A kínai nagy fal építésének rejtélye

Az Égi Birodalom leghíresebb nevezetessége az erődítmények, tornyok és csipkézett falak láncolata. Több évszázadon át épült, Kr. e. 221-től kezdődően, és körülbelül 21 000 km hosszan húzódik.

Kínai, amerikai és spanyol szakértők a fal egy 600 kilométeres szakaszát vizsgálták, különös tekintettel a szárazabb éghajlatú területekre. Nyolc lelőhelyről gyűjtöttek mintákat 1368 és 1644 között.

A tanulmány szerint a fal építéséhez szerves anyagok keverékét tartalmazó tömörített földet használtak. Ezt a minták 67 százalékában megtalálták.

A vakolat számos cianobaktériumot (fotoszintetikus mikrobát), mohát és zuzmót tartalmazott. Ez segített megerősíteni a szerkezetet. A kutatók azt találták, hogy a mikroorganizmusokkal és növényzettel teli falminták háromszor erősebbek voltak, mint a hasonló, ilyen védelem nélküli minták. A moha rendelkezett a legerősebb cementáló hatással.

Ahogy a szakértők kifejtették, a cianobaktériumok és más életformák olyan polimereket választanak ki, amelyek a talajrészecskékhez kötődnek és megerősítik azokat.