Bobby Moore angol labdarúgó 30 éve hunyt el

Minden idők technikailag legképzettebb angol védőjátékosa Robert Frederick Chelsea Moore néven született 1941. április 12-én az Essex megyei Barkingban. Már gyerekként a labda volt a mindene, tizenöt évesen lett a kelet-londoni West Ham United játékosa. Az élvonalban két év múlva, 1958. szeptember 8-án a Manchester United ellen mutatkozott be, ekkor kapta a 6-os mezszámot. A londoni csapatban 1958 és 1974 között 544 bajnoki mérkőzésen játszott, tíz éven át volt csapatkapitány. A Kalapácsosokkal 1964-ben FA Kupát nyert, és megválasztották az Év játékosának, a következő évben KEK-győzelemre vezette az együttest. 1974-től három évig, 124 mérkőzésen az akkor a második ligában szereplő Fulham együttesében, majd rövid ideig az Egyesült Államokban, a San Antonio Thunder és a Seattle Sounders gárdájánál szerepelt. Utoljára 1978-ban – kilenc mérkőzésen – a dán Herning Fremad csapatában lépett gyepre hivatásos játékosként.

Az angol válogatottban 1962-ben debütált, s egy év múlva, addig példátlanul fiatalon, alig huszonhárom évesen már ő viselte a csapatkapitányi karszalagot. A címeres mezt összesen 108 alkalommal öltötte magára, a százszoros válogatottságot az angol játékosok közül ő érte el a legfiatalabbként. A nemzeti tizenegyben 90 alkalommal volt csapatkapitány, ebben a százszoros válogatottságot elsőként elérő Billy Wrighttal osztozik. Utolsó válogatott mérkőzését 1973. november 14-én játszotta, de a búcsú keserűre sikeredett: az angol válogatott akkor kapott ki először (1–0-ra) hazai pályán Olaszországtól.

Moore három világbajnokságon (1962, 1966, 1970) vett részt, és tagja volt az 1968-as Európa-bajnokságon harmadik helyezett angol nemzeti tizenegynek is. Pályafutása csúcsára 1966-ban ért fel, amikor az általa vezérelt válogatott hazai pályán elnyerte a hőn áhított világbajnoki címet. Az NSZK ellen hosszabbítás után 4–2-re megnyert döntő hőse egyértelműen ő volt, mert védő létére két gólt készített elő, többször ért labdához, mint bárki más, és passzainak 96 százaléka pontosnak bizonyult.

Visszavonulása után a futballszervezésben vállalt szerepet, hírnevét üzleti vállalkozásokban próbálta kamatoztatni. Sportmarketing cége volt, reklámokban szerepelt, szakkommentátorként dolgozott. Szakvezetőként az Oxford City, majd a Southend United együttesét irányította, 1981-ben szerepelt a Menekülés a győzelembe című amerikai filmben. Kétszer nősült, két gyermeke született.

A labdarúgót 1991-ben műtötték először rákkal, de az operáció sikertelennek bizonyult. Betegségének hírét 1993. február 14-én jelentette be, amikor az áttétek miatt már gyógyíthatatlan volt, de három nappal később még ő volt az Anglia–San Marino meccs tévékommentátora. Bobby Moore egy héttel később, 1993. február 24-én halt meg alig ötvenegy éves korában.

A legendás középhátvéd, akiről Pelé azt mondta: soha nem játszott jobb védő ellen, számos díjat és kitüntetést kapott. A hazai világbajnoki diadal után nemzeti hős, élő legenda lett, 1966-ban a BBC első futballistaként választotta meg az év brit sportszemélyiségévé (labdarúgó legközelebb 1990-ben Paul Gascoigne személyében részesült ebben a megtiszteltetésben). 1967-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Rendje (OBE) tiszti fokozatát adományozta neki, 1999-ben őt választották meg az évszázad legkiemelkedőbb brit sportszemélyiségének. 2003-ban az elmúlt 50 év legjobb angol labdarúgójának szavazták meg, viaszfiguráját 2014-ben helyezték el Madame Tussaud híres londoni panoptikumában. A nevét viselő Bobby Moore alapítvány célja a rák elleni küzdelem.

A West Ham 2008-ban visszavonultatta a Moore által viselt 6-os mezszámot, az egyesület stadionjában róla nevezték el a déli lelátót. Az aréna előtt álló szobra azt a pillanatot örökíti meg, amikor társai vállán diadalmasan magasba emeli a vb-trófeát. 2007-ben az új Wembley Stadion bejáratánál is szobrot állítottak a középhátvédnek, a talapzaton ez áll:

„Makulátlan futballista. Fejedelmi védő. 1966 halhatatlan hőse. Az első angol, aki felemelhette a világbajnoki trófeát. Kelet-London híres fia. A West Ham legkiválóbb legendája. Nemzeti kincs. A Wembley ura. A játék uralkodója. Rendkívüli kapitány. Mindig úriember.”