Montázs
A gömb, ami választ adhatna az univerzum titkaira
Ha értenénk, hogyan működik?
1974 márciusában Antoine és Gerri Betz fia, Terry Betz egy tűzvészt követően járta be a családi birtokot, amely a floridai Fort George Island közelében, Jacksonville mellett fekszik. A szénné égett területen egy szokatlanul fényes, tökéletesen gömb alakú, körülbelül 20 centiméter átmérőjű fémgömböt találtak, amely látszólag sértetlenül vészelte át a tűzvészt.
A gömb felülete tükörsima volt, acélszürke színű, egyetlen logó vagy azonosító jelzés nélkül. Egyetlen furcsa részlet tűnt fel rajta: egy kis, háromszög alakú szimbólum. Mivel senki nem tudta, hogy mi lehet, a Betz család hazavitte a gömböt, és az egyik hálószobába helyezték el. A gömb kezdetben ártalmatlannak tűnt, egészen addig, amíg furcsa zajokat nem kezdett kiadni: magas frekvenciájú zümmögést és visszhangszerű hangokat hallottak a közeléből, mintha valami „élt” volna benne.
A legérdekesebb és legzavarba ejtőbb jelenség azonban az volt, hogy a gömb látszólag önállóan mozgott. Ha síkfelületre helyezték, és meglökték, a gömb visszagurult a kiindulási pontjára. Egyes beszámolók szerint reagált a zenei hangokra, különösen, ha gitár szólt a közelében. Előfordult, hogy nem állt meg a lejtő alján, hanem visszafordult, a fizika törvényeinek ellentmondva. Mindezek után a család úgy döntött, hogy tudományos vizsgálatnak vetik alá a tárgyat.
Az újságírók hamar felfigyeltek a különös esetre, és a Betz-gömb hamar országos szenzáció lett. A család interjúkat adott, és megmutatták a gömböt több szakembernek is. A történet eljutott a hadsereghez, majd a NASA és az US Navy is érdeklődést mutatott a tárgy iránt. A gömböt többek között a floridai Mayport Naval Station szakértői is megvizsgálták.
A következő megállapításokat tették a vizsgálatok során. Anyaga: rozsdamentes acél, pontosabban magas minőségű 431-es rozsdamentes acél, amelyet a hadipar is gyakran használ. Súlya: kb. 9,5 kilogramm. Belseje: röntgenvizsgálat során felfedezték, hogy két vagy három kisebb, sűrű anyagot tartalmazó tárgy van benne, valamint egy mágneses mező is érzékelhető volt. Hangjelenségek: a gömb valóban kiadott furcsa rezgéseket bizonyos körülmények között. Mozgása: az „önálló mozgás” részben a gömb tökéletes szimmetriájának és a lakás enyhe dőlésének volt köszönhető, de néhány mozgásminta továbbra is magyarázatra várt.
A hivatalos állásfoglalás végül így szólt: a tárgy emberi eredetű, valószínűleg egy ipari vagy katonai gépezet alkatrésze, de azt nem tudták pontosan megmondani, hogy milyen célra készült?
A Betz-gömb körüli legenda azóta is él, a rejtélyről több elmélet is született. Elsőként természetesen a földönkívüli technológia elmélete. A mozgása, belső mágneses mezeje és hangtani reakciói miatt sokan úgy vélték, hogy idegen eredetű hírvivő vagy szonda lehet. vagy egy katonai fejlesztés volt? Egyes vélemények szerint egy titkos amerikai haditechnikai eszköz volt, amely „véletlenül” került a Betz-birtokra. Egy másik, kevésbé szenzációhajhász teória szerint egy francia művész, James Durling-Jones készíthetett hasonló fémgömböket művészeti célra, ez is az övé lehetett. Vagy esetleg egy tudatos médiahack vagy trükk volt? Egyes szkeptikusok szerint a Betz család saját maga terjesztette a rejtélyes történetet, hogy publicitást szerezzenek.
A 70-es évek végére a média érdeklődése alábbhagyott. A Betz család a gömböt visszakapta a hadseregtől, majd egy idő után eltűnt a nyilvánosság elől. A rejtélyes tárgy holléte azóta is ismeretlen – nincs róla újabb fénykép, tanulmány vagy hivatalos információ.
A 70-es évek eleje az UFO-k és paranormális jelenségek aranykora volt Amerikában. Az emberek hittek az összeesküvés-elméletekben, a Roswell-ügy (1947) és a Project Blue Book még frissen élt a köztudatban. Ebben a klímában robbant be a Betz-gömb története, amely tökéletesen rezonált a közönség félelmeire és kíváncsiságára. A Betz-gömb története ugyan egy fémgolyóról szól, de az emberi elme határtalanságáról is, arról, ahogyan misztikumot, jelentést és reményt vetítünk a megmagyarázhatatlan dolgokra.
Bár a tudomány mai állása szerint a gömb nem földönkívüli, mégis egy kultikus tárgy lett a 20. század popkultúrájában – egyfajta modern legenda, amely újra és újra előkerül UFO-blogokon, dokumentumfilmekben és Reddit-fórumokon. A Betz-gömb inspirálta több filmes alkotást is, például a Michael Crichton által írt „Sphere” (1998) című filmet, amelyben szintén egy titokzatos gömböt találnak a tenger mélyén, amely pszichológiai hatással van a környezetére.
Az Egyesült Államok 20. századi történelmében az UFO-k nemcsak az eget, hanem az emberi képzeletet is uralták. Íme néhány történet arról, hogyan alakult ki az UFO-mítosz az USA-ban:
Talán a legismertebb az 1947-ben történt Roswell-incidens. Egy állítólagos „repülő csészealj” zuhant le Roswell közelében, Új-Mexikóban. A hadsereg előbb megerősítette, majd gyorsan cáfolta a hírt, mondván: csak egy meteorológiai ballon volt. A bizalom megrendült – és ezzel elindult az UFO-hisztéria lavinája.
1948-ban a Project Sign és a Blue Book kezdete Az amerikai légierő hivatalosan is vizsgálni kezdte az „azonosítatlan repülő tárgyakat”. A Project Blue Book 1952–1969 között több mint 12 000 UFO-jelentést gyűjtött össze, ezek többségére tudományos magyarázatot adtak, de néhány sosem került lezárásra.
1950-es években indult el a repülő csészealjak kora. A hidegháborús paranoia és a sci-fi műfaj robbanása együttesen teremtették meg az „idegen invázió” kollektív félelmét. Földönkívüli filmklasszikusok születtek: The Day the Earth Stood Still (1951), Earth vs. the Flying Saucers (1956).
1961-ben a Betty és Barney Hill-eset csak tovább fokozta a hisztériát. Az első dokumentált „emberrablás idegenek által” – hipnózis alatt előhívott élményekkel. 1970-es években kialakult az úgynevezett tudományos–paranormális reneszánsz. Ebben az időszakban, a Betz-gömb felfedezésének idején, Amerika egyaránt vonzódott a tudományhoz és az okkult, paranormális jelenségekhez. Népszerűvé váltak az olyan műsorok és könyvek, mint az In Search of… (Leonard Nimoy műsora) vagy Erich von Däniken Chariots of the Gods című könyve. A Rendlesham-erdői incidens (1980, Nagy-Britannia) újabb komoly katonai UFO-esetet jelentett. Az UFO-k lassan a mainstream popkultúra részévé váltak. Nem rémisztő invázióként, hanem rejtélyes, sokszor spirituális jelenségként.
Az X-Files (1993–2002) minden kétséget kizáróan meghatározta a modern UFO-hiedelmek irányát: kormányzati összeesküvés, idegen DNS, szürke lények stb. Az internet robbanásszerű elterjedése új platformot adott a UFO-hívők, konteógyárosok és ufó kutatók tömegeinek. Az UFO hisztéria hivatalos visszatérése 2020–2021-re datálható. A Pentagon nyilvánosságra hozott hitelesített videókat „azonosítatlan légi jelenségekről” (UAP – Unidentified Aerial Phenomena). 2023-ban a Kongresszusi meghallgatások során egykori hírszerzési tisztek állították, hogy az USA „nem emberi eredetű” technológiát is talált, bár konkrét bizonyítékot nem mutattak be.
A Betz-gömb, akárcsak Roswell vagy az X-akták nem csak egy tárgy vagy esemény, hanem kivetülése mindannak, amit az ismeretlentől várunk vagy félünk. A tények és a fikció határán lebeg, mint maga a gömb: tökéletes, zárt, sima felületű – és mégis tele van belső rezgésekkel. És hogy mi az igazság? Valószínűleg sosem tudjuk meg teljes bizonyossággal. De éppen ettől olyan izgalmas a Betz-gömb rejtélye. Mert mint minden jó rejtély, ez is rólunk szól, a kíváncsiságunkról, a hitünkről, és arról, hogy szeretjük azt hinni: még van mit felfedezni ebben a világban.
