Egy csapat, két bajnokság

Minden futballrajongó álma, hogy kedvelt csapata bajnok legyen, nem is beszélve arról, ha ez többször, netán több tucatszor megadatik neki. A legtöbb csapat egyetlen ország bajnokságában tud nyerni, de vannak a világon olyan klubok amelyek nem egy, hanem két ország pontversenyét is megnyerték. Az ilyen duplázások mögött persze majdnem mindig a történelem viharai állnak.

Itt van rögtön a magyar példa, amiből az Egyesült Államokban már biztosan nagy sikerű sportfilmet forgattak volna: a Nagyváradi AC története. Sokan tévesen a magyar bajnokság történetében az első vidéki bajnoknak tartják a par­tiumi csapatot, pedig az az Újpest volt az 1929–1930-as szezonban, hiszen a mai Budapest városrésze 1950-ig különálló település volt. (Miként a szintén a Nagyvárad előtt bajnoki címet nyerő WMFC székhelye, Csepel is.) De ha első vidéki bajnok nem is lett a nagyváradi csapat, egyetlenként mondhatja el magáról, hogy megnyerte a magyar és a román bajnokságot is.

A II. bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt Nagyvárad futballcsapata 1942–1943-ban a magyar bajnokság dobogójának második fokára állhatott, 1943–1944-ben pedig 24 győzelemmel, 1 döntetlennel és 5 vereséggel maga mögé utasította a második Ferencvárost és a bronzérmes Kolozsvárt. Játékosai közül többen is, így Sárvári (Spielmann) Ferenc, Bodola Gyula, Perényi (Pecsovszky) József, Kovács Miklós, Tóth III Mátyás, Mészáros Ferenc a magyar és a román válogatottban is játszott. A második nagy világégés után a Nagyváradi AC ismét Románia bajnokságában volt kénytelen futballozni, de ha már ott volt, 1948–1949-ben megnyerte azt is.

Déli szomszédainknál is találunk példát hasonló esetre: A belgrádi Partizan és Crvena zvezda egyaránt nyertek jugoszláv és szerb bajnokságot, ahogy Horvátország bajnokai közül korábban a Hajduk Split, a Dinamo Zagreb is megnyerte az egységes délszláv állam versenyfutását.

A jugoszláv trófeát háromszor olyan bosnyák csapat is elhódította, amely később Bosznia-Hercegovina bajnokságát is meg tudta nyerni: 1971–1972 ben a Zeljeznicar, az 1966-1967-es és 1984–1985-ös idényben pedig az FK Sarajevo lett délszláv bajnok.

A Szovjetunió futballtörténetében is találunk több olyan csapatot, amelyik a felbomlás után az utódállamok valamelyikében lett bajnok. Az orosz bajnokságban azóta sikert elérő csapatok mellett ott a Dinamo Kijev, amelyik ukrán, a Dinamo Tbiliszi, amelyik grúz, a Dinamo Minszk, amelyik fehérorosz, és az Ararát Jereván, amelyik örmény bajnok lett úgy, hogy korábban a szovjet bajnoki serleget is elhódította. A Luhanszk, 1972-ben Zarja Vorosilovgrád néven szovjet bajnok volt, de ukrán bajnokságot nem nyert, csak a második vonalban diadalmaskodott, ugyanakkor a politika alakulása a kelet-ukrajnai konfliktusban teljesen bizonytalanná teszi a csapat sorsát.

Az előző hosszú listákkal ellentétben a Slovan Bratislava az egyetlen csapat, amelyik a csehszlovák és a szlovák bajnokságot is meg tudta nyerni. A nagyszombati Spartak Trnava ötször volt csehszlovák bajnok, de a független szlovák pontvadászatban még nem tudott az élre állni, csak a kupagyőzelem sikerült neki.

Az egyik legérdekesebb kettős bajnoki cím a Rapid Wien nevéhez kötődik. A bécsi csapat amellett, hogy harminckétszeres osztrák bajnok, 1941-ben, három évvel az Anschluss után, az egyesített német bajnokságot is megnyerte.

Rengeteg érdekességet rejt a kárpátaljai futball története is, a Ruszj Ungvár, amely ma FK Hoverla Uzshorod néven szerepel, volt szlovák és ukrán bajnok is, jóllehet ez egyik helyen sem a legmagasabb ligát jelentette akkoriban, hiszen az egyik felett a harmincas években ott volt a csehszlovák profiliga, míg a másik felett a második világháború után a szovjet bajnokság. Ugyanakkor például a Dinamo Kijev szovjet bajnoki aranykorszakában is fontos szerepet játszott később több kárpátaljai játékos is.

Dél-Amerikában is akad elmesélésre méltó történet: bár a Bolívia és Paraguay által 1932–1935 között vívott Gran Chaco háború után gazdát cserélő terület nem érintett olyan futballcsapatot, amelyik a bajnokság közelébe került volna, itt történt az egyetlen csata, amelyik egy futballcsapatról kapta a nevét. Történt ugyanis, hogy Bolívia egyik legrégebbi csapata, a Strongest (Legerősebb) játékosai és szakvezetői ott harcoltak a bolíviai hadseregben, és 1934 május 10. és 25. között a Cañada Strongest-i csatában nagy szerepet játszottak abban, hogy a háború legfényesebb bolíviai győzelme megszülessen.

Sok csapat mondhatja tehát el magáról, hogy több ország bajnokságát is megnyerte, de ezek a történetek általában szomorú politikai eseményekhez kapcsolódnak, főleg magyar szempontból nézve. Ugyanakkor például a nagyváradi csapat története vagy a kárpátaljai futball és a politika összefonódásai színes foltjai az amúgy sem unalmas magyar történelemnek.