Három ugrással Európa csúcsán - Interjú Marina Beh-Romancsukkal

A korábban távolugrásban világbajnoki ezüstérmes Romancsuk az Eb honlapjának nyilatkozott, nem csak a győzelméről.

– Mit jelent önnek a sport?

– Számomra a sport életforma! Gyerekkorom óta nagyon aktív, nyugtalan vagyok, s az edzéseken levezethettem a felesleges energiámat. A sport lett életem értelme, lehetőség arra, hogy olyan dolgokat csináljak, amiket szeretek, és ami maximális elégedettséget jelent számomra.

– Mi tartja a lelket önben, ebben súlyos, nehéz, háborús időkben?

­- Nehéz megmondani, hogy mi a legjobb támogatás számomra, mert a háború még nem ért véget. Nagyon nehéz lelki állapotban vagyok, ami befolyásolja a fizikai állapotomat is. Azt mondanám, hogy a legnagyobb támaszom a családom. Mindig mindent megtesznek, hogy segítsenek formában tartani és előrelépni! Mivel otthon háború van, ezért kénytelen voltam az olaszországi Bresciában készülni.

– Eredményes távolugróként miért kezdett el hármast is ugrani?

– Edzőmmel többször is ki akartuk próbálni a hármasugrást, de valamiért mindig el kellett halasztanunk ezt az ötletet. A tokiói olimpiai játékok után a fedett szezonban volt időnk erre a kísérletre. És ez nagyon sikeresnek bizonyult, mert a fedettpályás világbajnokságon 14,76 méterrel ezüstérmes lettem. Ez motivált, hogy itt, az Európa-bajnokságon mindkét ugrószámban induljak.

– A világbajnokságon ez még nem sikerült…

– Igen, ott 682 centivel távolban nyolcadik lettem, hármasban pedig csak a 11. Az Európa-bajnokságon távolban ugyan négy centivel lemaradtam a dobogóról, hármasban viszont, egyedül túlugorva a 15 métert, győztem. Nagyon boldog vagyok, mert nagyon támogatnak a német szurkolók, a családom, a férjem és mások is. Az ő segítségükkel nyertem aranyérmet. Úgy gondolom, ezzel a sikeremmel segítek az ukránokban tartani a reményt, motiválva őket a küzdelemre és a győzelemre!