A magyar futball legkülönlegesebb karácsonyai

Az időjárás kegyes volt 1910. december 26-án a futballozni vágyókhoz. Bár a legnagyobb mesélők emlékeztek arra, hogy már 1897 karácsonyán az új játékkal ünnepeltek a BTC, a MUE és a Műegyetemi FC játékosai, bajnoki mérkőzést addig nem írt ki az ünnepnapokra a Magyar Labdarúgó Szövetség. Ám akkor az FTC és a „33” FC, a budai oldal első számú csapata mégis csak találkozott, egy a legendás, de akkor még nagyon ifjú és nagyon szertelen, átigazolási igényeivel kitűnő Zsák Károly ügye miatt megismételt mérkőzésen. A Ferenczváros – akkor még így írták – úgy megverte a Harihármat (7–0), hogy rögtön visszavette a vezetést a bajnokságban, sőt később meg is nyerte azt.

Az első világháború alatt, 1914 decemberében még különlegesebb mérkőzést játszott a magyar futball­elit: katonák–civilek meccset, mégpedig jótékony céllal, a bajba jutottak megsegítésére. A tizes évektől kezdődően, de jellemzően húszas és a harmincas években a karácsonyi és az újévi időszak a túrázások időszaka volt. Bár a portyák helyszíne, jellemzően Dél-Európa (Máltától Olaszorszá­gon, Spanyolországon át Portugá-liáig) vonzó turistahelyszín is lehetett volna, a játékosok számára inkább nyűgöt jelentett, az újságok hasábjain is panaszkodtak, hogy ők inkább a családjukkal lennének ezekben a napokban.

Ám menni kellett, a klubok fenntartásának egyik alapját a portyabevételek jelentették. A téli túrák divatja aztán visszatért a hatvanas években, a válogatott(ak) és a legjobb klubok gyakorta járták meg Közép- és Dél-Amerikát. Ebből a korszakból származik Mészöly Kálmán legendássá lett mondása (az egyik…), amely szerint válogatott futballistának felesleges télikabátot venni, úgysem tölti itthon a hideg napokat.

Különleges történet az 1944-es őszi idény utolsó (soha le nem játszott) mérkőzéséé: a többször elhalasztott, és egyébként az elsőség­ről döntő Ferencváros–Újpest mérkőzést december 25-én délelőtt fél tizenegyre írták ki. A rendőrség és a légvédelem is azt gondolta, akkor le tudják játszani a rangadót. A háborús viszonyok ellenére sokan akartak kimenni a találkozóra, de csak kevés játékos akadt. Egy héttel korábban, a MÁVAG elleni mérkőzésre készülve Berkessy Elemér edző üzent a Sporthírlap hasábjain keresztül: „Felkérem a játékosokat, hogy feltétlenül adjanak életjelt magukról. Most nem az a fontos, hogy ki játszik, csak tudjak tizenegy játékost összehozni vasárnapra. Ha előbb nem érnek rá, akkor vasárnap délelőtt 10 órakor minden körülmények között jelentkezzenek a Sport utcai BSZKRT-pálya öltözőjében.” Végül az utolsó pillanatban a hadi helyzet miatt mégis lefújták a mérkőzést.

Játszottak ellenben, méghozzá bajnoki döntőt 1950. december 24-én délben. A Bp. Honvéd és a Textiles játszott egymással. Bő egy évvel korábban még úgy hirdették volna a meccset: Kispest–MTK. Nyert a katonacsapat, 6–3-ra. Puskás és Kocsis is három–három gólt szerzett.Hat évvel később, a csapattár­saikkal egy olaszországi szállodában töltötték a karácsonyt. Még nem tudták biztosan, hogy mikor és milyen körülmények között indulhatnak Dél-Amerikába, csak azt, hogy a forradalom napjai után nekiindulva, bő másfél hónapja szinte háromnaponta futballoztak. Akkor még mindannyian azt tervezték, hogy elmennek Brazíliába, ahova már nagyon régen vágytak, aztán hazajönnek. Az élet azonban más forgatókönyvet írt számukra.