Sport
A profizmusért a videójátékok világában is sok pénz jár - INTERJÚ
Torzsás „torzsi” Ádám az Az Év e-sportolója
– Gratulálunk Az Év e-sportolója díjhoz, amelyre a Magyar E-sport Szövetség (HUNESZ) jelölt. Hogyan fogadtad, hogy ezúttal Te lettél a kategória győztese?
– Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy én vehettem át a díjat! Fantasztikus érzés és nagyszerű élmény volt a magyar sport kiválóságaival, többek között Marco Rossival, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányával együtt lenni a gyönyörű környezetben. Minden pillanatát élveztem a budapesti Operaházban megrendezett gálának! Úgy érzem, most volt a legjobb elnyerni ezt az elismerést.
– Rögtön adódik is a kérdés: véleményed szerint sport-e az e-sport, azaz a versenyszinten űzött videójátékozás?
– Nyolc évig kézilabdáztam, így elmondhatom, hogy a klasszikus sport világát is jól ismerem. Azt gondolom, igen, az e-sport ugyanolyan mentális sport, mint például a sakk, amely szintén nem fizikai sportág, mégis sportnak tekintjük. Ez a szemlélet sajnos még nem annyira elterjedt Magyarországon, de a nemzetközi színtéren, többek között Nyugat– és Észak-Európa országaiban már teljesen elfogadott. Ott a fiatalok szakosodhatnak az e-sportra, sőt, már az iskolában is tanulhatják külön sportágként. Remélem, hamarosan itthon is így értékelik majd.
– Hogyan váltál profi e-sportolóvá? És miért ezt választottad?
– Kis túlzással a Counter-Strike: Global Offensive világában nőttem fel. Két bátyám van, kilenc és tizenegy évvel idősebbek nálam, és úgy négy-ötéves lehettem, amikor már ezzel játszottak, én pedig folyamatosan figyeltem őket. Pici koromtól ismertem és szerettem tehát ezt a játékot, amely nagyon különleges számomra, olyannyira, hogy nem is fogott meg másik. 2015-től hobbiszinten játszottam a CS:GO-val, aztán 2018-ban már amatőr csapatban is versenyeztem. Ekkortájt kezdett egyre erősebbé válni bennem az az elhatározás, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, a játék legjobbja szeretnék lenni Magyarországon, illetve nemzetközi profi csapatban szeretnék játszani. A 2019-es év hozta az első áttörést: a kvalifikációt követően mi képviselhettük hazánkat a budapesti V4 Future Sports Festivalon, ahol először játszottam világszintű versenyzők ellen, és sikerült nagyon jól teljesítenem. Azt követően hívtak meg az első olyan csapatomba, ahol már fizetést is kaptam, majd 2021 májusában megkeresett a németországi e-sport-szervezet, a MOUZ, hogy legyek az induló akadémiai keretük, a MOUZ NXT tagja. 2021 decemberében aztán ismét nagyot fordult velem a világ, hiszen felkerültem a világelithez tartozó nagy csapatukba, a MOUZ-ba. Bár mára mindez a munkámmá vált, továbbra is hobbiként tekintek az e-sportolásra, úgy érzem, ha nem így tennék, más lenne a hozzáállásom a játékhoz.
– Mennyiben változott meg az életed azzal, hogy profi játékos lettél?
– Ezen a szinten már sokkal nagyobbak – összdíjazás tekintetében is – a versenyek, amelyeket nem online, hanem offline módon, tehát közönség előtt rendeznek meg a világ különböző pontjain. Ennek köszönhetően rengeteget utazom külföldre, például a legutóbbi, őszi szezon során csupán két hetet töltöttem itthon. Sokat vagyok tehát távol, amihez hozzá kellett szoknom, ahogy ahhoz is, hogy kevesebb időm jut a családomra és a barátaimra. Ugyanakkor nagyon élvezem, hogy sokféle emberrel ismerkedhetek meg és alakíthatok ki kapcsolatot, ez tetszik a legjobban az e-sportban. Jelenleg egy ausztrál, egy szlovák, egy izraeli és egy német csapattársam van, az edzőnk pedig Dániából származik. Korábban nem ismertük egymást, és remek érzés, hogy össze tudtunk kapcsolódni, családias a légkör és megbízunk egymásban.
– Hogyan készültök a versenyekre, mivel telik például egy napotok?
– Általában szezon elején tudunk a legtöbbet edzeni, mielőtt elindulnak a versenyek. Most otthonról gyakorolunk hetente hat napon át. Délelőtt 11 órakor kezdünk online, az első két órában kiértékeljük az előző napi teljesítményeinket, illetve a stratégiáinkon, taktikáinkon dolgozunk. Ezután két gyakorlómeccset játszunk, majd egy egyórás szünetet követően további két edzőmérkőzést tartunk. Naponta tehát csaknem hét órát gyakorlunk közösen, emellett pedig egyénileg is készül mindenki, én átlagosan napi 2-3 órát játszom egyedül is a CS:GO-val. Ez napi 9-10 óra edzés, amelynek során igen gyorsan el lehet fáradni, éppen ezért sportpszichológus is segít bennünket a mentális felkészülésben, amelynek keretében egyebek mellett én speciel meditálni is szoktam. Az e-sportban különösen fontos a megfelelő koncentráció, lévén ez nem fizikai sport, kiváltképp oda kell tehát figyelnünk arra, hogy fejben mindig ott legyünk. Emellett edzőtáborokat is tartunk, hogy személyesen is találkozzunk, együtt játsszunk. A soron következő edzőtábor január végén lesz Lengyelországban, ahonnan egy hét után rögtön indulunk is Katowicébe, az idei év első nagy világversenyére, azután pedig már jön is az újabb megmérettetés.
– Igen sikeresen zártátok a tavaly őszi szezont: bejutottatok az elődöntőbe a legnagyobb presztízsű világversenyen, az IEM Rio de Janeiróban megrendezett Major-tornán. Ezzel minden idők eddigi legjobb magyar CS:GO eredményét érted el. Milyen elvárásokkal vágtok neki a 2023-as évnek?
– Az a célunk, hogy idén még jobb eredményeket érjünk el, és legalább egy kupát a magasba emeljünk. Ahogy elmondtam, már javában készülünk a versenyekre. Az eddigi edzések alapján nagyon ígéretesnek tűnik a játék, jó a kommunikáció és a kohézió is a csapatban, így én személy szerint nagy reményeket fűzök ehhez az évhez.
