Montázs
Rács mögé került a bankrabló rendőrkapitány
Ebédszünetében rabolt, majd nyomozóként tért vissza a helyszínre
André Stander története olyan, mint egy magabiztosan megkomponált heist-film, csak ezt éppen maga a valóság írta. Történetünk főhőse a dél-afrikai rendőrség egyik nagyreményű nyomozója volt. Fiatalon, a Kempton Park-i bűnügyi osztályon villámgyorsan haladt előre a ranglétrán, jó eszű, jó megjelenésű tisztként ismerték. Aztán egy nap, ebédszünetben, besétált egy bankba és nemesegyszerűséggel kirabolta. Utána visszament a helyszínre, de akkor már, mint a bűntényhez riasztott rendőrgúnyájába bújva. Itt kezdődött el a kettős élete, amely hamarosan eltakarta a szolgálati jelvényét.
1977 és 1980 között Stander sorra követte el a pimasz, rövid rablásait. Gyakran álca mögé rejtőzve – bajusszal, parókával, szemüvegben – lépett be, készpénzt követelt, majd civil ruhában nyomozóként tért vissza megtalálni az elkövetőket.
A sajtó imádta a sztorit, a bankok persze kevésbé. A rendőrség sem volt túlságosan boldog egészen 1980 májusáig, amikor elkapták, a bíróság 75 év börtönbüntetésre ítélte (halmazati büntetésekkel ez nagyjából 17 év letöltendő szabadságvesztést jelentett). A Zonderwater börtönbe került, ahol két férfival, Allan Heyllel és Lee McCall-lal hozta össze a sors.
A rácsok mögött megszületett életük következő fejezetének közös terve. 1983 őszén Stander megszökött a börtönből, majd társaival visszatért a börtönbe, hogy Heylt is kiszabadítsák. Innentől Stander, McCall és Heyl neve egy bandát jelentett. A Stander-banda hetekig úgy szórakozott a hatóságokkal, mintha sakkozna velük a belvárosban. Volt, hogy egymás után több bankot is kifosztottak ugyanazon a napon, gyorsan, feltűnés nélkül, „beugrom–kijövök” módszerrel. A közvélemény hol lelkendezett egyet az „úri rablóra”, hol felháborodott, de akárhogy is, mindenki róluk beszélt.
A macska–egér játék nem tarthatott örökké. 1984 januárjában egy rajtaütésnél McCall meghalt. Heyl külföldre menekült, később elfogták. Stander egészen az Egyesült Államokig jutott. Hamis papírokkal bérelt házat a floridai Fort Lauderdale-ben, ahol még egy tengerparti új élet illúzióját is megkísérelte.
1984. február 13-án azonban minden véget ért. Egy civil ruhás rendőr, Michael van Stetina igazoltatta, dulakodás közben a szolgálati sörétes fegyver elsült és Stander a saját háza előtt halt meg, percekkel a mentő érkezése előtt. Így, váratlanul, végződött a történet, amely néhány éve még a fel nem derített bűncselekmény kategóriájának ígérkezett.
Mégis hogyan lesz egy bűnüldözőből bűnöző? Stander a későbbi interjúkban az apartheid rendőrállam erkölcsi válságáról beszélt, és arról, hogy a Soweto-felkelés idején látott erőszak – és saját szerepe – változtatta meg benne a mundér becsületét. Sokan ezt utólagos önfelmentésnek tartották.
Valószínűbb, hogy több érzés is kavargott az agyában a hiúság, az adrenalin gyorsan ható drogja, a „megúszás” mámorító érzése és az, hogy nyomozóként pontosan tudta, hol sebezhető a rendszer és azt hol lehet kicselezni.
A Stander-banda mítosza hamar kultikussá vált, 2003-ban filmet is készítettek (Thomas Jane főszereplésével) a történetéről, Allan Heyl pedig visszaemlékezéseiben részletesen leírta, hogyan működtek a gyors „beugrós” rablások, milyen fegyelmezettek voltak és milyen szabályokat követtek, és mennyire volt szerencséjük a rablások során. A romantika mögött azonban ne felejtsük el, hogy ott a prózai valóság, igazi emberek, igazi fegyverek, igazi félelem, a pult mögött álló alkalmazottak és a járókelők részéről is.
André Stander pályája ezért maradt máig is zavarba ejtő. Karizmatikus rendőrként indult, aztán ugyanazzal a hideg profizmussal fosztotta ki a bankokat, amellyel korábban üldözte volna a tetteseket. A történet végén nincs feloldozó katarzis, csak egy férfi, aki túl közel került a saját mítoszához, és ez lett a végzete.
Hős? Aligha. Lázadó? Talán. Tükör? Mindenképp! A rendszer ellentmondásairól és az emberi természet sikamlós mélységeiről szól ez a hihetetlen történet. És talán épp ezért lehetetlen félbehagyni ennek olvasását, mert látjuk benne, mennyire vékony a határ törvény és törvényszegés, rend és káosz között és milyen könnyű átlépni rajta, ha valaki azt hiszi, elég gyors és okos ahhoz, hogy sosem kapják el.
