Sport

Egy csapat, két bajnokság

Labdarúgás. Nagyváradi AC, Slovan Bratislava és Rapid Wien: csapatok, amelyekben a közös pont a történelem viharain és az országhatárokon átívelő sikerszéria

Hány futballcsapat mondhatja el magáról, hogy megnyerte egy ország bajnokságát? És azt, hogy megnyerte kettőét? Több, mint elsőre gondolnánk. Nagyváradi AC, Slovan Bratislava, Dinamo Kijev: csak néhány azok közül a csapatok közül, amelyek nem csak egy államban jutottak a csúcsra.

Egy csapat, két bajnokság
A NAC bajnokcsapata. Hátsó sor (balról): Perényi, Barna, Sárvári, Bodola, Tóth III. Középen: Szegedi, Juhász, Deményi. Elöl: Mészáros, Vécsey, Onódy I
Fotó: Nagyváradi AC

Minden futballrajongó álma, hogy kedvelt csapata bajnok legyen, nem is beszélve arról, ha ez többször, netán több tucatszor megadatik neki. A legtöbb csapat egyetlen ország bajnokságában tud nyerni, de vannak a világon olyan klubok amelyek nem egy, hanem két ország pontversenyét is megnyerték. Az ilyen duplázások mögött persze majdnem mindig a történelem viharai állnak.

Itt van rögtön a magyar példa, amiből az Egyesült Államokban már biztosan nagy sikerű sportfilmet forgattak volna: a Nagyváradi AC története. Sokan tévesen a magyar bajnokság történetében az első vidéki bajnoknak tartják a par­tiumi csapatot, pedig az az Újpest volt az 1929–1930-as szezonban, hiszen a mai Budapest városrésze 1950-ig különálló település volt. (Miként a szintén a Nagyvárad előtt bajnoki címet nyerő WMFC székhelye, Csepel is.) De ha első vidéki bajnok nem is lett a nagyváradi csapat, egyetlenként mondhatja el magáról, hogy megnyerte a magyar és a román bajnokságot is.

A II. bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt Nagyvárad futballcsapata 1942–1943-ban a magyar bajnokság dobogójának második fokára állhatott, 1943–1944-ben pedig 24 győzelemmel, 1 döntetlennel és 5 vereséggel maga mögé utasította a második Ferencvárost és a bronzérmes Kolozsvárt. Játékosai közül többen is, így Sárvári (Spielmann) Ferenc, Bodola Gyula, Perényi (Pecsovszky) József, Kovács Miklós, Tóth III Mátyás, Mészáros Ferenc a magyar és a román válogatottban is játszott. A második nagy világégés után a Nagyváradi AC ismét Románia bajnokságában volt kénytelen futballozni, de ha már ott volt, 1948–1949-ben megnyerte azt is.

Déli szomszédainknál is találunk példát hasonló esetre: A belgrádi Partizan és Crvena zvezda egyaránt nyertek jugoszláv és szerb bajnokságot, ahogy Horvátország bajnokai közül korábban a Hajduk Split, a Dinamo Zagreb is megnyerte az egységes délszláv állam versenyfutását.

A jugoszláv trófeát háromszor olyan bosnyák csapat is elhódította, amely később Bosznia-Hercegovina bajnokságát is meg tudta nyerni: 1971–1972 ben a Zeljeznicar, az 1966-1967-es és 1984–1985-ös idényben pedig az FK Sarajevo lett délszláv bajnok.

A Szovjetunió futballtörténetében is találunk több olyan csapatot, amelyik a felbomlás után az utódállamok valamelyikében lett bajnok. Az orosz bajnokságban azóta sikert elérő csapatok mellett ott a Dinamo Kijev, amelyik ukrán, a Dinamo Tbiliszi, amelyik grúz, a Dinamo Minszk, amelyik fehérorosz, és az Ararát Jereván, amelyik örmény bajnok lett úgy, hogy korábban a szovjet bajnoki serleget is elhódította. A Luhanszk, 1972-ben Zarja Vorosilovgrád néven szovjet bajnok volt, de ukrán bajnokságot nem nyert, csak a második vonalban diadalmaskodott, ugyanakkor a politika alakulása a kelet-ukrajnai konfliktusban teljesen bizonytalanná teszi a csapat sorsát.

Az előző hosszú listákkal ellentétben a Slovan Bratislava az egyetlen csapat, amelyik a csehszlovák és a szlovák bajnokságot is meg tudta nyerni. A nagyszombati Spartak Trnava ötször volt csehszlovák bajnok, de a független szlovák pontvadászatban még nem tudott az élre állni, csak a kupagyőzelem sikerült neki.

Az egyik legérdekesebb kettős bajnoki cím a Rapid Wien nevéhez kötődik. A bécsi csapat amellett, hogy harminckétszeres osztrák bajnok, 1941-ben, három évvel az Anschluss után, az egyesített német bajnokságot is megnyerte.

Rengeteg érdekességet rejt a kárpátaljai futball története is, a Ruszj Ungvár, amely ma FK Hoverla Uzshorod néven szerepel, volt szlovák és ukrán bajnok is, jóllehet ez egyik helyen sem a legmagasabb ligát jelentette akkoriban, hiszen az egyik felett a harmincas években ott volt a csehszlovák profiliga, míg a másik felett a második világháború után a szovjet bajnokság. Ugyanakkor például a Dinamo Kijev szovjet bajnoki aranykorszakában is fontos szerepet játszott később több kárpátaljai játékos is.

Dél-Amerikában is akad elmesélésre méltó történet: bár a Bolívia és Paraguay által 1932–1935 között vívott Gran Chaco háború után gazdát cserélő terület nem érintett olyan futballcsapatot, amelyik a bajnokság közelébe került volna, itt történt az egyetlen csata, amelyik egy futballcsapatról kapta a nevét. Történt ugyanis, hogy Bolívia egyik legrégebbi csapata, a Strongest (Legerősebb) játékosai és szakvezetői ott harcoltak a bolíviai hadseregben, és 1934 május 10. és 25. között a Cañada Strongest-i csatában nagy szerepet játszottak abban, hogy a háború legfényesebb bolíviai győzelme megszülessen.

Sok csapat mondhatja tehát el magáról, hogy több ország bajnokságát is megnyerte, de ezek a történetek általában szomorú politikai eseményekhez kapcsolódnak, főleg magyar szempontból nézve. Ugyanakkor például a nagyváradi csapat története vagy a kárpátaljai futball és a politika összefonódásai színes foltjai az amúgy sem unalmas magyar történelemnek.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom