Kubala miatt kellett felépíteni a Camp Nout

Pályafutása nyitott könyv minden futballszurkoló előtt, 1927-es születése éppen úgy közismert, mint az, hogy a Ganz TE, a Ferencváros, az SK Bratislava, a Vasas, majd a Barcelona futballistája volt. A Barcától történt távozása és sikeres edzői pályafutása között játszott még az Espanyolban, az FC Zürichben és a Toronto Falconsban is. Hivatalosan, tehetjük hozzá, mert az emigrálása utáni másfél évben a Pro Patria is magáénak tudta, és mérkőzéseket játszott a Hungariában, a Nyugat-Európába menekült magyar futballisták alakulatában.

Olyan erős csapat volt ez, hogy az 1950-es világbajnokság előtt még a későbbi negyedik helyezett spanyol válogatottat is megverte… De persze Kubala László, itthoni becenevén Kuksi, a kintin „Lászi”, a pályafutása legnagyobb sikereit a Barcelonával érte el. 1950-ben szerződött a Barcához, de a bajnokságban csak az 1951–1952-es idényben szerepelhetett először. Első idényében tizenkilenc meccsen huszonhat gólt szerzett, hetet február 10-én a Sporting Gijón ellen, ami ma is klubcsúcs.

Pályafutása során tizennégy fontos titulust nyert a katalán klubbal. A világ első olyan futballistája lett, aki három különböző, a FIFA által is elismert országos válogatottban szerepelt: a csehszlovákban, a magyarban és a spanyolban. Mi több, később, egy beszélgetésünkben még hozzátette, öt az – nem hivatalosan. Igaza volt: Katalónia és Európa válogatottjába is meghívták.

Sokak által ismert, ráadásul az első mondatától az utolsóig igaz az az anekdota, hogy elsősorban miatta kellett az ötvenes évek második felében felépíteni a Camp Nout, ő volt a vezéralakja annak a csapatnak, amelynek sikerei miatt szűkké vált a régi pálya. Ugyancsak az ő népszerűségét, elfogadottságát és persze tudását jelzi, hogy a 20. század végén megválasztották az addigi klubtörténet legjobb külföldi játékosának, megelőzve például Johan Cruyffot és Diego Maradonát.

Játszott belsőcsatárt, de Kocsis Sándor érkezése után kiment a jobbszélre, kiderült, ott is világklasszis teljesítményre képes. Ennek alapján citálták később néhányan, utalva az 1954-es berni világbajnoki-döntő felforgatott csatársorára: „Ha Kubala ott lehetett volna, biztosan mi nyerjük a világbajnokságot.”