Elhalasztották a sífutó országos bajnokságot

Az elmúlt hetekben rendezték meg a 47. alpesisí-világbajnokságot, ezúttal a két egymás tőszomszédságában lévő franciaországi sípályán, Courchevelben és Méribelben, 2023. február 21. és március 5. között pedig Planica ad otthont Szlovénia legnagyobb sporteseményének, a 43. Északi sí-világbajnokságnak. Magyarországon ugyanakkor még az a kevés hó is elfogyott, aminek az itthon síelők örülhettek.

Bereczki Brigitta, a Magyar Sí Szövetség északi szakág vezetője lapunknak elmondta, hogy a hó legnagyobb „ellensége” a meleg és a szél. A napokban a korábbi természetes hómennyiség használhatatlanná vált Galyatetőn, ahol a sífutó országos bajnokságot tervezték. Az OB-t így műhavon a Normafára szervezték meg a hétvégére, azonban ezt az eseményt is el kellett halasztani a kedvezőtlen időjárás miatt. Egyelőre nem is tudni, mikor rendezik meg – mondta a szakág vezető. Amennyiben lehetséges, megrendezik a jövő hét végén Normafán, de erről döntés csak jövő héten várható.

Eközben olyan előrejelzés látott napvilágot, amely szerint most dől el, hogy lesz-e egyáltalán síelésre alkalmas hótakaró a jövőben Magyarországon. A Másfélfok portálon megjelent elemzés szerint 73 százalékos valószínűséggel állíthatjuk, hogy az általunk okozott klímaváltozás miatt csökkent harmadára a síelésre alkalmas téli hóvastagság Magyarország magasabban fekvő területein az elmúlt 60 évben. Míg az 1960–70-es években november közepétől január közepére egyenletesen növekedve átlagosan 12-14 centiméteres hóvastagság alakult ki hegyeinkben, mára ez inkább februárban és csupán négy centiméternél érte el a sokévi átlagos maximumát. A legerősebb negatív változás az Északi-középhegységben észlelhető.

A hóvastagságot a téli csapadékösszeg és a hőmérséklet emelkedése határozza meg, és növekedhet ugyan a téli csapadékmennyiség, a felmelegedés a hegyekben erőteljesebb, így a csapadék nem hó formájában érkezik. Csak a párizsi megállapodással összhangban lévő, azonnali és jelentős kibocsátás-csökkentést jelentő forgatókönyv követése esetén van esélyünk arra, hogy a síelésre alkalmas hóvastagságú napok jelenlegi vagy akár 2000 előtti átlagos gyakorisága megmaradjon hazánkban. Ha csak túl későn, 2040 után cselekszünk, akkor gyakorlatilag a cselekvés nélküli, pesszimista forgatókönyvhöz hasonlóan nullához közelítő átlagos éves értékekre kell felkészülnünk 2060 után. Magyarán alig vagy egyáltalán nem lehet síelésre alkalmas hótakaró az országban a jövőben. Különösen az Északi-középhegységben van ennek nagy tétje – állapítják meg az elemzés szerzői, Szabó Péter és Pongrácz Rita.

Egy másik, ugyancsak új kutatás eredménye szerint, amely a Carbon Brief oldalon jelent meg, a téli hótakarós időszakok az elmúlt években, évtizedekben az Alpokban is jelentősen rövidültek. A kutatók szerint a most megfigyelt csökkenés egyedülálló a középkor óta – szemlézte a kutatást az RTL. Mint kiderült, a hótakarós időszakok hosszára vonatkozó becsült görbe természetesen jelentős ingadozásokat mutat a több száz év során, ugyanakkor feltűnő az a bezuhanás, amit az elmúlt száz évben látunk. Az alpesi hó eltűnésének pedig egyéb, rövid távú negatív következményei is lehetnek. Több millió ember ivóvízforrása függ a hegyektől, nem véletlenül hívják a hegyláncot Európa víztornyának.

Nem utolsó haszna a hónak az sem, hogy a hótakaró szabályozza a klímát, mert visszaveri a napsugarak egy részét, ezért eltűnése fokozza a felmelegedést. A jég olvadásával megmozdulhat a fagyott talaj, földmozgások, sárlavinák alakulhatnak ki. Mindez kis területeket érintő katasztrófákat és országokat érintő, elhúzódó károkat okozhat. A síelési lehetőségek visszaszorulása tehát az egyik első – bár kétségkívül jól érzékelhető – jele annak, hogy a klímaváltozás ellen valamit tenni és kellene végre, nem csak beszélni róla.