Művész páholy

A nemzet művésze lett Pom Pom és A Nagy Ho-ho-ho-horgász rajzolója

Sajdik Ferenc, Kossuth-díjas grafikus Ludas Matyis korszakáról és a Csukás Istvánnal közös munkáról beszélt

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Nemzet Művésze címet adományozott Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus, karikaturistának november 3-án, pénteken a Pesti Vigadóban. Az elismert művész 93 évesen is alkot, könyvillusztrációkat rajzol és téli képeket fest. Éljen a humor télen, nyáron! – mondja mosolyogva, persze erre a felszólításra fütyül a világ.

A nemzet művésze lett Pom Pom és A Nagy Ho-ho-ho-horgász rajzolója
A Kossuth-díjas Sajdik Ferenc, aki most a Nemzet Művésze címet is átvehette, 93 évesen is illusztrál és tájképeket fest
Fotó: MMA/Nyírő Simon

Sajdik Ferenc grafikus, karikaturistára kicsiknek és nagyoknak egyaránt alkot, és üzen a rajzaival. A közönség szeretetét megtapasztalhatta Budapest, Dunakeszi és Vác díszpolgáraként, számtalan kitüntetés tulajdonosaként. A most neki ítélt a Nemzet Művésze cím kapcsán ezt mondta:

„Ez a cím nem csak rólam szól. A napokban eszembe jutott Szabó Magda, akivel a halála előtt nem sokkal találkoztam a Pesti Városházán, amikor díszpolgárok lettünk. Mellette ültem, beszélgettünk, érdeklődött a szakmámról is – akkoriban illusztráltam a Tündér Lalát –, aztán megkezdődött a díjátadás. Miután átvette az érmét, visszaült mellém, és odasúgta: „Már senkim nincs, aki örülne ennek.” Megsajnáltam, és nem mondtam neki, hogy én milyen gazdag vagyok, hiszen nagy és szerető család vár otthon, mint most is, amikor megkaptam ezt a nem mindennapi kitüntetést.

Hetven éve vagyunk házasok a feleségemmel, van két szeretnivaló lányunk, vejünk, és vannak unokák, unokamenyek, sőt már a dédunokák is gyülekeznek – ja, és öt kutya is családtag. Persze nem egy helyen élünk, de közel, pár utcára lakunk egymástól.

Több mint hetven évvel ezelőtt kezdődött kapcsolata a karikatúrával. A Török Pál utcai Iparrajziskola műhelyében meglátta Pintér Jenő karikatúrasorozatát, akkor döbbent rá, hogy ez az ő útja. Hatott rá a család vidámsága is. Az édesapja zsoké volt, és mint Sajdik Ferenc elmondta – úgy élt, mint ma a futballisták: leszerződtették különböző helyeken, a grafikus születésekor éppen Németországban, onnan tértek haza, és már mentek is Romániába, majd Görögországba és onnan Dániába Az édesapa bohém életet élt – kifogyhatatlan humorral.

Sajdik Ferenc így emlékszik rá: „Egy alkalommal sétáltam vele Dunakeszi utcáján, szembejött egy ember, tolta a talicskáját. Azt mondja neki apu, de olyan tisztelettudóan: »Miért tetszik tolni, miért nem tetszik ráülni?« Annak az embernek annyi, de annyi minden átsuhant az arcán… Megyünk tovább, a talicskás meg csak bámul utánunk. »Régi ismerősöd?« – kérdeztem. »Soha nem láttam« – felelte apám.”

A Kossuth-díjas grafikus azt vallja: „Kétszáznál is több kötet illusztrátoraként mégis azt mondom: a karikaturistának legyen saját stílusa! 1965-ben kerültem a Ludas Matyi című szatirikus hetilaphoz, akkor már nem kellett politikát rajzolni. Azt a részt megúsztam. Olyan újdonságok, városi témák mentek éppen, mint a Patyolat vagy a kockacukor, amely oldódik a kávéban, én meg folyton azon spekuláltam, hogy a poénon túl is közöljek valamit. Akkor kezdtem el állatokat rajzolni. Tulajdonképpen csodaszakma az enyém, mert bármit meg tudok jeleníteni. Csukás Pista mondta mindig, hogy irigyel ezért, mert leírhat ő érdekes dolgokat, de az akkor is csak betű marad, legfeljebb az olvasó fejében áll össze képpé.

A Csukás Istvánnal közös munka előzménye az volt, hogy Sajdik Ferencnek volt a Ludas Matyiban egy sorozata, amely A jövő század állatai címet viselte, és a lehető legfurcsább teremtmények szerepeltek benne. Egy nap fölhívta a Corvina Kiadó szerkesztője, hogy készíthetne egy modern mesét a sorozatból. Rajzolt egy kislányt, aztán egy kövér madarat, aki annyit eszik, hogy nem tud elrepülni ősszel Afrikába, csak ül a kikötőben, és nézi az induló hajókat. Ez még nem volt mese, de a grafikus arra gondolt, Csukás István írhatna róluk mesét. Kiderült, hogy a szerkesztő is rá gondolt. Így született meg a Pom Pom.

A Pom Pom Csukás István egyetlen meséje, amelynek kislány a főszereplője, ezért – mint Sajdik Ferenc emlékezik – különösen szerette az író. Teljes volt közöttük az összhang: ha Csukás István írt valamit, elküldte postán, és ráírta, hogy sürgős,mivel két héttel később már le is kellett adnia.

A Nagy Ho-ho-horgász Csukás István és Sajdik Ferenc egyik legnépszerűbb közös munkája
A Nagy Ho-ho-ho-horgász Csukás István és Sajdik Ferenc egyik legnépszerűbb közös munkája
Fotó: Facebook – Dargay Attila és Sajdik Ferenc

Egyedül a „kukacügyben” volt némi nézeteltérés közöttük. Csukás István ugyanis tényszerűen írta le, A Nagy Ho-ho-ho-horgász hogyan tűzi a horogra a kukacot, mielőtt bedobja a vízbe. Sajdik Ferenc azonban azon a véleményen volt, hogy ha ő ezt így rajzolja meg, abból „horror lesz”. Ő ugyanis még egy bogarat sem szeret eltaposni. Kapott tehát a Főkukac egy csinos kis derékövet. Így mindenki jól járt – főként persze a kukac és a gyerekek.

Amikor Pista kitalálta a Radírpókot, csak nevetett: „Na ezt rajzold meg, ha tudod!”

„De még őt is belerajzoltam a meséibe, mondjuk nem volt nehéz dolgom” – emlékezik Sajdik Ferenc a közös munkára.

Sajdik Ferenc alkotótársa volt Csukás István. Számos közös sorozatuk, kötetük született.
Sajdik Ferenc alkotótársa volt Csukás István. Számos közös sorozatuk, kötetük született
Fotó: Wikipedia/Wahl Ottó: Szép versek 1986

Csukás Istvánról szólva Sajdik Ferenc kiemelte, hogy azért szerette, mert az író humanista volt. „Amikor lemondott egy munkát – pedig milyen jó lett volna –, elkezdte nekem magyarázni, hogy mi most másban vagyunk benne, hadd éljen más is! Hadd éljen más is?! – én még ilyet életemben nem hallottam” – idézte fel.

Az Űrhajó az orrbolygóról című szagos könyv úgy készült, hogy Csukás írta az egyik felét, Berkes Péter a másikat, de mind a két részt én rajzoltam – emlékezik a grafikus. – „A Sajdik miért kap dupla honoráriumot?” – kérdezett rá Berkes. Mire Csukás csak annyit mondott: „Ne vess csóvát!” Micsoda kép: elképzeltem, amint a tatárok dobálják a tűzcsóvát a házak tetejére. Hihetetlen szókincse volt Pistának!

A Főkukacot , a Nagy Ho-ho-horgász főszereplőjét Kolodko Mihály is megörökítette
A Főkukacot, A Nagy Ho-ho-ho-horgász főszereplőjét Kolodko Mihály is megörökítette
Fotó: Wikipedia/Elekes Andor

Sajdik Ferenc szerint a karikatúra műfaja végső soron a derűről szól, márpedig – mint megállapította – a magyarok szeretik a humort.

A Ludas Matyi például száznyolcvanezer példányban jelent meg hajdan, de manapság is azt tapasztaljuk, ha van valami esemény – és az mindig van –, hogy futótűzként terjed róla a vicc pár nap elteltével – foglalta össze tapasztalatait.

A derű, úgy látszik, karbantart, mert mind a mai napig illusztrálok – felelte arra a kérdésre, hogy készülnek-e manapság is rajzai. A Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódva a Vivát Petőfi! után idén megjelent A helység kalapácsa című hősköltemény, valamint a Mosolygó Sándor és Somolygó János című gyűjtemény a Holnap Kiadónál. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbi Petőfi és Arany vidám verseit tartalmazza.

Az illusztrációk mellett téli képeket is fest a szegedi Régihíd Galériának.

Legfőbb üzenete: „Éljen a humor télen, nyáron!”

Persze erre a felszólításra – úgy sejti – fütyül a világ…

Kapcsolódó írásaink

Ez a száz mese - etikai kódex

ĀA közelgő Nemzetközi Mesemondó Fesztiválról, Hazug Pistáról és Szamár Jóskáról beszélgettünk Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondóval