Sport
Elhunyt Ladinszky Attila
A régóta szívproblémákkal küzdő Ladinszkyt más betegség miatt április 20-án szállították a budapesti Szent János Kórházba, ahol közel két hétig az intenzív osztályon ápolták. Ezt követően állapota javulni kezdett, barátain keresztül még a neki küldött jókívánságokat is megköszönte a közösségi médiában. A kórházat azonban még nem hagyhatta el, a Nemzeti Sport információi szerint felépüléséhez sürgős műtétre lett volna szüksége, ám az operációt szívelégtelensége miatt nem merték megkockáztatni. Az orvosok arra vártak, hogy szervezete megerősödjön, és elvégezhessék a beavatkozást, erre azonban már nem kerülhetett sor, miután a 70 esztendős sportember csütörtökön délután elhunyt.
Ladinszky ifistaként a Tűzoltó Dózsában kezdte pályafutását, az NB I-ben a Tatabányai Bányász színeiben mutatkozott be, két idény alatt 59 meccsen 8 gólt szerzett. 1970-ben Menczel Iván ajánlására szerződtette a Vasas, az angyalföldieknél 17 mérkőzésen lépett pályára, gólt nem ért el, de bronzérmes lett a csapattal.
1971-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve lelépett az éppen Belgiumban túrázó utánpótlás-válogatottól, és Nyugat-Európában maradt. Eleinte a német Rot-Weiss Essen együttesénél edzett, majd Békeffy Jenő menedzser közvetítésével az egy évvel korábban BEK-et nyerő Feyenoordhoz került. Az osztrák edzőlegenda két kőkemény védőt, Theo Laseromsot és Rinus Israelt állította rá Ladinszkyra a próbajátékon, de a csatár állta a sarat, és végül szerződést kapott. Happel a bal szél helyett inkább a támadósor középen játszatta honfitársunkat, akinek jobban feküdt ez a poszt, 25 meccsen 9 gólig jutott Rotterdamban, és bajnoki aranyérmet is ünnepelhetett.
1973-ban Belgiumba tette át a székhelyét, az Anderlechthez írt alá. A Belga Kupa döntőjében debütált a lila-fehéreknél, méghozzá remekül: az ő két találatával nyerték meg az összecsapást 2-1-re. az 1973-74 idénye egészen parádésra sikerült: 22 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába, ezzel gólkirály lett, a csapatot pedig bajnoki címhez segítette.
A szurkolók imádták, még rigmust is írtak a tiszteletére: „Un, deux, trois, Attila est lá.” - azaz „Egy, két, há', Attila itt van már” - énekelték.
1975-ben még nyert egy Belga Kupát, aztán nyáron Spanyolországba igazolt. Sokáig úgy tűnt, hogy az Atlético Madrid játékosa lesz, ám végül Szusza Ferenc hívására a Betis mellett döntött.
A sevillai zöld-fehéreknél három idényt töltött, 60 találkozón 18 gól a mérlege, ezek közül a legemlékezetesebb talán az, amellyel 1977-ben, 42 év után tudták legyőzni a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Ugyanebben az évben Ladinszky kupagyőztes is lett a Betisszel, az 1977/78-as szezonban azonban megromlott a viszonya Rafael Iriondo edzővel, így 1978 nyarán visszatért Belgiumba, a Kortrijkba szerződött.
Onnan egy év után továbbállt, majd szintén egy-egy szezont töltött Franciaországban, a Valenciennes és a Toulouse gárdájánál, végül Portugáliában, az Amarante együttesében fejezte be pályafutását 1983-ban.
Visszavonulása után akkori párjával egy éttermet vezetett Brüsszelben, a 90-es években tért haza Magyarországra, haláláig Budapesten élt.
