Sport

Szép volt, fiúk!

Marco Rossi az M4 Sportnak nyilatkozva arra a kérdésre, hogy aláírna-e előre Varsóban egy, a budapestihez hasonló eredményt, magyarul döntetlent, nagyjából azt mondta, egy ilyen kvalitású csapat, mint a lengyel ellen az igenis jó eredmény. Még szerencse, hogy ilyen nincs a futballban, mert most szegényebbek lennénk egy szép győzelemmel.

Szép volt, fiúk!
Schäfer András (balról) és Szalai Ádám ünnepli az első magyar gólt Varsóban
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Nem használtam az „értékes” jelzőt, mert az igazán akkor lett volna helyénvaló, ha van még tétje a felek számára a mérkőzésnek. De nem is gondolom „feleslegesnek” – a futballban a győzelem amúgy ritkán az egy tétmérkőzésen –, hiszen javítja a válogatott világranglista-helyezését, aminek a következő tornák kalapbesorolásánál még lehet jelentősége.

A következő napok bizonyára még lehetőséget adnak a magyar labdarúgó-válogatott finoman szólva is ellentétes, hullámhegyekkel és -hullámvölggyel is tarkított esztendejének értékelésére. Egyelőre hát maradjunk a hétfői mérkőzésnél, amelynek kapcsán a kapitány, Marco Rossi reálisan mondta: „Tudjuk, hogy ha ez az utolsó mérkőzés tétre, legalább a rájátszásért ment volna, akkor a lengyelek Lewandowskival játszottak volna, az ő jelenléte pedig mindig rengeteget jelent ellenfelünknek.

A lengyelek így is nagyon motiváltak voltak, hiszen szerették volna megnyerni a találkozót, győzelemmel búcsúzni a szurkolóktól. Ezek a srácok büszkék arra, hogy a magyar válogatott mezét viselhetik, hogy a hazájukat képviselhetik, és ahogyan Angliában, most is sikerült szép eredményt elérniük.” Azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy „a csapatnak továbbra is szerénynek kell maradnia, és keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy fejlődjön”. Mindenképpen Rossi javára szól, hogy úrrá lett a nehézségeken, ez elsősorban a lengyelek elleni fellépés kapcsán érdekes, valljuk be, a San Marinó-i válogatottat bármilyen összeállításban kötelező legyőzni.

A varsói sikernek az értékét feltétlenül növeli, hogy miközben persze, a túloldalról is hiányoztak kulcsemberek, a mi hiányzóinkból össze lehet állítani egy olyan tizenegyet, amely legalábbis felveszi a versenyt a hétfői kezdővel, sőt… (A hosszú ideje sérülteket is beleszámítva: Gulácsi – Bolla, Orbán, Botka – Sallói, Kleinheisler, Sigér, Kalmár, Holender – Sallói, Szoboszlai, az öt Bundesliga-játékosunkból négy köztük van.)

A Varsóban pályára lépők (Dibusz – Fiola, Lang, Szalai Attila – Nego, Schäfer, Nagy Ádám, Nagy Zsolt – Varga Kevin, Schön – Szalai Ádám, csereként beállt Gazdag, Hahn, Kiss és Vécsei) ellenben kitettek magukért, százszázalékos taktikai fegyelemmel és szinte makulátlan helyzetkihasználással nyertek. Szemfüles volt Schäfer András fejesgólja, kifejezetten látványos Gazdag Dániel találata, amely kialakította a 2–1-es végeredményt.

Sovány vigasz, inkább figyelemre méltó tény: az 1986-os világbajnoki szereplés óta a vb-selejtezőkön nem ért el a továbbjutók (értsd: csoportelső és szintén egyből kvalifikáló vagy pótselejtezőre jogosult) riválisok ellen ilyen jó eredményt idegenben a válogatott. Egyébként is: Marco Rossi a 2019-es cardiffi vereség óta tíz meccsből csupán egyet veszített el idegenben. Igen, Albániában. Amiatt és a budapesti „visszavágó” miatt lett negyedik a válogatott a csoportban. S azok miatt nem lehet felhőtlenül örülni a varsói sikernek.

Kapcsolódó írásaink