Egyre többször észlelik a legendás kongói Mokèlé-mbèmbé „dinoszauruszt” + VIDEÓ

A Mokèlé-mbèmbé egy legendás lény, és állítólag a Kongói-medence távoli erdőinek, mocsarainak és folyóinak – a bolygó második legnagyobb esőerdejének és létfontosságú ökoszisztémájának – térségében él Közép-Afrikában. Maga a név azt jelenti, hogy „aki megállítja a folyók áramlását” a lingala nyelven, és úgy írják le, hogy hasonlít egy sauropodára – egy hosszú nyakú dinoszauruszra –, és úgy gondolják, hogy akkora, mint egy elefánt, víziló vagy orrszarvú, attól függően, hogy kit kérdezünk.

A Mokèlé-mbèmbé történetét először a 20. század elején mesélték el az európai felfedezőknek, és a kontinens mély erdőiben élő, rég elveszett dinoszauruszok népszerű elképzelésének alapelemévé vált.

A kongói furcsa dinoszaurusz iránti lelkesedés ellenére a múlt század során egyre ritkábbá vált a megfigyelése. Úgy tűnik azonban, hogy ez megváltozik. A National Geographic szerint a medencében élő emberek nyilvánvalóan gyakrabban látják a titokzatos lényt.

Szóval mi történik itt?

Valószínű ezek a találkozások a változó környezet tünetei. Ahogy a Kongói-medencében folytatódik a pusztító erdőirtás (2000 és 2016 között 23 millió hektár erdőt veszített), az állatokat kiszorítják élőhelyükről, és gyakrabban ütköznek emberekbe. És az emberek, mint tudjuk, hajlamosak azonosítási hibákat elkövetni, vagy képzeletük jellemzőit ráhelyezni arra, amit látnak, különösen, ha a helyi történetek arra késztetik őket, hogy higgyenek valami konkrétban.

Ez nem azt jelenti, hogy a kongói erdők nem adnak otthont új állatfajoknak, de néhány dinoszaurusz előtűnésének lehetősége meglehetősen valószínűtlen.

Mindenki szereti a rejtélyes történetet, függetlenül attól, hogy a szóban forgó vadállat valóban „odakint” van-e vagy sem. Mint tudjuk, bolygónk nagy részét még mindig felfedezzük, így izgalmas kilátás néhány ismeretlen faj felfedezésére.

Lehetséges, hogy ez a csodálkozás, a kriptidák lehetősége némi enyhülést nyújt ebből az érzésből. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy néhány korábban legendás lény nem bizonyult valódinak. Az óriás tintahal, a komodói sárkányok, a kacsacsőrű emlősök és még a gorillák is mind hallomásnak számítottak, mielőtt megerősítették és beépítették volna a természeti világról alkotott ismereteinkbe.

Más híres kriptidák, például az észak-amerikai Big Foot, a skóciai Loch Ness-szörnyeteg, a latin-amerikai Chupacabra és a himalájai Yeti esetében azonban kevésbé valószínű, ahogy telnek az évek, és csak részleges észlelések és elmosódott fotók támasztják alá őket. Ezek a titokzatos entitások a modern világ folklórjának példáinak tekinthetők.

„A nagyobb településeken, ahová beszorulnak az élőhelyek és az emberek nincsenek hozzászokva a nagy állatokhoz, hirtelen állandóan találkoznak velük – mondta Laura Vlachová cseh természetvédő a National Geographicnak. – Ezek az emberek mondják nekem, hogy látták a Mokèlé-mbèmbét. Azt hiszem, valójában azt mutatja, hogy a folklór hogyan kezdi tükrözni a zsugorodó ökoszisztéma valóságát.”