Ki a kutya gazdája?

A kutyák természetüknél fogva falkában gondolkodnak, ahol általában van egy fő vezető, és több tag. A háziasított kutya a családot tekinti a falkájának, de általában csak 1–2 embert fogad el igazán vezetőként, akikhez legszorosabban kötődik, akiktől tanul, és akire hallgat.

Egy kutya sokféleképpen mutatja ki, hogy elfogad minket a gazdájának, vagyis a falkavezérének, biztonságforrásának. Több árulkodó jelet is észrevehetünk.

Ha a kutyánk szívesen megy utánunk egyik helyiségből a másikba, vagy gyakran figyeli, mit csinálunk, az erős kötődést mutat.

Ha a kutya hallgat a nevére, reagál a hívásunkra, és követi az utasításainkat, az azt jelenti, hogy tekintélyünk van számára.

Ha megijed valamitől (vihar, zaj), és hozzánk fut biztonságért, akkor mi vagyunk számára a „biztos pont”.

Ha a kutya gyakran pihen a lábunknál, ránk fekszik, vagy hozzánk simul, akkor bízik bennünk és kötődik hozzánk.

Amikor hazaérünk, boldogan csóválja a farkát, esetleg ugrál, nyüszít az szintén örömöt és ragaszkodást fejez ki.

Ha a kutya nyugodt, laza testtartással pihen a közelünkben, nem mutat feszültséget, az azt jelenti, hogy jól érzi magát velünk, biztonságban tudja magát.

Ha kedvencünk a szemünkbe néz, próbálja „elmondani”, mit szeretne az a kapcsolat mélységét mutathatja.

Egy kutya számára általában egy fő gazda van. Ő az, aki leginkább gondoskodik róla (etet, sétáltat, tanít), irányítja, szabályokat állít fel, és következetes vele. Tőle várja a döntéseket bizonytalan helyzetben.

Egy kutya több embert is szerethet, és több embertől is elfogadhat utasítást. De ha mindenki máshogy neveli, akkor összezavarodhat, és előfordul, hogy csak a legkövetkezetesebbet tekinti igazi vezetőnek.

A kutya számára az idegenek csak falkán kívüli emberek, akiket elfogadhat, de nem követ ugyanúgy, mint a gazdáját.