A bolygó legnukleárisabb helye

1965-ben a Szovjetunió nukleáris kísérleti robbantást hajtott végre, amely létrehozott egy 100 méter mély és 400 méter széles krátert, ahol ma a tó található. A robbanás csak egy volt a több száz közül, amelyeket négy évtized alatt hajtottak végre a hatalmas környéken, amely a Szovjetunió elsődleges nukleáris kísérleti telephelyeként szolgált.

A Szovjetunió első atomfegyverét 1949. augusztus 29-én robbantották fel a szemipalatinski atomkísérleti telephelyen (más néven „A Poligon”). Az RDS-1 névre keresztelt bomba nemcsak jelentős technológiai eredményt jelentett a Szovjetunió számára, amely ezzel belépett a nukleáris korszakba, hanem az amerikai monopólium megtörésével a hidegháborút jellemző nukleáris fegyverkezési verseny valódi kezdetét is jelezte. Az elkövetkező 40 évben a Szovjetunió 456 atomkísérletet hajtott végre Szemipalatinszkben, ebből 116 a föld felett, 340 pedig a föld alatt.

Története során a szovjetek a helyszínen számos különböző fegyvertípust teszteltek, köztük hasadóeszközöket és hatalmas termonukleáris bombákat.

Az egyik ok, amiért Semipalatinsk olyan vonzó volt az oroszok számára, az elszigeteltsége és az volt, hogy könnyen el lehetett zárni a civilek elől. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a terület teljesen lakatlan volt. A helyszín szélén több falu is volt, és a mindössze 150 kilométerre fekvő Szemej városában több mint egymillió ember élt. Így ezek az emberek továbbra is veszélyben voltak a felszíni kísérletek során a légkörbe juttatott radioaktív anyagok (nukleáris csapadék) miatt – különösen azért, mert a Szovjetunió nem tett kísérletet a környező lakosság figyelmeztetésére a kísérletekről.

A lakosság ezután mind a levegőben lévő radioaktív részecskékkel való érintkezés, mind a szennyezett élelmiszerek fogyasztása révén veszélyes radioaktív anyagoknak volt kitéve. Az 1980-as évek vége óta számos tanulmány vizsgálta ennek a sugárterhelésnek a környéken élő emberekre gyakorolt lehetséges hatásait. Ma már számos adat áll rendelkezésre a szakirodalomban erről a témáról, amelyek összességében arra utalnak, hogy a nukleáris kísérletek jelentősen megnövelték a környező lakosság körében különböző krónikus betegségek, köztük rák, pajzsmirigy-betegségek, immunológiai rendellenességek és veleszületett rendellenességek kockázatát.

Szovjet Orvostudományi Akadémia Biofizikai Intézetének tudósai 1958-ban értékelték a sugárterhelést. Már akkor is arról számoltak be, hogy a megfigyelt személyek 22 százaléka krónikus sugárbetegségre utaló tüneteket mutatott.

A sugárzás veszélyes öröksége nem csak a fizikai egészségre van hatással. A legújabb kutatások hangsúlyozzák a helyi lakosok traumás pszichológiai hatásait, akik stresszt és szorongást éreznek a sugárzás egészségükre gyakorolt lehetséges hatásai miatt.

A Szovjetunió 1989-ben hajtotta végre utolsó nukleáris robbantását Semipalatinskben, és a helyszínt végül bezárták a Szovjetunió összeomlása és Kazahsztán függetlenségének kikiáltása után. Azóta a kísérleti telephely a nukleáris technológiák veszélyeinek és azok egészségre és környezetre gyakorolt hatásainak fontos szimbólumává vált. A térségben élő emberekkel kapcsolatos kutatások folytatódnak, különösen azért, mert a tudósok nemcsak a sugárzás egyénekre gyakorolt hosszú távú hatásait szeretnék megérteni, hanem azt is, hogy milyen hatással lehet a jövő generációira.