Sport

A Mont Blanc és a Mariana-árok

Szélsőséges értékeléseket kapott a rekordbeállítást hozó esztendeje végén a magyar labdarúgó-válogatott.

A Mont Blanc és a Mariana-árok
Szoboszlai Dominik és Szalai Ádám – a kiütött ellenfél, San Marino
Fotó: MH/Purger Tamás

Szimpatizánsai azt emelik ki – és igazuk van–, hogy nem egészen hatvan percen keresztül játszott csak hátrányban az egész évben, miközben olyan emlékezetes sikereket ért el, mint a legutóbbi két világbajnok elleni döntetlen vagy a Wembley-ben elért „iksz”, ami az 1953-as 6:3-on kívül a legjobb angliai eredménye a válogatottnak. Egyetlen pontban sem tévednek.

A kritizálók pedig azt mondják, mindez semmit sem ér, hiszen így is csak utolsó lett a válogatott az Eb-csoportban, a vb-selejtezőkön pedig nemhogy nem jutott még a pótselejtezőig sem, de negyedik lett a csoportjában, csupán Andorrát és San Marinót előzte meg. Ez is igaz. De mintha a Mont Blanc és a Mariana-árok között „közlekedett” volna a csapat.

A kettő közötti közös nevező alkalmasint az, hogy minden szebb lenne, ha nincs az albánok elleni két vereség. A magyar csapat rekordbeállítást jelentő 15 mérkőzést játszott az évben (korábban csupán kétszer jutott ennyi meccs egy évre, 1977-ben és 2004-ben, 13 tétmérkőzést még soha nem vívott egy naptári esztendőben), de az a kettő lerombolta az egész éves teljesítményét.

Ha azok nincsenek, Marco Rossi okkal zárta volna úgy az évet, hogy van egy bravúrokra is képes válogatottja, amely képes a legjobbak dolgát is megnehezíteni. (Kivéve az angolok elleni budapesti második félidőt.) Így ellenben hozzátartozik a mondáshoz, hogy ősszel háromszor sem tudott hasonló képességű (Albánia) vagy gyengébb (Andorra, a győzelem ellenére) csapat ellen hatékonyan futballozni. Azt, hogy nem jutott ki a selejtezőkre, nem igazságos számon kérni, a csoportgyőzelem egyetlen pillanatig sem volt realitás. A pótselejtező bravúrral megszerezhető lett volna, de egyelőre a válogatott nincs Európa legjobb tizenhárom válogatottja között, a kontinensünket pedig ennyien képviselhetik Katarban. Fájóbb, hogy a nyári Európa-bajnokság mezőnyéből mindössze három válogatott búcsúzott már el a vb-részvétel reményétől, és ebből az egyik a magyar.

Marco Rossinak – a Nemzetek Ligája A osztályában játszott találkozókat leszámítva, ahol egyébként a lehetséges 12 riválisból csak három, az olasz, a portugál és a lengyel nem nyerte meg vb-selejtezős csoportját az elmúlt hetekben, sorsolás december 16-án – legközelebb 2023 márciusában kell majd a válogatottal selejtezőt, mégpedig Eb-selejtezőt játszania. Addig azért még nagyon sok a teendő. Azt 2020 szeptemberében már örömmel tapasztalhattuk, hogy a kapitány képes hatékonyan kihasználni a rendelkezésére álló időt.

Az év mérkőzései

Szalai Attila minden mérkőzésen szerepelt
 

15: Szalai Attila
13: Nagy Ádám
12: Kleinheisler László (1), Nego Loic (1)
11: Schäfer András (3), Szalai Ádám (4)
10: Fiola Attila (2), Gulácsi Péter, Orbán Willi (1), Sallai Roland (3), Varga Kevin
9: Botka Endre (1), Lang Ádám
8: Nikolics Nemanja (1), Schön Szabolcs
7: Dibusz Dénes, Gazdag Dániel (3), Hahn János, Lovrencsics Gergő
6: Szoboszlai Dominik (2)
5: Sigér Dávid, Varga Roland
4: Bolla Bendegúz, Sallói Dániel, Vécsei Bálint (1)
3: Kalmár Zsolt, Kecskés Ákos, Nagy Zsolt
2: Cseri Tamás, Hangya Szilveszter, Holender Filip, Kiss Tamás
1: Balogh Botond, Bogdán Ádám, Géresi Krisztián, Tamás Márk

Kiemelve az év újoncai. Zárójelben a szerzett gólok száma.

Kapcsolódó írásaink