Jöhet a keleti nyitás a magyar egyetemeken?

2022 vége óta 21 magyar egyetemet és több mint 30 intézményt zártak ki az Erasmus+ és a Horizon Europe új forrásaiból, a közalapítványi modell miatt. Magyarország addig 199 projektben vett részt a Horizon keretében, mintegy 60 millió eurónyi támogatást lehívva.

Az érintett intézményeknek új pályázati források elnyerésre nincs esélyük, és mindennek tetejében most a Driving Urban Transitions (DUT)-ügyben is fordulat állt be: a DUT 2025-ös felhívásában a magyar szereplők már nem kaphatnak uniós pénzt, legfeljebb „cooperation partnerként” vehetnek részt, önfinanszírozással.

A hivatalos matchmaking-oldal azt javasolja a konzorciumoknak, hogy a magyar partnereket „állítsák át” ilyen státuszra vagy cseréljék le. Első pillantásra ez azt jelenti, hogy a magyar egyetemek finanszírozási csatornái beszűkülnek, a nemzetközi hálózati pozíciójuk gyengül, ami egyet jelent azzal, hogy sérül a reputációjuk. Ez azonban csak akkor igaz, ha nem veszünk tudomást arról, hogy az EU nem a világ, és még csak nem is annak közepe!

Kína ma már többet költ állami és egyetemi kutatásra, mint az Egyesült Államok: 2023-ban kb. 200 milliárd dollárt, szemben az EU 180 és az USA 175 milliárdjával. Ebből nemcsak a belföldi intézményrendszert fejlesztik, hanem agresszívan vadásznak külföldi kutatókra is. Egy friss elemzés szerint 2024 eleje óta legalább 85 magasan jegyzett, és főként amerikai kutató ment át teljes állásban kínai intézményekhez. A különböző agytrösztök szerint a helyzet annyira súlyos, hogy ha az USA nem lép, az agyelszívás veszélybe sodorhatja a vezető pozícióját például a mesterséges intelligencia terén.

Közben a Perzsa-öböl államai is oktatási-tudományos „hubokat” építenek. Miközben az EU két táborra szakadt, és az egyik makacsul védi az elhibázott enegiafordulatot, a másik pedig a szénhidrogén-alapú gazdasághoz ragaszkodik, az arabok már az olaj utáni időkre készülnek.

Az Emírségek (EAE) 2023-ban 237 ezer nemzetközi hallgatót fogadott, csak Dubajban 57 nemzetközi intézmény működik, többségük branch campus. 2022-ben az EAE 44, Katar 13 nemzetközi kampusznak adott otthont, köztük olyan nevekkel, mint a Sorbonne, a Georgetown vagy a Carnegie Mellon. Ezek nem csak drága brandek: több közülük – mint a szaúd-arábiai KAUST, amely kutatási teljesítménye alapján vezeti a térségi rangsort – valóban világszínvonalú régiós bajnok.

A magyar kormány évek óta stratégiai partnerként kezeli Kínát, Hszi Csin-ping 2024-es budapesti látogatásán számos gazdasági és kulturális megállapodást írtak alá, amelyek közt a technológiai és oktatási együttműködés is hangsúlyos, és az NKFIH 2024–25-ben már hirdetett meg magyar–kínai ipari kutatási pályázatot kifejezetten közös K+F-projektek támogatására.

2025 őszén a Szegedi Tudományegyetem 18 vezető kínai egyetem delegációját fogadta, és új közös programot indított a Shaanxi Normal University-vel. A Corvinus egy a mesterséges intelligenciára és a digitalizációra fókuszáló kutatási és innovációs együttműködést írt alá a Chinese University of Hong Kong Shenzhen intézetével. A „keleti nyitás” tehát már elindult az akadémiai-tudományos szférában is – az EU-s szankciók pedig ősztönzőül is hathatnak újabb és mélyebb kapcsolatok kiépítésére.

Vagyis a magyar tudomány akár nyertese is lehet Brüsszel elvakult hadjáratának, amit azért indított, hogy minden eszközzel visszakényszerítse hazánkat a félgyarmati sorba.

Az EU jelenlegi politikája a szankciólogikára épül, de hosszú távú geopolitikai stratégiája nincs. Valószínűleg a döntéshozók bele sem gondoltak abba, hogy a bünetetsük az egyébként is lejtmenetben lévő Európa felől az USA és a Kelet felé terelheti Magyarországot, és egyik sem a vigaszág. Ha tehát a kormány, valamint a magyar egyetemek és kutatók okosan használják ki ezt a helyzetet , akkor paradox módon a hazai tudomány lehet a történet egyik nagy nyertese.