Poirot miatt nem sírt Iga Swiatek

De ezt is megúszta a lengyelek világelső teniszezője, mert kisírt szemmel, de jól játszott. Mint a 2020-as Roland Garros, első Grand Slam-győzelme óta mindig. Immár 35 megnyert találkozó van a neve mellett. Az idén hat tornát nyert zsinórban (Doha, Indian Wells, Miami, Stuttgart, Róma és Párizs), áprilisban világelső lett, és abszolút méltó a figyelemre. Nemcsak a játéka, a gondolatai is.

Mint minden sikeres fiatal, nem állja meg, hogy ne éljen aktív életet az Instán és a Twitteren, de ezenkívül abban a megtiszteltetésben is része van, hogy a BBC állandó rovat írására kérte fel. Ezekben sok olyan apróságot is elárul, amiről nem szólnak a verseny után készített még oly nagy interjúk sem.

Iga Swiatek, a varsói születésű profi teniszező még csak a napokban múlt 21 éves, és máris sporttörténelmet írt: ő a lengyelek első Grand Slam-győztes egyéni játékosa, olyan valaki, aki miatt a labdarúgó Robert Lewandowski, az első számú lengyel sportoló is felült a Roland Garros lelátójára (a jelenlétét inkább titokban tartották Iga előtt a stáb tagjai, nehogy negatívan befolyásolja). A fiatal sportolónő jó úton van a példaképpé válás felé, tavaly ötvenezer dollárt adományozott a pénzdíjából egészségügyi célokra, és rendszeresen derül ki, mennyire érett személyiség.

Amúgy meg persze csak egy szerethető ifjú leányzó, aki nagy cicabarát. Van egy fekete nősténymacskája, Grappa. Imádja a tiramisut, És szeret olvasni, szereti a rockbandákat, mint a Pink Floyd, a Pearl Jam vagy az AC/DC.

Ami a legfrissebb BBC-kolumnáját illeti, leírta, hogy az amerikai Coco Gauff döntőbeli legyőzése után nem csaptak nagy ünneplést, együtt vacsorázott a csapatával, és mindenki boldog volt. Másnap korán kellett felkelnie, hogy a Grand Slam-győztest megillető kötelező párizsi fotózkodáson részt vegyen, de örült, hogy a Szajna-partra vitték egy szép helyre, aztán a férfidöntőt a kedvencével, Rafael Nadallal már csak részben látta a laptopján, ugyanis repült haza Varsóba. Sok versennyel, utazással teli időszak után nagyon vágyott már a családjára, a barátaira, a saját ágyára, az egyszerű mindennapokra, a hazai édességekre. Azt tervezi, kimegy az evezőspályára (apja olimpikon evezős volt), rendet rak a szobájában, és csak hagyja lelassulni a dolgokat. Hogy aztán újra belelendüljön – immár a wimbledoni felkészülésbe.