Sport
Négyen a francia bajnoknál
Labdarúgás. Az Olympique Marseille magyarjainak története a vb-ezüstérmes Kohut Vilmossal, a mi válogatottunk ellen játszó Virág Ödönnel és a kalandos életű Eisenhoffer Józseffel
Aki az Olympique Marseille és a magyarok közös történetét rajzolja meg, elsősorban két nevet kell, hogy papírjára véssen: Eisenhoffer Józsefét és Kohut Vilmosét.
Eisenhoffer, aki a magyarosítási hullám idején az Aczél nevet kapta, 1932 és 1940 között tartozott a klub kötelékébe, addigra már túl volt az 1924-es párizsi olimpián való szereplésen és egy hosszabb amerikai karrieren. Viszonylag későn, harminchárom évesen került Marseille-be, egészen 1938-ig játszott, 1935-től 1938 októberéig edzője is volt a csapatnak. Az OM-mel kétszer nyerte meg a Francia Kupát (1935, 1938), edzőként 1937-ben bajnok lett – abban az idényben a klub amatőrcsapatában játszott –, az 1938-as kupagyőzelemnek játékos-edzőként volt részese. Visszavonulása után, 1941-ig ismét edzőként szolgálta a dél-francia klubot, majd a háborús helyzetben hazatért.
Egyik kedvenc játékosa Kohut Vilmos volt, aki 1933 és 1939 között játszott a csapatban. A Ferencváros egykori legendás balszélsője részese volt a korszak fentebb említett sikereinek, a kék-fehér mezben 150 bajnokin 64 gólt szerzett. Emlékezetes, hogy az 1937–1938-as szezonban, 32. évében járva, olyan jól futballozott, hogy meghívást kapott a franciaországi világbajnokságon szereplő magyar válogatottba. Játszott a Holland-India elleni nyolcaddöntőben, majd a Svájc elleni negyeddöntőben is, ezzel ő lett az első magyar, aki légiósként világbajnoki meccsen szerepelt. A Marseille-ben általában Willyként emlegetett Kohut 1938 őszétől rövid ideig a csapat edzőjeként is dolgozott, André Gascard-ral együtt.
A francia profi liga 1932-es megalakítása után további magyarok is futballoztak az OM-ben. Nem meglepő módon az egyik Kohut Vilmos öccse, Rezső volt (1933–1934). Kiemelkedőnek számított az 1936–1937-es, bajnoki címmel zárt idény. Az OM-et Eisenhoffer József irányította, az idényben négy magyar futballistája, Kohut Vilmos, Weisskopf-Virág Ödön, Sas Károly és Mester István is szerepet kapott.
Sas Károly csak ebben az egy szezonban játszott az OM-ben, az egykori szegedi, Mester István 1935 és 1937 között. Különleges Weisskopf-Virág Ödön története, a budapesti születésű, aztán a bécsi Hakoahban is szereplő, de pályafutása nagy részét Franciaországban töltő csatár egyetlen találkozón még a francia válogatott kakasos kék mezét is felhúzhatta. Nem „akárki” ellen: 1939. március 16-án a Parc des Princes-ben hazája, Magyarország csapata ellen. Egyet nem említettünk még a korszak magyarjai közül: a korábbi válogatott kapust, Aknai-Acht Jánost, aki az 1940–1941-es szezonban részese volt az akkor már zónákban rendezett francia bajnokságban az úgynevezett Déli megnyerésének, egyébként Weisskopffal együtt.
Nem emlegettük még az edzői pályafutása nagy részét Olaszországban megélő Zilizy Józsefet, aki két időszakban, 1947–1949 között, majd 1958 tavaszán dirigálta edzőként az OM-et.
Az elmúlt lassan nyolcvan évben mindössze egy magyar játékos szerepelt az Olympique Marseille-ben, mégpedig Nagy Antal. A hatvanas években a Bp. Honvédból a válogatottba bekerülő csatár az 1972–1973-as idényben olyan játékosokkal együtt nyert bajnoki bronzérmet, mint Trésor, Carnus, Bosquier, Novi vagy a kor legjobb afrikai játékosa, Salif Keita.
