz a helyzet, amelyet tovább ront a széthúzás, az ellenségeskedés, és a gyenge kommunikáció, addig a tavalyi eredmények is azt mutatták, hogy néhány versenyzőnk éremesélyes lehet a párizsi olimpián.

– Hogyan lehetne ezen az ellentmondásos helyzeten változtatni?

– Több fronton is elkezdünk dolgozni. Az április végi, eredmények tekintetében is sikeres budapesti világkupa versenyen Simicskó Istvánnal tárgyaltunk Klaus Schormannal, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökével. A megbeszélésén megerősítettük, hogy továbbra is rendezünk nemzetközi versenyeket, s sportdiplomáciában pedig a magyar öttusa rangjának megfelelő tisztségeket szeretnénk újra elérni. Számomra a mérce, a kilencvenes évek, amikor Török Ferenc a nemzetközi szövetség alelnöke volt. Az eredményesség terén, pedig az, amikor a világranglista első tíz helyezettje között öt magyar volt. Tudom, hogy a mérce magas, de korábban már bizonyítottuk, hogy nem elérhetetlen. Fontos változás lehet az is, hogy versenyzőcentrikus sportágat akarunk, amiben az öttusázó a legfontosabb. Ezért szeretném, ha a versenyzőknek is lenne képviselőjük, szavazati joggal az elnökségben. Jelentősen javítanunk kell a kommunikáción is, a nézőket vissza kell hozni a versenyekre.

– Ha lesznek versenyek. Hogyan látja a folyamatos lebonyolítási szabályokkal, a lovaglás eltörlésével megmenthető az öttusa?

– A döntés a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kezében van, októberben határozhatnak arról, hogy az öttusa szerepelhet-e a 2028-as Los Angeles-i olimpián. Ennek érdekében a nemzetközi szövetség a lovaglás helyett az akadálypálya versenyt javasolja. Szerintem ez jó megoldás, mert sokkal olcsóbb, mint a lovaglás, s minden fiatal űzheti a világon. Kevés országban támogatta az állam úgy az öttusa lovardák fenntartását, mint például hazánkban. Ha viszont az akadályokat megvásárolják a szövetségek, azok szállíthatóak Új-Zélandtól kezdve Izlandig bárhol felállíthatóak. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok körében nagyon népszerűek az akadálypályák. A NOB döntésben meghatározó a sportágak költsége és hozzáférhetősége, elérthetősége. Ma a sportágaknak ilyen igényeket kell kielégíteniük, ha az olimpián akarnak maradni. Meg kell érteni, hogy felgyorsult világunkban ma már más érdekli az embereket, mint ötven-hatvan évvel ezelőtt. Vajon hány fiatal nézne végig egy öt kilométeres tereplovaglást, amely korábban az öttusa egyik versenyszáma volt?