Művész páholy

„…hogy ne unjuk az életünket”

A művészeti nevelés fontosságáról már az ókori szerzők is értekeztek, enélkül nem nőhetünk ép és egészséges lelkű emberré. Szerencsére a művészeti nevelést Magyarországon, illetve a magyar nyelvterületen számos kiváló szakember végzi. Közülük hármat és két alkotói műhelyt jutalmazott Elismerő Oklevéllel december 5-én a Magyar Művészeti Akadémia.

„…hogy ne unjuk az életünket”
Péterffy András, K. Udvari Katalin, Vashegyi György, dr. Széll Rita, Farkas Ádám, Benkő Éva, dr. Acél Zsolt
Fotó: MH/Purger Tamás

„A művészetek megismerése, azok gyakorlása, főleg gyerekkorban, nélkülözhetetlen a személyiség fejlődése szempontjából. Ezt számos kutatás igazolja” – mondta el Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke december 5-én azon az ünnepségen, amelyen az akadémia döntése alapján hatodik alkalommal díjazták a művészetoktatás területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó pedagógusokat, közösségeket. Az elnök hozzátette: „Elismerésünkkel mi is e felismerés igazát szeretnénk bizonyítani, egyszersmint elismerni az ezen a területen végzett magas színvonalú munkát.”

Élővé válik a holt anyag

Az MMA Elismerő Oklevéllel tünteti ki – amint Vashegyi György említette – immár hatodik alkalommal a díjazottakat. Az idei első elismerést dr. Acél Zsolt piarista szerzetes, gimnáziumi tanár vehette át, aki az ELTE bölcsészkarán végzett, és aki hamar elkötelezte magát az ókortudomány mellett. A laudáció szerint a spiritualitást és a klasszikus kultúra szeretetét is könnyedén fordítja le a mai fiatalok nyelvére, amiért a kecskeméti, váci és budapesti piarista diákok rendkívül hálásak.

– Nincsenek erre külön módszereim – vallotta be mosolyogva a Magyar Hírlap érdeklődésére. – Annyit tudok mondani, hogy a szakirodalom ókortudományból is, régi magyar irodalomból rendkívül izgalmas. Ha az embernek van ideje sokat olvasni és kutatni sok nyelven, akkor egyszer élővé válik a holt anyag, és a gyerek egyszerűen azt kezdi el érezni, hogy folyamatosan jár az agya. Én csak annyit teszek, hogy fordítok egy szöveget, és abba őt is belehívom. A közös munka részeivé válunk. Nem tudom, hogy ez modern pedagógiának megfelel-e, de azt tapasztalom, hogy ha azt mondom, hogy „nézzétek, ez a kutatás még nincs meg magyarul, próbáljuk meg együtt”, akkor az valóban izgalmas mindannyiunknak.

– A klasszikus kultúra nem is olyan régen az általános műveltség része volt, természetesen hatotta át a mindennapokat. De hogy van ez most?

– A napokban épp azzal foglalkoztunk a tanítványaimmal, hogy egy irodalom tankönyvben mutogattam nekik, hol találhatóak egyértelműen téves utalások és hivatkozások – magyarázta dr. Acél Zsolt. – Az ókorra illik hivatkozni, de valós tudás híján rengeteg a tévedés. Ráadásul megfigyelhető egy új divat: angolszász területről szivárognak át a magyarba lefordított, latinnak vagy görögnek vélt kifejezések, amelyek valójában semmit nem jelentenek. A mi munkánkban az is fontos eredmény, hogy rámutatunk ezeknek a „visszalatinosított” szavaknak a semmitmondására. Hiányzik a nyelvi fegyelem, és kérdéses, hogy akik ilyen szavakat használnak, azok nem akarnak bármit is állítani, vagy éppenséggel gyávák ehhez? Az ilyesminek a leleplezése egy nagyobb diák számára már tud élményt okozni.

Jól bántak az örökséggel

Úttörő vállalkozásba kezdett évtizedekkel ezelőtt dr. Széll Rita, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán, valamint zeneelmélet kiegészítő tanári szakon végzett: a historikus táncokat kezdte el kutatni, mégpedig a zene felől vizsgálva azokat. A kiváló kutató, aki 2010 óta a Kroó György Zene- és Képzőművészeti Kőbányai Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, így beszélt lapunknak az eddigi munkáról:

Dr. Széll Rita, a háttébren Vashegyi György
Dr. Széll Rita, a háttérben Vashegyi György
Fotó: MH/Purger Tamás

– A téma, amelyhez nyúltam, Magyarországon akkor még nagyrészt ismeretlen volt – mondta. – Zenészként rengeteg tánctételt játszottunk, amelyekkel kapcsolatban kérdések merültek fel. A Zeneakadémia után Bécsben folytattam tanulmányokat, ahol már létezett ezzel foglalkozó tantárgy, így ebbe az irányba fordult az érdeklődésem. Elkezdtem kutatni, és ez hozta számomra azt az anyagot, amit színpadra lehetett állítani, elemezni lehetett, majd tanítani. A zeneművészeti egyetemen 1988-ban indult végre egy ezzel foglalkozó kurzus, amely a covidjárvány kitöréséig folyamatosan működött. Ez egy szabadon választható tantárgy volt, amelyre bármely tanszakról bárki jelentkezhetett. Sok ma ismert művész látogatta az órákat, én pedig őket tanítva velük együtt mélyültem el a témában. A munka a Magyar Táncművészeti Egyetemen folyik tovább.

– Az elmúlt években a számos televíziós tehetségkutatónak, népszerűsítő és beavató koncerteknek köszönhetően mintha a komolyzene egyre több emberhez, köztük fiatalokhoz jutna el.

– Reméljük, hogy így van – felelte érdeklődésünkre dr. Széll Rita. – Kőbányán mindenesetre néhány év alatt szinte megduplázódott a növendékek száma. Ez a kerületi önkormányzatnak is köszönhető, amely egy nagyon átgondolt fejlesztési terv alapján segíti az intézményt. Tizenhárom új tanszak jött létre néhány év alatt, vagyis megkétszereződött ezek száma, a működéshez pedig minden infrastrukturális segítséget megkapunk. Szerintem egy fantasztikus örökséget kaptunk az elődeinktől, és úgy érzem, jól bántunk az örökséggel. Sok új együttes alakult, és ez nagyon fontos. Sokan szeretnek zenélni, de nem mindenki akar szóló előadó lenni, tehát minél több együtteshez tudnak csatlakozni a fiatalok, annál több a lehetőség, annál gazdagabb lesz a zenei élet.

Egy frappáns kérdés előre visz

Péterffy András Balázs Béla-díjas filmrendezőt, operatőrt, producert, egyetemi tanárt, aki a bölcsész szak után kezdett filmrendezést is tanulni, az új dokumentumfilmes generációk neveléséért jutalmazta az MMA.

Péterffy András az Elismerő Oklevél átadóival, Vashegyi Györggyel (balra)  és Farkas Ádámmal
Péterffy András az Elismerő Oklevél átadóival, Vashegyi Györggyel (balra) és Farkas Ádámmal
Fotó: MH/Purger Tamás

– A filmjeim készítésekor mindig egyetlenegy dolog érdekel: az ember – avatott be bennünket az alkotó-pedagógus. – Teljesen mindegy, hogy pedagógusról, asztalosról, helytörténészről vagy szántó-vető emberről készítünk filmet, mindig az a kérdés, hogy mi teszi őt egyedivé és megismételhetetlenné. Teljesen megismerni természetesen senkit nem lehet, de törekszem. Ezeknek a törekvéseknek a lenyomatai a filmjeim. A film maga a megismerés.

– A fiatal, kísérletező, új utakat kereső tanítványoknak sikerül átadni ezt a szemléletet?

– Én azt szeretem, ha a maguk feje után mennek. Ennek legjobb bizonyítéka, ha kérdeznek, akár provokatívan is – fejtette ki Péterffy András. – Ha valaki jól kérdez, napokig képes vagyok töprengeni, hogy aztán segíthessek neki megtalálni a választ. Nem én válaszolok, segítek, hogy ő eljusson a felismerésig. Szóval nem filmelméletet tanítok, nem szakmát tanítok, az úgyis ránk ragad, miközben gondolkodunk és kísérletezünk. Nem akarok senki helyett tanulni, az a kérdés, hogy ő mit akar tanulni. Nekem csak annyi a dolgom, hogy mindehhez kedvet csináljak, hogy miközben a feladatot komolyan vesszük, jó hangulatot teremtsek. Hiszen a játékosság, az invenció, az avantgárd mind arra van, hogy az ember ne unja a saját életét.

Erdélyből először

Ebben az esztendőben határon túli alkotóközösség is kapott elismerést az akadémiától. Az 1998-ban alapított, Sepsiszentgyörgyön működő Guzsalyas Alapítvány a magyar népi hagyományok tárgyi és szellemi átörökítését tűzte ki célul.

A Guzsalyas Alapítvány nevében Benkő Éva elnök vette át a kitüntetést
A Guzsalyas Alapítvány nevében Benkő Éva elnök vette át a kitüntetést
Fotó: MH/Purger Tamás

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület ugyanakkor Kodály Zoltán zenepedagógiai örökségének megőrzésére vállalkozott, az ennek érdekében végzett két évtizednyi munkát ismerte el most az akadémia. Az oklevelet K. Udvari Katalin elnök vette át.

K. Udvari Katalin, a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület elnöke és Farkas Ádám, az MMA elnökségi tagja
K. Udvari Katalin, a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület elnöke és Farkas Ádám, az MMA elnökségi tagja
Fotó: MH/Purger Tamás

Kapcsolódó írásaink