Sport
Peter Wright: Félénk fenegyerek a színes taraj mögött
„A feleségemért és a gyerekeimért, a családomért küzdöttem. Jo mindig mondta, hogy egyszer világbajnok lesz belőlem” - mondta a 49 esztendős skót versenyző a finálét követően a könnyeivel küszködve.
És valóban, felesége, Joanne mindig támogatta, 2005-ben az ő unszolására és anyagi segítségének köszönhetően tért vissza a profi szintű játékhoz, ma pedig az egyébként fodrász végzettségű asszony nemcsak férje csiricsáré hajkölteményeiért felel, de menedzserként is egyengeti pályáját.
Azt a pályát, ami bizony finoman szólva nem volt könnyű: az édesanyja igen fiatal volt, amikor világra hozta a kis Petert a skóciai Livingstonban. Olyannyira, hogy a család el is akarta tőle venni a gyermeket, mondván, még nem alkalmas rá, hogy felnevelje. Erre az ifjú anyuka fogta csemetéjét, és egészen Londonig menekült, hogy ott kezdjen új életet. Meglehetősen szerény körülmények között éltek, Wright 13 évesen kapta első dartskészletét, de rendes táblára már nem volt pénzük, így egy fára dobálta a nyilakat.
Két évvel később csatlakozott az első kocsmai csapatához, ott azonban addig gúnyolta az egyik csapattársát, hogy az egy üvegpoharat vágott az akkor 16 éves, szemtelenkedő suhanchoz. A törött pohár elvágta Wright ajkát, hősünk pedig egy heg formájában azóta is magán viseli az incidens nyomait.
Első vb-je után hosszú évekig csak hobbiból dobálta a nyilakat
Első világbajnokságán 1995-ben, 25 esztendősen indult a BDO-nál, akkoriban még szinte semmiben sem hasonlított mai önmagára. Teljesen szokványos külsővel, egyszerű frizurával, tiszta fekete szerelésben állt színpadra, és már az első körben kikapott 3-1 arányban a későbbi világbajnok, Ritchie Burnett-től.
A vereséggel Wright búcsúzott a vb-től, és jó időre a profi dartstól is. Jó tíz éven át csak helyi tornákon szerepelt, mellette pedig mindenféle munkát elvállalt, hogy kenyeret tudjon azt asztalra tenni: dolgozott gumijavítóként, volt ablakos, de ha kellett, kerítést rakott, építkezéseken vagy épp nyári táborokban húzta az igát. „Egyszerűen nem folytathattam a játékot. Lényegében munkanélküli voltam, a számlák befizetése után heti 14 fontom maradt” - emlékezett vissza a nehéz időszakra a Telegraphnak adott interjújában.
2007-ben jött el a fordulópont, amikor egy alkalommal a tévében nézte a Grand Slam Of Darts nevű viadalt, és rájött, hogy az indulók nagy részét már legyőzte korábban. Felesége biztatására elhatározta, hogy visszatér a profik közé: „Mindig is a véremben volt a darts” - fogalmazott Wright, aztán hozzátette, ugyanabban az évben karácsony előtt feladta addigi munkáját és februárban nekivágott a körversenynek. Neje a fodrászüzletéből származó pénzzel segítette Peter nagy kalandját, ami csöppet sem indult zökkenőmentesen.
Összesen 1200 fontot nyertem az első évemben, aggódtam, hogy meg tudok-e élni így – idézte fel azt az időszakot Wright. Senki nem volt, aki támogatta, vagy bátorította volna, mindenki csak lenyomta. Azt mondogatták neki, hogy sosem fog befutni – tette hozzá Joanne.
Snakebite születése
Nagyon nehéz volt ilyen helyzetből fölépíteni az önbizalmát, de Jo hathatós segítségével ez is sikerült. Ekkor találták ki közösen az új imidzsét, a „színpadi alteregóját”, Snakebite-ot. A becenevet Wright kedvenc koktéljáról, az azonos nevű italról kölcsönözték. A „Kígyómarás” az egész Egyesült Királyságban népszerű, tipikusan egy rész világos sörből és egy rész ciderből álló keverék.
Először jöttek a színes hajak, aztán a tarka ingek, majd a kockás nadrágok és a fejére festett kígyó.
„Nem akartam olyan lenni, mint a tipikus európai játékosok, akik mogorván kiállnak, lejátsszák a meccsüket, aztán hazamennek. Próbáltam kitalálni valami egyedit, ebből lettek az őrült frizurák meg a fura szerkók”.
Több ellenfelének – főleg eleinte – nem igazán tetszett a merőben szokatlan stílusa, Michael van Gerwen például egyenesen bohócnak titulálta, Gary Anderson pedig odavágta neki, hogy fogja be a száját. Amikor egy Premier League meccsén rogyasztott térdekkel dobott, van Gerwen mellett egy másik világbajnok, Adrian Lewis is kritizálta a megmozdulásért, mert sportszerűtlennek vélték a húzást.
Wright azonban nem vette a lelkére ezeket a támadásokat, a The Timesnak nyilatkozva úgy vélte, az őt kritikával illető játékosok valójában inkább csak irigyek a körülötte lévő felhajtásra.
A sportág tizenhatszoros világbajnok legendája, Phil Taylor viszont megdicsérte az imidzsét, briliánsnak nevezte és azt kívánta, bár csak ő talált volna ki hasonlót évekkel ezelőtt.
Órákig készülnek a tarka frizurái
„Snakebite” egyedi frizuráit átlagosan két óra alatt készíti el a felesége, az ikonikus kígyófejet és az esetleges egyéb mintákat is ő festi fel a fejére, airbrush-sal kezdi, aztán ecsettel fejezi be a látványos ábrákat. Wright számára ez felér egyfajta meditációval: „Gyakorlás után leülök, aztán Jo megcsinálja hajamat, én meg csak pihenek közben” - foglalta össze a folyamatot a Daily Mailnek. Azt is elmesélte, hogy a konkrét mintát, stílust az esetek legnagyobb részében neje fantáziájára bízza, azt viszont, hogy színesre fesse a haját, eredetileg a lányától lopta a skót dartsos.
„Ő szokta mindenféle színűre festeni a haját, aztán gondoltam, kipróbálom, miért ne. Más játékos még nem próbálkozott ilyesmivel, rajtam meg rajtam ragadt. Egyfajta harci festésként használom, így indulok a csatába” - foglalta össze séró-filozófiáját.
A sikerek szépen lassan elkezdtek jönni, olyan játékosokat tudott legyőzni, mint Gary Anderson, Stephen Bunting vagy Raymond van Barneveld, de az igazi áttöréshez ez még mindig kevés volt. A 2014-es világbajnokság közeledtével komoly anyagi gondokkal küzdött, már a visszavonulást fontolgatta: „Úgy voltunk vele, hogy ez lesz az utolsó évünk, ha azon a vb-n nem ment volna jól, abbahagyom az egészet”
Kis híján másodszor is visszavonult
Szerencsére nem tette, és jól döntött, még Fortuna is mellészegődött: Phil Taylor korán kizúgott, Wright előtt megnyílt az út, ő meg köszönte szépen és élt a lehetőséggel, egész a döntőig menetelt, igaz, ott van Gerwennel nem bírt. A kopasz holland klasszis 7-4-re diadalmaskodott a fináléban, Wrightnak viszont a második helyért kapott 100 000 font gyakorlatilag megmentette a karrierjét.
2017-ben a UK Opennel megnyerte pályafutása első major tornáját, olyan skalpokat begyűjtve, mint Dave Chisnall, Rob Cross és van Barneveld, végül a döntőben Gerwyn Price várt rá, de ő sem tudta megállítani, 11-6-ra nyert az extravagáns skót. Ugyanebben az évben valósággal sokkolta a darts-közvéleményt, miután Németországban 6-0-ra ütötte ki van Gerwent, aki ezt megelőzően 16 alkalommal verte meg őt.
2018 nem róla szólt, a tavalyi évben viszont több tornán is remekül szerepelt. A World Cup Of Dartson aranyérmet szerzett a skót csapat tagjaként Gary Anderson oldalán, egyéniben megnyerte a German Masters-viadalt, illetve egyaránt döntőzött a Champions League-ben és a Grand Slam Of Dartson.
Döcögős kezdés után történelmi diadal
A PDC világbajnokságán korábbi formáját látva az esélyesek közé sorolták, ennek ellenére döcögősen kezdett: a második körben hirtelen halál döntött a javára a fülöp-szigeteki Noel Malicdem ellen. Egy fordulóval később a japán Aszada Szeigó jobb átlaggal dobott, a továbbjutás mégis Wrighté lett. A nyolcaddöntőben már 3-0-ra vezetett Jeffrey de Zwaan ellen, ám a holland kiegyenlített, ekkor a későbbi világbajnok rákapcsolt és 4-3-ra behúzta a találkozót. A legjobb nyolc között Luke Humphries, majd az elődöntőben Gerwyn Price ellen is magabiztosan célzott. A walesi ráadásul rendkívül ellenszenvesen játszott, ráüvöltött Wrightra meccs közben, de nem tudta kizökkenteni, a végén pedig nem volt hajlandó kezet fogni tarka tarajú riválisával.
Peter Wright a magához képest sok hibával játszó van Gerwennel szemben stabilan teljesített és könyörtelenül kihasználta ellenfele rontásait, így megérdemelten emelhette magasba a 25 kilós Sid Waddell-trófeát.
Wright rengetegszer hangsúlyozta, hogy „Snakebite” csak egy felvett szerep, ami arra kell, hogy elrejtse a félénk alaptermészetét, és kellő magabiztossággal állhasson a színpadra, amikor mérkőzés van: „A magánéletben teljesen más karakter vagyok, mikor meccset kell játszanom, akkor viszont így tökéletesen tudok fókuszálni” - fogalmazott.
A győztes döntő után láthattuk az igazi Wrightot: a vicces bevonulótánc, a közönség tüzelése, az extravagáns ruha meg a rikító színű haj meg az egész színház mögött ott volt egy 49 éves családapa, aki sírva mondott köszönetet a feleségének és a gyerekeinek, és tisztelettel beszélt legyőzött riválisáról, fantasztikus játékosként leírva a háromszoros vb-aranyérmes hollandot.
Azért nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy odaszúrjon van Gerwennek a korábbi bohócozásért: „Michael bohócnak nevezett annak idején, azt mondta, nem kellene ilyen hülye hajjal meg mindenféle idióta ruhákban játszanom. Na most mégis ki nevet a végén?” - idézte az újdonsült világbajnok szavait a Metro.
Talán a Sky Sportnak tett nyilatkozata foglalja össze legvelősebben Wright egész történetét: „Soha nem szabad feladni, nem számít hányszor győznek le”. Peter Wright – bár sokszor igencsak közel állt hozzá – tényleg soha nem adta fel, és most meglett a jutalma: a világ legjobbjává koronázták.
