A kőkemény tréner igazi lélekbúvár

„Nem azért ülök itt, hogy címlapsztorikat gyártsunk, és a mostani idény nyilván nem azt a benyomást kelti, hogy esélyesek vagyunk. Ugyanakkor azért jutottunk a nyolc közé, mert meg akarjuk nyerni a trófeát” – mindezt szerdán, az RB Leipzig ellen megnyert BL-nyolcaddöntő után mondta Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere. És ez nyilvánvalóan nincs benne a 21. Század Kiadó friss kötetében.

De sok ehhez hasonlót olvashatunk a Melissa Reddy (az Independent futballrovatának újságírója) által írt könyvben. Tulajdonképpen az ilyen – csak egy rövid időszakot érintő – sportkönyvek sikere igen rövid életű lenne, hiszen még a legnagyobb rekordokat is megdöntik. De jó okunk van azt hinni, hogy a „Hogyan csinált bajnokcsapatot Jürgen Klopp a Liverpoolból?” alcímű, piros borítójú (naná) könyv még tíz év múlva is érdemes lesz az újraolvasásra.

Mert megismerhetjük belőle, hogyan működik az a hatalmas gépezet, amely többségi tulajdonosként két nagy világmárkát birtokol: az amerikai Boston Red Sox baseballcsapatot és az angol Liverpool FC labdarúgóklubot. Kiderült, mikor és kik döntenek a vezetőedzők (helyes szóhasználattal menedzserek) szerződtetéséről, kirúgásáról, és kiken múlik, mennyi pénzért lehet csapatot építeni.

Ki gondolná, hogy még ezen a szinten is van „állásinterjú”, s hogy a régóta kiszemelt német Jürgen Klopp New Yorkban úgy adta elő vízióját – nem az anyanyelvén, azok után, hogy hat órát töltött a teljességgel bedugult város egyik taxijában a JFK reptér és a Lexington sugárúti felhőkarcoló között –, hogy a szereplése kétséget sem
hagyott a tulajdonosokban: Klopp az ő emberük.

Klopp az egyszerű fickó pedig úgy csapott bele élete első külföldi munkájába, hogy utólagosan is értelmet nyert a még otthon, egy német tévéstábnak a háza ajtajában mondott egymondatos nyilatkozata: „Holnaptól napi huszonnégy órában
a Liverpoolé vagyok.” Mindez 2015. október 8-án történt. És másnap el is dőlt, a menesztett Brendan Rodgers után Klopp lesz az, aki „a rakás szanaszét heverő alkatrészt, amelyek sehogyan sem illenek össze
egymással”, képes összeilleszteni.

„Klopp for Kop!” – hangoztatták a liverpooli törzsszurkolók is azok után, hogy a Borussia Dortmunddal kétszeres bajnok német tréner sikeresen vette az első akadályt a híresen kritikus angol újságírók előtt, és megtette az első gesztusokat a klub szimpatizánsai, a város lakói felé is. Ráadásul jól bírta a hirtelen rázúduló celeblétet is, s hogy paparazzók követték mindenfelé. Pedig a java még csak eztán jött.

Meg kellett nyerje a közös munkának a megörökölt és hitehagyott stábtagokat és a válogatottmérkőzésekről épp visszatérő játékosokat. Ösztönösen tudta, nincs szükség nagy szónoklatokra, elég, ha hisz abban, amit mond, és akkor benne is hinni fognak. És ez működött és működik azóta is. „Nem tehetjük be a múltunkat egy hátizsákba, és hurcolhatjuk csak úgy magunkkal huszonöt évig. Kétkedőkből hívőkké kell válnunk. Ha elhisszük, hogy győzhetünk, akkor képesek is leszünk rá” – zárta az első sajtószereplését. És ezzel mindenki szívét megnyerte.

Más kérdés, hogy Klopp nem csak szónok és a vereségekből is erőt merítő pszichiáter, de kiváló tréner és stratéga, aki ugyan csak 23 évesen lett profi focista, de munka mellett (el kellett tartsa a családját) nagyon sok időt és energiát szánt a játék megtanulására. Érdemes volt. Négy év alatt az irányításával a Liverpool lett Anglia történetének első csapata, amely egyszerre tudhatta magáénak a legrangosabb európai kupát, a hazai bajnoki címet, a klubvilágbajnokságot és az európai Szuperkupát is.